Mosható-e a pelus?

Röviden a válasz: nem. Főleg az eldobható pelus nem tartozik a mosható fajták közé. Vagyis betehető a mosógépbe, Áronka be is tett egy használaton kívüli, kettes régi pelenkát a gépbe. Csak hogy mindezt úgy, hogy nem tudtam róla. És úgy, hogy még rápakolt egy pár ruhát, pont olyat - színeset - , amit én is mosni terveztem. Így gyanútlanul gyúrtam be a foltmentesítő gépbe a többi cuccot, indítottam el szokás szerint az ötös programot. Majd terítéskor, az első két ruhánál feltűnt, hogy mintha egy papírzsebkendő maradt volna a ruhák között. Ám mikor a fecni mennyiségből lassan két csomagnyi papírzsebkendő is kijöhetett volna, már gyanús volt a dolog, majd aztán mikor a padló lassan a kinti hótakaróhoz hasonlított ráleltem a bűntárgyra, a kettes számú liberó pelenka maradványaira. Áronka nem nagyon értette miért kacagok, ám a porszívónak, illetve a porszívó bekapcsolásának annál inkább örvendett, hagytam is hogy végre ő takarítsa fel az egyik helyen a padlót, még a mosógép dobját is ki kellett szivatni, annyi volt benne a papírfecni.

Azóta gyanúsan kezelek minden egyes mosási folyamat kezdetét, mindent kipakolok, mielőtt az ötös program elindulna.

Cuppanós puszi képen

És itt van a harmadik vagy negyedik cuppantós puszi is megörökítve, nézzétek, irigykedjetek :-D na jó csak kicsit irigykedjetek.

Cuppanós puszi

Igen! Ma én is kaptam belőle!! Az Áronka-féle cuppanós pusziból. Áronka puszija eddig abból állt, hogy odasimította az arcát ahhoz, aki tőle puszit kért. Ezt aztán váratlanul és szinte véletlenül Tatya egyik megpuszilásánál cuppanósra sikerült. Majd kapott ebből a puszi fajtából szinte az egész család: mama, apa, keresztanyu is ha emlékem nem csal. Anya hiába kérte, nem jutott nekem is.

Ma viszont elmerülve néztem a zenés műsort a tévében, mikor teljesen váratlanul odajött hozzám a cuppanós puszi. Majd apára nézve rájöttem, hogy ő kérte meg a kis bibict, hogy menjen és puszilja meg anyát, csak én olyan elmélyedten néztem a képernyőt, hogy ezt nem is hallottam. Köszönöm, nagyon jól esett!!!

A szókincs

Növögetünk, fejlődünk, egyre értelmesebbek leszünk. Áronka egyre több szót, mondatfoszlányt mond, amit csak az anyai beavatott fül ért meg. Például tegnap este az mondta apucinak, hogy Tibi. Ha meglátja a diót, akkor azt mondja. A miau az a macsek - titát már nem mond elég régóta - a vau az a kutya. Kaka - néha a kakát a pelenkából, néha a pelenkát jelenti, néha meg a kakát az orrából vagy azt a szemetet, amit ki kell dobni, a sarat esetleg. Most, hogy az orrát sokat szívtuk, mert náthás volt, a kaka szó eléggé sűrűn mondja. Baba a kisebb gyerekek. Ha a lovacskáját meglátja, akkor elkezd a nyelvével csettintgetni. Valamikor a pa szótagot ismételgeti - talán a lámpa lehet. Apa, illetve papa már elhangzott. Mámá az már régóta nem ismételt szó, de a tatya az a nagy kedvenc. Ha szomjas a kis béka, akkor mind ööö-get és mutogat. Mondta már egyszer, hogy táska, de azt nem ismételte azóta. Hát egyelőre ennyi a mi beszélő tudományunk.

Októberi fieszta

Végre előkerült a fényképezőgép, és kattintottam is őket sűrűn-sűrűn. Ez lett az eredmény.

Októberi fieszta

Ja és hogy kicsit dicsekedjek: Áron a napokban kifújta az orrát egyedül. Tibi törölgette Áron náthás orrát, miközben előtte ő is kifújta a sajátját, ezt Áron utánozni valónak, érdekesnek találta, tehát utánozta is. Ki is jött a sok trutymó az orrából... Kicsit felébredősek az éjjeleink emiatt, hogy még mindig náthás a kis béka - nem is csodálom, hisz én is, Tibi is meg vagyunk picit hűlve. Majd meggyógyul...

Egy nehéz nap margójára

Nos, a mai nap egy igen érdekes és röviden nehéz nap volt. A reggeli babaklubot Áronka három órás alvással ünnepelte, én pedig megjártam vonattal és busszal Pásztót, vásárlás céljából. Mikor hazaértem a kis béka még aludt. Ki szerettem volna menni a kertbe Gyula bátyjának segíteni festeni a mi lambériánkat, de csak az ebédig jutottam el, mert Áronka felsírt és aztán fél órn keresztül nem lehetett megvigasztalni. Sírt, sírt, hisztizett, sírt. Kicsit alább hagyta, amíg evett, majd újból rázendített. Hirtelen ötlettől vezérelve kivittem a teraszra, úgy ahogy volt, nem túlzottan felöltöztetve, na ekkor hagyta abba - valószínű annyira meglepődött. Mama kihozta a kis kabátját, cipőjét, és vagy másfél órát kint tekergett az udvaron. Teljesen megváltozva jött ba a házba - biztos ez hiányzott igazán neki. Majd este tatya - ez tata Áronka által adott neve - Skype-on hívott minket, beszélgettünk, majd jött is a lefekvés - a Palm-omat birizgálva aludt el. Kicsit szortyog azért álmában, lehet megébred még az éjjel emiatt, de most alszik - jó nagyokat cuppogtatva és cumizva. Én is követem példáját - nekem cumim nincs.

Oltás

Ma, másfél éves kora tiszteletére Áronka megkapta a kötelező oltásból az utolsót - legalább is hatéves koráig már nincs több kötelező. Ugyanakkor egy általunk választott, Prevenar nevű, pneumococcus baci ellen védő oltásának második része is most lett neki beadva. Az orvosi kabinetben a szokásos volt, a hiszti és hiszti és hiszti. Azután az autóban hazafelé elaludt, majd itthon három óra múlva ébredt. Ebédelt, majd kivittem kicsit a diófa alatt - épp kalákában szedődött össze a sok dió, Ibi néni, Gyula bátyja, Gyuszi, Eszti és Lacus mind-mind segítettek. Hát akkor már nehezem ment a menés, nem akart lépni, sírt. Bent a házban csak ült - feküdt - egy helyen - persze, ekkor már kapott Nurofent, de hát az hiába hatott, a bal lábával nem is akart a földre lépni, annyira fájt - vagy fájós volt az emléke. No, ilyen kis mozdatlan béka módjára nézte a tévét, majd miután tejet nem akart inni, be a kiságyba, ahol a mesét még végighallgatta, aztán hangosan protestált, hogy már nem beszéljek, ő biza alszik. És azóta is alszik.

Joghurtevés a'la Aron

Sok-sok minden

Míg ezelőtt egy évvel, ha Áronka szempillája megremegett, netán-tán elköhintette magát, de főleg ha nagyokat kacagott, akkor ebből rögtön több bekezdéses blogbejegyzés lett. Ma ez már szinte lehetetlen, a kis békuci a sebessség fényével tanul meg új dolgokat, vesz fel új szokásokat, szinte hihetetlen követni.

Mint például az ivás: mindeddig a pohárból való ivás a csőrös pohárral próbálgattuk és szoktatgattuk, néha-néha a nagy pohárból is ivott. Ma már szinte kell neki a nagy pohár - még nem tudja jól tartani, de ha mi tartjuk neki, akkor nagyon ügyesen, szinte cseppmentesen tud inni. Van egy Kubu Play-es üvege, na jó kettő, abból már önállóan iszik, amikor kell neki, kibontja - néha ez azért nem sikerül, ekkor kér segítséget - majd a szájához viszi és iszik. Ilyen egyszerű.

Vagy hogy imád a mi cipőinkkel játszani: most, hogy mama és tata látogatóban van nálunk, a mama és tata papucsait előszeretettel viszi oda nekik, vagy lép bele a nagy cipőbe és próbál elindulni vele - néha egy-egy lépés sikerül is.

Sétánál is van már kedvenc útvonala: kifejezetten szereti a kockás részeket az úton, így ha lehet azokat követi. Szeret ugyanakkor felmászni az út kis peremére - már ha van - és ott egyensúlyozza végig az utat. Ja de a kedvenc útvonal: kimegyünk a házból, átmegy a kis hidon, ami a ház előtti sánc felett ível, majd vissza a szomszéd hídján, és így tovább, amíg el nem jutunk a kis sikátorhoz, ahol a kocka köves szabály lép életbe, és ráfordul a sikátorra. Miután kijutottunk a szomszéd utcára, a pocsolyákat kell szemügyre venni, leltározni és főleg mintát venni belőlük minden lehetséges tárggyal, legyen az cipőtalp, nadrág, kéz, kiskabát stb. Ezen az úton óriási mezőgazdasági eszközök, magyarul traktorok sorakoznak, nos ezeket is elmutogatja, elnézegeti, megsimogatja - már a a másfél méteres kereket lehet egyáltalán simogatni.

Üzletben a szokott rágógumi helyett a múltkor egy nyalóka kezdett el nézegtetni, de gyorsan leszereltem, mondván, ott a rágógumi. De hamarosan a 15 forintos kis rágógumi helyett a 100 forintos nyalókát kell majd vásároljam halomra.

Ha sört iszunk - szeretjük az alkohol mentes sört :-D, na jó azért alkoholosat is szoktunk néha - akkor neki is kell tölteni a poharába. Almalevet. Ami pont olyan színű mint a sör, így ő boldogan nyugtázza, hogy ő is olyat tud inni, mint a nagyok. A paradicsom, uborka, paprika továbbra is ellenségei, ezért könyörtelenül elpusztítja őket kis rágcsáló fogaival. Imádja a zöldségeket, a gyümölcsöket. Még szerencsére nem fedezte fel a többi édes izét, de nem is fogja, amíg erre lehetőségem van. Imádja a savanyú ubit - ebéd helyett kettőt-hármat is megeszik belőle.

Apropó, fogak: van már belőle szinte az összes, vagyis már megvan az egész, csak nincs kibújva mind. Zápfogának és szemfogának vannak még hiányzó részei, a szemfog meg is kínozza őt istenesen.

Mindent ért. Ha akarja, az utasításokat végrehajtja. Mint ahogy tette ma este, mikor Tibi mondta neki, hosszas unszolás után: vedd ki a cumit a szádból és idd meg a tejet. A kis vanilíás cukorral megbolondított tejet mind egy szálig felhörpintette. Mert hogy simán, csak úgy egyszerűen, nem lehet tejet inni, kell belé tenni banánt vagy kakaót - ahogy két reggelen tettem, aztán első nap, mikor az egész kanalas kakaós teje volt, nem is aludt, csak vagy húsz percet, úton az üzletbe, második nap is csak délután ötkor aludt el, akkor már csak negyed kanál kakaó után.

Evésnél játszani kell vele: hol a régi Westel Dominós kaparós kártyákat dugdossuk az etetőszék és asztal közé, hol a sótartót és borstartót igazgatja. Ja és mindent a macinak is csinálni kell: előbb a maci iszik vizet, azután Áronka, a macit megnézzük, hogy kell bepelenkázni, De Áronka nem engedi magát tisztába tenni, küzd is ellene ezzerrel. A maci néha sajnálatos módon szájtörlő is, mert van, hogy asztalnál is maga mellett tartja. És nyilván eteti és játszik vele.

Ja és ott van az úszás: most hogy 30-32 fokos ott a víz - új, klórmentes vegyszer van - nagyon szerette az utolsó alkalmat. Ide-oda úszott, imádta, amikor szabadon lebeghetett a karúszoknak köszönhetően, ő is próbált buborékokat fújni szájával a vízbe, mert azokat nagyon szereti.

És akkor a végére hagyjuk a fájdalmas dolgokat: most csütörtökön lesz két oltás, ez az utolsó oltás ilyen kisbabaként, hatéves korában elsz a következő kötelező. A védőnéni szerint ez fájdalmas, úgy hogy kérlek, drukkoljatok!!

Alszik Áron

Áron alvási szokásai az elmúlt időben megváltoztak: míg egy-két hónapja 12 órakor már kókadozott a fáradtságtól, ma délután két órakor sikerült elaludni. Az is úgy, hogy az ölemben, a maciját simogatva aludt el. Ezt az ölben elalvás dolgot Kolozsváron kezdte el, de itthon tökéletesítette: míg korábban betettük az ágyba, macival, cumival, mesét mondtam, ezután meg egyedül maradt és elaludt, manapság az ölemben alszik el, fejecskéjét a mellkasomra hajtva, a szívdobogást hallgatva. Ha túl hamar teszem az ágyba, akkor felsír, és akkor még kicsi kényeztetést kér.

Nagyon akaratos, nem szereti, ha a felhőtlen játszadozását olyan holmi apróságokkal zavarom meg, mint pelenka csere. Persze, a sok ideig fenéken lévő pelenkát sem szereti, mert kipirosodik tőle a feneke, és csípi, fáj, szóval ez sem jó, az sem jó. A múltkor a maciját is bepelenkáztam csak engedje magát tisztába tenni, nos a pelenkás maci - egy úszópelenkát húztam rá - siker volt.

Nem issza meg a tejet. Ezért reggel joghurtot kap. Nem tudom, mivel próbálkozzam, nincs már ötletem. Néha tejbegrizet főzök, máskor turmixolok a tejbe banánt - a banános figura az tetszetősm talán ezt kellene rendszeresíteni?

Szokások

Minden könyv írja, de soha sem hittem, hogy a kicsi gyermekek is a szokások rabjai lennének. Ezért nehéz egyelőre Áronkával ide-oda utazni, ilyen meg olyan programon részt venni. Mert vegyük az alvás kérdését: Áronka vagy a kiságyában vagy pedig autóban hajlandó aludni. Így egész napos programot nehéz, illetve nem nagyon érdemes túl gyakran tervezni, mert a délutáni alvás túl rövidre sikeredne, így nagyon fáradt, nyűgös lesz Áronka. Voltunk például állatkerben, ott a babakocsiban aludt háromnegyed órácskát, de nehezen, nyögve-nyelősen aludt el. Vagy voltunk nemrég magyarlapád rokonoknál, ott csak úgy aludt el, hogy beültünk az autóba, és autókáztunk. A falu határában már elaludt, de hát az autóülésben való alvás nem volt az igazi, újból 40 percnyit sikerült aludnia. Vagy most, hogy itt vagyunk a nagy unokatestvérnél, Ákosnák szokásává vált mindenben utánozni őt. Tegnap például Ákos beszállt az ugrálóba, Áronka addig ügyeskedett, amíg felmászott a lépcsőn, és bejutott az ugrálóba. Egyet-kettőt ő is ugrált, utánozta unokatestvérét. Persze, nem tudott ugrálni, de anál inkább akart volna. Sírt is alaposan, amikor lehoztam az ugrálóról.

Vagy például ott van a tej: a szokásos, banános tejpor már fogyóban, ezért vásároltam itt egy másikat, ami csak minimális apróságokban tér el a hazai tejportól. Áronka számára a különbség nagyon nagy, egyszerűen nem hajlandó enni belőle. Próbálkoztam úgy is, hogy két kanál új tejport kevertem öt kanál régivel, no de ez sem nyerte el tetszését. Így ha elfogy a régi tejpor - úgy számolok, hogy hétfőre már nem nagyon marad -, akkor majd eszünk joghurtot vagy mit.

Áron, a rendező

A bábszinházban

Nyaralunk

Hogy a kolozsvári naymama, nagytata, nagynéni és unokatestvér kedvére is legyünk egy kicsit, most éppen nyaralunk Kolozsváron. A kis békuci meg rettenetesen élvezi, hogy ő van a figyelem középpontjában, hogy körülrajongják, hogy puszilgatják - sok-sok puszit és ölelést kell bepótolni, az biztos.

Mióta itt vagyunk Áron sokat változott. Először is mindent megért, amit az ember mond neki. Nem csak a régi, begyakorolt dolgokat fogja fel, hanem az újdonságokat is megérti és ha kedve tartja, meg is fogadja amit mondunk. Nagyon élvezi nagymamáéknál lévő tükröt, az előszobában egyszer csak leül és szerepel. Néha fel-felteszi kis kalapját és azzal is illeti-billegeti magát. Sokat birkózik 10 éves unokatestvérével, Ákossal: Ákos nagymamáéknál aludt többször, reggel már szinte csak neki volt hajlandó kacagni. Ákos szegény nagyon türelmes és foglalkozik is a kis unokatesóval, felviszi a csúszdára, tolja a kocsiját, gyakorolja, hogyan is kell lefelé tolni a lépcsőn, hogy Áronka ne zötykölödjön túlságosan. Bohóckodik neki, ha esetleg sírna, rosszabb kedve lenne.

Kolozsváron sorra fedezzük fel és vesszük birtokba a játszótereket. Mert itt nem csak egy van belőle, hanem rengeteg, és az egyik szuperebb a másiknál. Nyilván, itt rengeteg ember is lakik...

Voltunk bábszínházba, azt úgy tíz percig figyelemmel is kísérte, de hát túl sok volt ott a minden más, ahhoz, hogy csak az előadásra figyeljen. (Zárójelbe kívánkozik, hogy a Kolozsvári Magyar Napok keretében voltunk ezeken a rendezvényeken.) Voltunk klasszikus zene koncerten, Vivaldi Négy évszakja volt a meghallgattatott mű: Áron dicséretére legyen mondva, egy órán át bírta zokszó nélkül az utcai zenélést, azután már más ingerekre vágyott, ki is sétáltam vele a tömegből, ahol a rendőrbácsikat nézegette, szalad a kisgyermekek után.

Sokat utaztunk trolival és busszal, ezt nagyon élvezi. A Monostoron mindig megfordította a fejét a zörögve elhaladó villamos után, de sírt, mikor csupán a villamosozás kedvéért felültünk rá. Igaza is volt, nagyon zörgött, hangos lármás volt. Nem is értem, miért ilyenek.

Kevesebbeket eszik, annál többet mozog, annál több gyümölcsöt és zöldséget töm magába - a múltkor egy negyed paprika volt a reggelije. Meg is látszik ez a pociján, kicsit le is ment. Este tejivás közben a táskámban keresi a vajas kekszet, amit a kiruccanásokra szoktunk tartogatni, azt rágicsálja most már második este és iszik rá finom tejecskét.

Beszéd terén is haladunk: nem mintha most sokkal többet beszélne, de egyre több szótagot tesz egymás mellé. Kijött már a száján a hoppá, a táj, bácsi és táska is, a mámmá és babba az klasszikusnak számít.

Puszit ad az ő stílusában: arcát a mi arcunkhoz simítja, miközben ájjj hagyja el a száját. Nagytatát egy cuppanós puszival is megtisztelt, azóta se gyakorolta ezt a kegyet senkin.

Készült sok-sok fotó, videó, ezeket hamarosan belinkelem.

A csúszdán

Képek Emesééktől

Alakul a molekula

Alakul a kicsi baba, alakul. Most már annyira ügyes, hogy a nagy, terasz előtti lépcsőn egyedül fel tud mászni, igaz, a térdét azért lehorzsolja útközben. A pólóját felemelve a pociját simogatja, ha azt kérjük tőle, hogy mutassa azt meg - jól idomítottuk :-D. Ha kedve szottyan, megmutatja a fejét, lábát. Sír és hisztizik, ha valamit akarata ellenére teszünk - nyilván vele. Ha nem ízlik annyira az étel, turkál benne: tegnap wok zöldséges sajtos laska - tészta - volt az ebéd, a zöldségeket kihalászta, a laskákat elkerülgette - néha azért egy-egy becsúszott. Esténként olyan sokat iszik, hogy reggelre a pelus már nem bírja, átázik és nedves lesz a huzat is. Ötös pelenkát használunk, de az is néha lóg rajta. Nagyobbal kellene próbálkozni?
A fogai jócskán kínozzák, sírva ébred éjjelente, egy kis Dentinox ilyenkor enyhíti a fájdalmat annyira, hogy visszaaludjék. Még mindig a maci a kedvenc: múltkor a doktor nénihez is magával vitte. Igaz, ennek megfelelően, eléggé gyakran kell mosni. Ezt a kis távollétet is nehezen viseli: mosáskor rátapad a mosógépre és sírva mutatja, hogy ott a maci, kell neki. Ilyenkor jön képbe a pótmaci, ami egy hasonlóan barna színű majom. Élvezi használni a felnőtt elektromos fogkefét: van egy pótfej, ami csak az övé, azt bekapcsolja, beteszi a szájába és masszírozgatja a fogait. Már csak fogpasztát kellene tenni rá, és megvan a fogmosás... mi neki baba fogkefe!!!
Beszéd terén is egyre próbálkozóbb: papa szót ismételte meg a tegnap, mikor édesapja a nyakában lógó belépő igazolványon mutatta a fotót, hogy az a papa. Míg régebb a baba volt a kedvenc, most a pa szótagocska a menő: halvány apa is hallható, meg papa. Anya az nehéz meg. Nos, ennyi jut eszembe....

A hintaágyban

Babaklub a kertben

A kertben kötöttünk ki a babaklub során - noha a tegnapi égszakadástól még mindig sáros volt a föld. De nagyon megérte, az biztos...

Nem vagyunk beszédesek

Áronka egyelőre nem tartozik a beszédes babák tábora közé, egy-egy szótagot - ka-ka, ba-ba, ma-ma, pa-pa - el-elejt, de inkább mutogatással és üüüüüüü-vel kommunikál velünk. Ami rendjén is van, hiszen van ideje elkezdeni beszélni.
Ám egyik alkalommal teljesen meglepett: kint voltunk a szabadban, egy rendezvényen, gyermekek szaladgáltak körülöttünk és Áronka feléjük mutatja azt találta mondani, többször is megismételve, hogy ba-ba. No, büszke is voltam rám, hiszen ez az első alkalom, hogy tudatosan, valamire mutatva használja azt a szót.

Büszkeségem másnap már átköltözött egy másik anyukába: Áronka a lámpára mutatva mondta többször is, hogy ba-ba. Kiderült, ez most a kedvenc szótagja.

Ribizliii

Jönnek a fogak

Áronkának nyolc foga volt - eddig, és hosszú ideig nem is jött újabb fog kifelé. De most, a sok napsütés és a keletkező D-vitamin hatására újabb fogai jövögetnek kifelé: rágófogakról van szó, egyik alul, jobboldalt, másik felül baloldalt mutatkozik. Hiába na, a mi kis fiúnk már nagyon nagy...

Nagyon elfoglalt hétvége

A grandhiszti előtt kissé elkényeztettük Áronkát egy igen tartalmas hétvégével. A hétvége pénteken kezdődött, amikor apuci elvitt minket Budapestre, kitett minket az állatkertnél, majd délután hatkor jött utánunk. A közbenső időben háromszor cseréltünk pelenkát, ebédeltünk egy tálcás étteremben - ahová be lehetett tolni csak úgy a babakocsit, nem volt lépcső akadály, a zsiráfokat néztük, amint a kezünkből kinézték az ételt, a jegesmedvét csodáltuk meg, amint a medencéjében egy labdával játszadozott, bementünk a lapkeházba, megnéztük az orrszarvúkat, aludt Áronka háromnegyed órát, evett egy kis grissinnit, ivott sok vizet, rohangált a kis szekerek után, amit az állatkertben bérelni lehet és nagyobb gyermekeket lehet bennük húzni, meghallgattuk, hogy ordítanak a majmok, játszottunk a játszótéren... szóval eltelt a nap.

Másnap, szombaton Tibi cégének nyári családi rendezvényére voltunk hivatalosak. Egy budai sportelepen volt mindez, ahol műfű volt műfocipályával - de legalább érdekes volt. Az indulás kalandosra sikerült: apuci, Áronka az autóban, anyuci zárja az ajtókat, beült az autóba, apuci elindul, anyuci csatolná be az övet, mire beszippant egyet a levegőből és szól: kaki van, menjünk vissza. Vissza ötven méter, apuci hozza Áronkát anyuci nyissa az ajtókat, pelus le, kaki le, krém fel, új pelus fel, apuci kivisz Áronkát, anyuci zárja az ajtót, beszáll az autóba, apuci indul, övet be. A sok izgalomra Áronka aludt egyet a rendezvényig - Iza szokta mondani, hogy amerikai férje, Joel, az autóba alvás üzemmódba teszi magát, olyan sokat utazott már autóval, talán ez van Áronnal is... A rendezvényen ebéddel indítottunk, majd egy rekordkísérlet - a legnagyobb X betűt raktuk ki emberekből, akik piros és fehér kendőt viseltek, és ezt állítólag egy repülőgép is fotózta. Majd zenét hallgattunk, emgnéztük a többi Axa babát, aztán Áronka felfedezte a körhintát, ahonnan nem lehetett kiszedni, szerencsére sok elfoglaltság volt másoknak is a rendezvényen, így nem tolongtak a babák ezen a körhintán, így Áronka nagyon is élvezte és szerette. Zenehallgatás: amikor a zenészek elkezdték, azért volt normális hangosítás. Áronka fogta magát és a füvön előre szaladt az ott üldögélő emberek közé, és az első sorban táncikált és táncolt. Nagyon élvezte - volna - a hangos zenét, de apuci hátrébb hozta, hogy azért ne süketüljön meg már ilyen kis korában.
Az úton hazafelé természetesen azonnali alvás volt az autóban, a hatvani Tesconál felébredt, ott vásárolgattunk ezt-azt, majd haza. Vasárnap egész nap lustulás folyt, de meg lehet nekünk bocsátani...

Az állatkerti játszótéren


A körhintában

Jön a nyár

Most így július elején végre le lehet írni, hogy jön a nyár. Ennek én speciel annyira nem örvendek, mint amennyire a nálamnál húsz kilóval könnyebb Tibi, de hát ez van. A nyár ily gyors beköszöntét egy kis hajvágással, Áron meg kitartó hisztivel ünnepelt.

Április végén, május elején vágtuk le utoljára Áronka haját, mielőtt tavaszolni mentünk volna. Azóta egészen jól megnőtt, így a nyár közeledtével azt gondoltuk érdemes újra leporolni a gépet és nyírbászni Áronkát. Egészen jól tűrte, etetett engem a neki szánt sós pálcikákkal, nem szerette, hogy az apró hajacskák szúrják - következő alkalommal lesz majd valami kis köpeny is a nyaka körül.

A hisztit Áronka az orvosi rendelő előtt prezentálta. Emesével fel és alá sétáltak a mozgássérülteknek épített kis emelkedőn, mindaddig, míg Emese meg nem botlott és be nem ütötte a kis fejét (később ugyanott még egyszer megütötte a kis buksiját). Mivel nem szerettem volna, hogy Áronka is hasonlóan járjon, és mivel Bettyvel megbeszéltük, hogy egy mellékutcában talán biztonságosabb lenne, felkaptam, a kezébe akartam nyomni egy száraz fenyőtobozt, és be szerettem volna tenni a babakocsiba. Hát nem nagyon sikerült, Áronka sírt, megfeszítette magát, dobálta ki a kocsiból.... szóval a grand hiszti klasszikus elemeit mutatta. Nekem sem volt már túl sok türelmem, az az igazság, de nem akartam engedni utánna, nem akartam visszaengedni a feljáróra. Két-három perces küzdelem után sikerült a székbe csatolni a biztonsági övvel - a sírás ott is folytatódott - majd elindultunk, persze hamar megvigasztalódott, ivott vizet, lenyugodott, majd a ksi mellékutcában egy fehér autót matatott szüntelen, evett banánt, szóval már semmi baja nem volt. Az én lelkiismeretem viszont teljesen át volt lyuggatva a sok furdalástól - ez azóta is tart. De hát ez van, grandhisztik is kellenek...

Pénteken lesz nagy babaklub, ha minden igaz, no de erről később.

Úszás

Az utóbbi idő kánikulás időjárása miatt, és mert nem voltunk Kolozsváron, nem voltunk meghűlve, sokat voltunk úszni. Ma is elmentünk, és jól esett mindkettőnknek. A kis medencében Áronka önállósítani kezdte magát: karjára két karúszót teszünk, elengedjük és lábával küzdi magát előre. Persze, a kezét az ég világon semmi pénzért nem mozdítaná meg, de a lábával eléggé jól tapossa a vizet. És szereti. És körbenéz mindig. És észreveszi, ha kisiskolások hada néz be a földszinti ablakon a pincébe lévő medencébe, ahogy az ma is történt. Szóval élvezzük az úszás minden pillanatát...

Emese, a kaszkadőr

Változunk

Régebbi videofelvételeket rendezgettem, nézegettem Áronkát, hogy az elmúlt idő alatt milyen sokat változott... Értelmesebb, akaratosabb, néha hisztisebb lett, látszik, hogy vannak igényei - hogy egyen finomságokat, hogy játszunk, hogy sétáljunk kint, hogy húzzuk magunk után a piros autót vagy a neonzöld lovacskát.

Apropó húzni: mostanság az a szokása, hogy nekünk adja a piros autót vagy lovacskát - ha nem vesszük észre, vagy nem akarjuk észrevenni, hogy ő nyújtja a játékot, akkor nyöszöröz -. mi pedig a házban kell húzzuk előre hátra az autót. Ő szalad utánna, de már nagyon éles eszű, mert rövidíti az utakat, ha van rá lehetősége, átbújik az asztal alatt, ha úgy ítéli, hogy hamarabb odajut. Tanulgatjuk felismerni a tárgyakat, ez a kanál, a cipő, én meg kérdem, hogy hol a kanál, cipő. Általában nincs gond, hamar megtanulja az új tárgyak, játékok nevét. A tigris azonban valahogy nem megy neki. Vagy fura a szó, vagy túl hasonlít a tigris a macihoz és ez összezavarja, nem tudom, de helyette inkább az autót veszi elő. Most a nagy melegben itthon játszun délutánig, amikor meg kimegyünk, és sokat-sokat ülünk a szabadban, sétálunk a kocsival vagy gyalog, ahogy összejön. Rég voltunk biciklizni, lehet ma ez lesz...

Evés terén is vannak preferenciák: szereti, hogy finoman fűszerezettek legyenek az ételek, nem elégszik meg a sima murokfőzelékkel mondjuk. Kedvence a virsli, bundáskenyér, joghurt, krumpli mindenféle formában, de főként sülve, szereti a padlizsánt is, kekszet, imádja az édességeket, de ebből nagy ritkán és nagyon keveset kap. Szereti a paradicsomot, uborkát, paprikát, hagymát - nyersen -, eddig nem volt gyümölcs amit nem evett meg. Most, hogy érik a cseresznye, az volt napirenden, nagyon szerettük mind a ketten.

Alvás: este 9-fél tíz körül szeret lefeküdni, és most hogy ilyen korán virrad, hét órakor megébred. Majd 11-fél tizenkettőkor alvás valameddig.

Fürdi: voltunk úszni most hétfőn, az elején még szerette, de azután már kevésbé. De mivel olyan nagy melegek vannak most, szerintem szombaton is elmegyünk - ha nem más, valami strandra. Az esti fürdi pedig további lehetőség a játékra, az utóbbi két napban a buborékfújás volt a sztár.

Nos, ennyi jut most eszembe. De még írok, ígérem!

Esős idők járnak

Esős idők járnak, ezt tudja mindenki. A két babakocsi közül az, amelyik autóval történő szállításra is alkalmas, eső elleni védelmet nem nyújt. De mivel tegnap voltam bent Pásztón és Áronkát is magammal vittem, az eső elleni védelemről is gondoskodni kellett. Régebb egy nokiás eseményen kaptunk esőkabátot, ami szép, kék és nagy. Nos ezt adtam Áronkára, aki a képen látható módon festett a nyári kiskocsiban.

Kezes-villás reggeli

Az már régóta megszokott dolog, hogy Áronka elveszi kézzel az eléje tett ételfalatkákat, beteszi a szájába, és meg is eszi őket. Nemrég elővettem a szép színes műanyag villáját - miután az egyik helyen azt olvastam, a babák hamarabb megtanulnak villával enni, mint kanalazni, bármennyire is féltik a szülők a babákat a villától. Nos, úgy döntöttem, nem féltem, hadd tanulja meg. Kezébe adtam. Elsőként csak játszadozott vele, majd amikor felszúrtam a villára neki a falatkákat, akkor megtalálta a villával a száját, szépen lehúzta róla, és megette.

A következő lépésben a villára szúrást gyakorlata nagy szorgalmasan, Ez általában az evés második felében megy, addigra már nem olyan éhes, több türelme van ezzel foglalkozni. De ilyenkor is van, hogy inkább kézzel eszi meg az ételt, kézzel szúrja fel villára, netán felszúrja villára, leveszi onnan kézzel, és beteszi a szájába. Vagyis minden variáció megvan.

A következő kis videóban mindez nagyon jól látszik. Itt épp bundáskenyeret reggelizett, ez egyébként egyik nagy kedvence a virsli mellett.

Piros autó

Nagymamától és nagytatától kapott piros autóval játszik Áronka és apuci.

Újra itthon

Újra itthon a nagy csipet-csapat. Apa egy hetet és nem látta Áronkát, a hazafelé utazáson volt alkalma ezt bepótolni, anyuci volt az, aki a kormányt fogta és vezette a piros kis Yaris hazafelé, csak úgy faltuk együtt a kilométereket.

Kolozsvárról Budapestre az út megállás nélkül hat, hat és fél órát tart. Áronkával ez még egy órával több, hiszen muszáj többet megpihenni, enni, kicsit mozogni, élvezni a jó meleg időt. 400 kilométerről van szó, ami nem olyan rémisztően sok, ám az út első fele roppant lassú: falvak falvak után érik egymást, ahol nincsenek falvak ott szerpentineken kanyarog az ember, és ez így megy egészen Váradig, ahol már közel a határ. A határ utáni szakasz már jobb: az út kevesebb településen vezet át, majd aztán felfordulunk Debrecen felé, ott megcélozzuk az autópályát, ahol 130-135-ös tempóval próbáljuk behozni a lemaradásunkat. A debreceni feltérő után az első benzinkút egy Shell, amit frissen építettek és jól kitaláltak. Van pelenkázó meg minden, de van egy kis terasz is, ahová ki lehet ülni, ott pedig egy kis játszóteret is kialakítottak. Van ott csúszda és van hinta, meg olyan rugós izé, amire a kisbabák fel tudnak ülni és mintha lovagolnának - mindenféle állatformája van ezeknek. Nos, mi is megálltunk ennél a benzinkútnál, Áronka játszott is a téren, nagyon élvezte, hogy kiszállhatott az autóból. Ez a benzinkút minta lehetne a többinek...

Itthon is folytatódott a nagy járás-kelés-szaladgálás. Nem tudja utolérni az ember, annyira izeg-mozog. Este egy jó nagyot vacsorázott - utazás közben erre nem nagyon volt kedve -, apuci meg is fürdette és most kedvenc ágyában kedvenc maciját szorongatva alszik.

Utazás az élet

Minden ott kezdődött, hogy nővérem, Edit, rebesgette már egy ideje, hogy még mielőtt a nyári turistaszezon beindulna, jó volna egyet kirándulni, üdülni valahol, mondjuk egy jó fürdőn. Nyári turistaszezonban kedves férje, sógorom Árpi nem tudna velünk tartani, mert őneki ekkor van sok munkája. Sok egyeztetés után végül Debrecenben néztek ki egy termálfürdőt, ahol fedett élményuszoda is van, ez az Aquaticum nevű lett. Így egy hete, vasárnap felkerekedtünk és elmentünk Debrenbe Áronkástól mindenestől. Közben kedves Tibim kisütötte - hogy mivel pünkösdkor nekünk úgy is menni kell egy esküvőre Marosvásárhelyre - hogy én menjek Kolozsvárra a szüleimhez, így Áronkának jut ideje megismerni édesanyámékat, rájuk bízhatjuk míg mi bulizunk egyet az esküvőn. Nos, hát így is lett: debreceni fürdőzés után irány Kolozsvár, és most a régi emlékeket felidézve lakom itt a Monostoron, a régi kicsi szobámban, annyi különbséggel, hogy Áronka itt szuszog mellettem. Meg kell jegyeznem, hogy elég hangosan teszi, mert sajnos kissé náthás lett - nem csoda mert én is, anyukám is, és Ákos unokatestvére is kicsit meg vagyunk hűlve, valakitől csak elkapta. Holnap megyünk is Kati doktor nénihez, ez Edit és Ákos háziorvosa, hadd nézze meg nem-e kell valami erősebb gyógyszert adni neki. Orvosnál egyébként én már voltam itt Kolozsváron, gyógyszerekre is költöttem - fülem bedugult a fürdőzés alatt és már süketként hallóztam a világban, mint kiderült csupán a sok kosz nem folyt ki a fülemből, hanem kis dugót képezett a dobhártyán. Egy magánorvost kerestem fel, 100 lej - kb. 6000 forint - volt a taksa, de legalább kedvesek voltak és 20 évesnek néztek - ez mindig jól esik.

No de nem írtam a legfontosabb dolgok dolgáról: Áronka megbátorodott a debreceni szállodában és elkezdett járni. Otthon is tett már pár bátortalan lépést, de nem mert kísérletezni a csúszos parketta miatt. A szállodában a padlószőnyeg megadta neki azt a bátorságot, ami az elinduláshoz volt szükséges. Azóta semmi sem tudja megállítani: volt egy este, hogy vagy harmincszor kiment a kisszobából az előszobába és vissza, a végén meg fáradtan megitta a tejét és elaludt. A szállodában annyira bátor lett, hogy négykézláb felmászott a lépcsőn a harmadik emeletre. A kocsiba sincs maradása, folyvást járni akar, nyilván a dimbesebb-dombosabb helyeken vigyázni kell. A sok járással a sok esés korszaka is eljött: leggyakrabban fenékre huppan, ha váratlanul éri a dolog, akkor hajlamos elsírni magát. Ha valami érdekes felé haladt, akkor négykézláb folytatja, nem is zavartatja magát. Editéknél voltunk ma, ott is megállíthatatlan volt, két kis kezét maga előtt tartva, segítségükkel még egyensúlyozva halad célja felé, Néha megragad valami kis tárgyat, esetleg kedvenc maciját egyik kezébe, másikba pedig mondjuk egy drótot cipel, és így szalad a kis lábán az egyik helyről a másikra. Már ezért végképp megérte elmenni erre a fürdőzős kalandra...

Apropó, szálloda: Edit nagyon jól választott, teljesen bababarát az egész környezet. No, azért a konnektorokban még nincs vakdugó vagy pelenkázóasztal a szobában, de kérésünkre egy utazó babaágyat tettek szobánkba, a szálloda recepcióján szó nélkül megmelegítették a vizet a tejhez, reggelinél-vacsoránál meg babaételeket és babagyümölcsöket is lehetett választani. A fürdőben pedig van 36 fokos és 20 cm-es kis babafürdőző - ott a vizet nem klórozzák. Volt is ám sok kisgyermekes család, étkezéseknél megtelt velük az egész étterem.

Szóval most Kolozsváron vagyok, itt élem 11 éve itthagyott életemet egy kicsit. Anyukámék éjjel csak úgy esnek be az ágyba, annyira kifáradnak. De legalább látják második unokájukat is.

Képek és a dolgok rendje

Áprilisi képeket tettem fel a netre, itt vannak tessék őket nézni.

Április Áron életében - a második

Mivel most mind a két fiú alszik - eléggé kifáradtak,Tibi a sok heti munkától, Áronka a délelőtti pásztói sétálástól - irogatok. Áronka mostanság már csak egyet alszik naponta, délután, de akkor 3-4 órát is durmol egyhuzamban. Ha délelőtt nincs lehetőség kimenni, mert mondjuk esik az eső, akkor képes egész nap nem aludni - ez volt csütörtökön, reggel 8-tól este fél hétig bírta egy csepp alvás nélkül, de akkor kidőlt. Este kilenckor megébresztettem, ivott tejet, pelust cseréltünk, majd pizsamát adtunk rá, vissza az ágyba és aludt reggelig.

Pénteken már nem bíztam a véletlenre a dolgokat, reggel fél tizenegykor kimentünk a játszótérre, találkoztunk ott Emeséékkel, hintáztunk, kavicsot morzsoltunk a kezünkben, csúszdáztunk, szóval jó sokat mozgott, hazafelé volt is nyafogás, hogy fáradt. Itthon pedig el is aludt gond nélkül, szépen, én pedig tudtam egy kicsit dolgaimat rendbetenni.

Nagyon imád most már sokféle ételt: szereti a tükörtojást, virslit, vajaskenyeret, kiflit, sós pálcikát - amiről a kis sódarabokat lefejtünk -, imádja enni a paradicsomot, az ubit, a savanyú ubit. Imádja a sült krumplit - mikor voltunk a múltkor Burger Kingben a tálcáról egyszerűen leemelte a sült krumplit és elkezdte enni, nem sokat teketóriázott. Még mindig van, hogy idegenektől megijed és sír, főleg ha fáradt. De volt már itthon hagyva nagymamával és nagytatával, amíg mi, lányok pénzt költeni voltunk vásárolni ezt meg azt. Egészen jól bírta, nem volt nyafogás, nem volt semmi gond. Ezt egészen hamar meg lehet szokni, már mint, hogy más vigyáz a gyermekre :-D. No, hát mostanra ebből ennyi.

Hintázás

Kicsit játszadoztam a iMovie nevű alkalmazással, ami itt figyel a számítógépemen, és ezt az érdekesebb videót készítettem. Ezentúl már csak ilyen szerkesztett videókat fogok feltenni :-D.

Táncikálás

Kicsi Áron felfedezte a zenét. Mikor a saját mobiltelefonjáról elindítja vagy elindítjuk a zenéket, elkezdi ringatni magát, tehát táncikál. Annyira édes ilyenkor!!!! Alant az első táncikálási kezdeményezések láthatók.

Áronka születésének története

Ez egy szokványos születés történet. Nincs benne semmi drámai, nincs benne fordulat, az a jó benne, hogy minden úgy ment, ahogy egy szülésnek kell - gondolom legalább is én.

Március 22-re írt ki a doktor bácsi minket, vagyis a szlengben járatlanok számára ez azt jelenti, hogy számításai szerint ez az a dátum, amikor Áronkának meg kellett volna születnie. Korábban a visszeres lábam miatt voltam 4 napot abban a kórházban, ahol később szültem. Mellettem az ágyban egy olyan néni volt, aki egy hetet kellett volna már szüljön, de nem jött össze. Életem első hosszas kórházi tartózkodását nagyon nehezen viseltem, ezért az volt a rémálmom, hogy Áronka is késlekedik majd, és nekem majd a kórházban kell feküdni, hallgatni mások horkolását és várni, hogy kimocorogja magát a baba.

De szerencsére nem ez történt. Március 22-én, vasárnap, még azt írtam egy SMS-ben a nővérkémnek, Editnek, hogy egy-két jósló fájást éreztem a derekamban, de még messze vagyunk a szüléstől. Este nyugodt stand-up comedy nézegetés volt - a jó poén, amire emlékszem: Guyrcsánynak megmondják, hogy a költségvetési hiány 50 milliárd forint, errefel ő kikerekedett szemmel megkérdi: mennyi? (járatlan embereknek, ez az ötöslottó reklámjának mondata).

Este lefekvés, éjjel érzem, hogy nyilal a hasam, menstruációs fájdalmaim lennének mintha. Úgy egy óra tájt, már tudatosult bennem, hogy ezek a szülési fájdalmak lehetnek - félóránként jött egy-egy fájás. De mivel nem a kórházban akartam aludni, úgy véltem, sokkal jobb, ha itthon várom meg, hogy tízpercesek legyenek a fájdalmak. Reggel úgy 4, fél öt felé ez már megvolt. Ekkor megébresztettem magam, szóltam Tiboromnak, hogy én most elmegyek tusolni, meg készülödni, mert hogy fájdalom van. Tibi kiugrott az ágyból, nagyon boldog volt, örvendett, és szerintem egy perc alatt menetfelszerelésben volt. No de nekem még hátra volt a kényelmes tusolás, akkor meg szóltam telefonon nővéremnek, hogy itt az idő, majd lazán átállítottam a csevegő programjaim üzenetét, hogy szüléshez készen állunk. Úgy hat óra felé indulhattunk el, hét óra körül már a Hungária körúton mendegéltünk, ekkor gondoltam nem árt, ha felhívom a szülésznőt, szóljak neki, hogy útban vagyunk a kórházba. A szülésznőt nem ébresztettem fel, hanem az éjjeli műszakból marasztaltam ott: kiderült a kórházban, hogy nem csak én, egy másik lány is igénybe vette szolgáltatásait. Egyébként meg tavaszi front lehetett vagy mi, mert a kórház megtelt szülni vágyó kismamákkal, ha nem lettek volna a fogadott szülésznők, akkor a szolgálatos nem is tudta volna levezényelni az összest.

Ahogy beértünk a kórházba, a szülésznő megvizsgált, és mondta, hogy tényleg jön a baba, egyujjnyi tágulás is van. Kényelmesen átöltöztem a hálóingbe - utálom a hálóinget, de a nadrágos pizsama szülésre alkalmatlan öltözék. Több kismamával az elő szülőszobában, vagyis egy közös teremben, ágyban vártuk az idő múlását. Újabb vizsgálat, majd a szülésznő átköltöztetett a hiper szuper szülőszobába. Eleinte még tudtam gyönyörködni a szobában, felszereltségében. A szoba egy folyosóra nyílt, ott sétálgattam fel és alá Tibivel, aki mobiltelefonjával mérte, hogy hány percesek a fájások - hát másfél percesekre sűrűsödtek. A szülésznő zenét tett, hozott egy labdát, hogy arra üljek - nem nagyon sikerült. Ez a része még vidám volt, kint meleg volt, zöldellt az élet.... Majd egy adott ponton a szülésznő kérésére felfeküdtem az ágyra, megvizsgált újra, ám ekkor hirtelen egy pukkanás szerű hang után melegség öntötte el a lábamat - elfolyt a magzatviz. Ezután kezdtek felgyorsulni az események, az ágyról már csak azután szálltam le, hogy Áronka megszületett. A fájások egyre sűrűbbek és egyre kibírhatatlanabbak voltak. Az epidurális érzéstelenítés szóba sem jöhetett - visszeres lábam miatt régebbről vérhígító injekciót kaptam, ez pedig kizárta az epidurálist. Tényleg felkészületlenül és tehetetlenül öntött el a fájdalom - próbáltam a felkészítőkön elmondottakat felidézni, lélegezni, összpontosítani.

Nem volt jó jel, hogy a magzatvizben magzatszurkot láttak, majd a baba monitor szerint Áronka szívverése lelassult. Ez kétszer is előfordult, ezért az orvos - aki közben a szülésznő hívására megérkezett - elkezdett aggódni, hogy akkor most mi lesz. Én már úgy nagyon éreztem, hogy nyomni kellene, ők pedig - mert időközben több orvos is megjelent ott, kis konzíliumot tartottak - azon tanakodtak, hogy legyen-e császármetszés vagy sem. Közben Tibi szőlőcukorral etetett, belém nyomtak pár liter szőlőcukor vagy milyen oldatot - végül is este ettem utoljára valamit. Beadtak még valami csodaszert, amitől a tágulás és a szülés is felgyorsult - teljes erőmből nyomtam már ekkor, az orvos bácsi is nyomta a hasamat, hogy hadd jöjjön ki az a gyermek. Tibi egy adott ponton, mondta, hogy már látja a fejét, még egy-két nyomás és kint is volt a baba. Nem sírt, emiatt aggódtam, és gyorsan el is vitték bebugyolálták, Tibi még nem is fotózhatott. Majd odahozták hozzánk pár percre, ahol láttam, hogy győnyőrű fekete haja van, no meg megszámoltam, hogy megvan az összes ujja. Majd gyorsan elvitték és inkubátorba helyezték - este tudtam megnézni csak, Tibi meg már csak másnap látta.

Ezután az anyuka összevarrása következett - gátmetszés is megvolt :-D. Az orvos és a szülésznő talál beszélgetni kezdtek, hogy milyen érdekes film is volt a Benjamin Button csodálatos élete - tényleg érdekes, majd nekem eszembe jutott, hogy ez a szülés, nem volt egy könnyű gyaloggalopp - erről már csak Brian életére tudtunk Tibivel asszociálni, majd ott a szülőasztalon, gátvarrás közben, és ha már több idegen is legintimebb testrészemet bámulta teljes érdeklődéssel, elkezdtük dúdolni az Always look at the bright side of life - la la la la la la la la.....kezdetű örökzöldet.

Áron első videója az anyaméhen kívül

Jár a baba, jár - de nagyon

Nagymamáék mikor itt voltak nálunk látogatóban, akkor nagyon sok mindent láthattak, tapasztalhattak Áronkával kapcsolatosan. Egyike közülük volt az önálló járás művészete, amit Áronka egyikünktől a másikig tartott biztonságosnak és fontosnak gyakorolni. Ezen a videón ez látszik, amint nagytata, nagymama, nagynéni és anyuka között megosztva magát jár a baba.



Egyébként meg off topic jegyzem meg, ez a 101. bejegyzés. A blogot tavaly április 5-én indítottam. És még adós vagyok a szülés történetével...

Szervezkedés

Amnt azt Betty is megírta Emese blogjában, szervezkedünk. Mert tele lett a hócipőnk azzal, hogy 3-4 hónapja nincs ringató Pásztón - nem is tudom, miért van még kint a leányzónak a reklámja a pásztói gyermekorvosnál, de tényleg nem értem.

Edit javaslatára itt a faluban keresünk egy óvónénit vagy volt óvónénit, aki szívesen foglalkozna hetente egyszer a kicsikkel, énekelhetnénk, mondókázhatnánk együtt egy kicsit. Voltam a jegyzőnél, aki roppant kedves volt, igyekezett megoldást találni a kérdésre. Megnéztem a faluházát, de az sajnos nem alkalmas ilyen pici gyermekeknek: esküvő kötésére berendezett, fehér lepellel leborított székekkel - én ezen már csak a foltejtési lehetőséget látom, kőpadló van, szóval nem alkalmas.

A könyvtárba is ellátogattam - ez a másik alternatív lehetőség -, otthonosabb, kellemesebb ott a helyszín. Mind kiderült, a könyvtáros néni maga is volt óvónéni, tart is a kicsiknek foglalkozásokat. Idősebb, kedves, szimpatikus néni, aki nem zárkózott el a lehetőségtől. Ez a felállás nagyon jó lenne, mert akkor helyszín és foglalkozást tartó néni is lenne egyben - ilyet még legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna... remélem összejön, a könyvtáros nénivel a jövő héten beszélek.

Voltunk ma orvosnál, semmi gond, csak rutinvizsgálat. De ennek ellenére Áronka úgy ordított, mintha nyárson forgatták volna, pedig a doktor néni csak meg akarta hallgatni, illetve belenézett a torkába, hogy minden rendben van-e. Kint az előtérben, ahol öltöztünk, ott is nagy volt a sírás, igaz, hazajöttünk és három órától alszik a kis béka - fáradt lehetett.

Agyhártyagyulladás ellen védő kullancsoltást iratattam fel a doktor nénivel, majd jövő héten elmegyünk, hogy adja be. No, csak akkor lesz aztán sírás.... előre sajnálom...

Jár a baba, jár

Nem írtam már egy ideje, itt voltak az ünnepek, nagymama, nagytata, nagynéni és unokatestvér is egyben, így nem jutott írogatásra idő.
Áronka azzal örvendeztette meg az idelátogató rokonokat, hogy kicsit önállóbban kezdett el járni. Már nem kell olyan sokat kézenfogva sétáltatni, de azt igényli, hogy két ember között ide-oda szaladjon - ha nincs két ember, akkor az ágy és az ember között. Erről nyilván készült videófelvétel is, hamarosan az is felkerül.

A rokonlátogatás fáradalmait Áronka egy délután öt órától másnap reggel hat óráig tartó alvással pihente ki. Nagyon élvezte a nagy társaságot, imádott egyik embertől a másikhoz szaladni.

Ha nagymama és nagytata már itt volt, akkor húsvét utáni első munkanapon, vagyis kedden lányos napot tartottunk, vásárolni mentünk Edittel. Nem mondom, a nap végére elfáradtam, és már nem volt türelmem vásárolni, de azért beszereztem pár cuccot nyárára, lett új fürdőruha, no meg új farmergatya. Jól esett ez a változatosság.

Valamit még le kell írnom, ezen nagyon kacagtam, alíg bírtam visszatartani, hiszen Áronkát szidni kellett volna érte. Egy nap a fürdőben hagytam motoszkálni a kis békát, de mire visszamentem hozzá, a hálószobában ült az ágy tetején, és az ott lévő üvegtálból az ágyra szórta a sok zizit, amit pufarin néven hoztak a nagymamiék, és mi ott felejtettük. A sok zizit visszapakoltam a tálba, Áronka közbe eszegette őket vidáman, és olyan vicces volt a jelenet, hogy apucit is odahívtam, hadd derüljön egyet.

Mi mást írjak még? Ringatóra mentünk volna múlt hét szerdán, a leányzó, aki tartja, azt írta, hogy húsvét utáni első alkalommal lesz ilyen foglalkozás. Mivel levelet sem írt és SMS-t sem küldött, úgy gondoltam, hogy akkor lesz ringató - ezt gondolta Betty is, aki bevitt minket Pásztóra, édesanyámék pedig követtek minket. De nem volt. Úgy hogy felháborodtam, és azt mondtam, akkor nem megyünk többet. Edit jött a nagy ötlettel, hogy kérjük meg esetleg a helyi óvónénit, tartson ő hasonló foglalkozásokat, ő is tud énekelni meg mondókákat mondani... Úgy hogy most ennek a szervezése van folyamatában: a helyszín megvan, mehetünk a faluházba, kéne egy óvónéni és további résztvevők. No, de minden meglesz sorjában...

És most

És most így húsvét közeledtével, egy kis nyuszi ül a fűben.

Nyuszi ül a fűben

Babakocsi

Áronnak most már két babakocsija van: az egyik egy Pierre Cardin PS822 típusú (nem ebből az üzletből, itt találtam linket), univerzális kocsi, ezt újszülött kora óta használjuk, a másik egy esernyőre csukható Hauck kocsi, most vásároltuk, ici-pici, és arra jó, amire kell: babát tolni benne.

A Pierre Cardin babakocsit annak idején az eladó nagyon dicsérte, hogy ezt a sorozatot nagyon rég óta gyártják, mert mindenki olyan elégedett vele. De sajnos én nem vagyok vele elégedett. Sok a funkció benne, de egy sem tökéletes. Vegyük a téli lábzsákot például: egész télen azon szívtam, hogy a kocsihoz kapcsoljam, ezzel öt perc s eltelt, mert olyan szarul lehetett rögzíteni, hogy folyton kapcsolódott ki. Vagy az ülési pozícióban a háttámlának még öt fokkal meredekebbnek kellene lennie, de nem az, így a baba folyatamosan csúszik előre. Ebben a biztonsági öv is segít, annak elülső része túl elő van, így lehúzza a babát. Nagyon nehezen irányítható és tolható, az embernek izomláza lesz tőle szinte - télen, latyakban már csak húzni tudtam magam után.

Buszra csak egyszer merészkedtem vele, végül is elfértünk, még úgy is hogy tömeg volt, ezt akkor vegyük piros pontnak.

A leírás szerint a kocsi egy kézzel összecsukható, nos ez nekünk nem sikerült egyszer sem. Az nyilván a mi hibánk, hogy emiatt nem tudtuk megfelelően rögzíteni a babakocsit és be sem fér az autó csomagtartójába - az első ülésen utazott abban a pár ritka pillanatban, mikor muszáj volt magunkkal vinni, egy kezen megszámolható, hányszor volt így velünk. Ahhoz képest, hogy alumiínium váza van, dög nehéz, de hogy miért, nem tudom - bár lehet csak én nem emeltem meg nehezebb kocsikat. Amíg vízszintesen megdőltve használtuk - akkor nyár is volt, nem kellett semmi extra hozzá - addig még kibírhatóak voltak ezek a gyenge pontok. De télen eléggé macerás volt már, Áronka nkább ülve szeretett benne lenni. Ha még eyszer választani kellene, akkor biztos nem ez lenne az.

A Hauck esernyőre csukható kocsit a Vaterán vettem, összesen 6000 forint volt, ebben a postaköltség is ott van. A kocsi egyszerű, van biztonsági öve, van lábtartója és van, ahová üljön a baba. Pikk-pakk összecsukható, tényleg, nem kell erőművésznek lenni hozzá, elfér a csomagtartóban - Yaris-unk van, ami kisautónak számít. Nincs napellenzője, nincs italtartója, nincs bevásárlókosár alul, nem forgatható ide meg oda a tolókarja, kerekei kicsik, keményebbek mint a Pierre Cardin kocsijé, de teszi a dolgát. Könnyű, könnyen tolható, minden pénzét megérte, igazi nyári babakocsi.

A Hauck babakocsi


A Pierre Cardin PS822-es

Szülinap - folytatás

Alvás után ébredés. kis evés, játszás következett. Elmentünk sétálni egyet, babakocsival of course, épp jó későn, este hat óra lett, mire az utcán voltunk. Apuci és Gyuszi a tervezettnél hamarabb jöttek haza, szóltam nekik telefonon, hogy van joghurttorta, amit ugye Kitty készített, esetleg térjen be Gyuszi is hozzánk, hadd egyen belőle. A kis békuci pedig mind itt ugrándozott és játszadozott körülöttünk. Este volt fürdi, majd azután lefekvés, tejet, mint már egy ideje, most sem akart inni. Nos, ennyi volt a folytatás, nem annyira eseménydús mint a nap első fele.

Szülinap - eddig

Áronka első szülinapja.... hát igen, közhely, de gyorsan telik az idő. Ma reggel apa órája csörgött, Áronka is megébredt rá, ekkor már negyed 8 is lehetett. Apuci elkészítette a tejecskét, én ki is vettem Áronkát az ágyból, adtam volna neki a tejet, de csak keveset ivott. Meglátta ugyanis az asztalon a sós pálcikát, ezért az után nyúlt. El is vett egyet, és meg is ette, ezek után még egy pici tejecskét ivott és kész, ennyi, több nem is kellett.

Apuci hozta a szülinapi ajándékot, építőkockákat kapott, gumisakat, illatosakat, hogy ne tudja túl megütni magát vele. Kibontottuk, mi jobban örvendtünk neki, de hát ez van. Előkaptam a fényképezőgépet, Áronka pedig gyorsan elkezdett örvendezni, hogy fotózzák, így sok szép vidám kép készült. Majd apuci elment, nekünk pedig kezdődött a nassolásos délelőtt: odavitette magát ahhoz a fiókhoz, ahol grissinit és kölesgolyókat tartunk és néha kinyitjuk Áronnak, hogy tudjon vele játszani. Kinyitottam a fiókot és a grissini lett az áldozat (grissini nagyon kövér sós pálcika, nincs só rajta, csak benne, sajtba szokták mártogatni az ínyencek, mi babaételnek tartjuk).

Majd kilenc órakor jött a reggeli, szokás szerint egy joghurt volt az áldozat. Áron eljátszadozott a majdnem üres joghurtos dobozzal, egy bébiétel kupakját tette bele, joghurtos lett minden. Reggeli után kicsit betettem az ágyba, mert álmosnak tűnt, de végül nem kért az alvásból. Közben elkészítettem a szendvicseket, mert a babaklubos lányokat vártuk hozzánk. Áronkát kivettem az ágyból, mert nem aludt, játszadoztunk kicsit, a hálószobában, majd kiválogattam a fehér szennyest, mosni kell, mert Áronnak elfogytak a hosszú ujjú body-jai. Majd megérkeztem a lányok, eljött mindenki most az egyszer. Meg is telt jócskán a lakás, volt itt minden, sepregetés, sírás, lufidobálás. Kitty készített egy joghurttortát és azt is hozta ajándékba, a lányok meg hoztak mindenféle érdekes rágni való játék ajándékot Áronnak: bohócot, melynek az arcát kell kirakni mindenféle formával, kis edénykéket, melyeket egymásba kell tenni, és egy Spongya Bob-os lámpát éjjelre, amit majd valahova el kell helyezni.

A gyerkőcök pedig szétszedték a lakást, Inez folyamatosan hordta szét a cipőket, majd megtalált egy számítógép billentyűzetet, azt vitte az édesanyjához. Emese végigrágcsálta a délelőttöt, evett burgonya szirmot, grissinit, szendvicset is talán. A tortát felszolgáltuk, felvágtam a babáknak, de végül is inkább az anyukák ettek belőle, finom volt, Kittytől el kell kérjem a receptet.

Miután Áront betettem az ágyába, mert álmos kezdett lenni, Viki megtöltötte az ágyat sok-sok lufival, Inezt is betettük oda, nagyon élvezték a babák. Áron persze nem aludt.

Miután a lányok elmentek, nem úgy tűnt, hogy Áron nagyon aludna, ezért gyorsan megetettem, zöldséges lazac volt ma a menü, kis készen vett babaétel, nem én főztem. Evett az almás őszibarackból is a kis béka, lett peluscsere is, majd pedig alvás. Ami most is folyik.

Szülinap

A bicilkizésről

Szóval a biciklizés. Úgy döntöttünk, Áronnak kell egy bicikliülés. Eleinte arra gondoltunk, hogy egy olyan ülést veszünk, amit előre teszünk, hogy mi is lássuk a babát, a baba is lásson jól előre. Ám ezt az ötletet a bicikliülést is áruló boltban dolgozó bácsi tanácsára elvetettük: kevés ideig jó neki, 15 kilóig talán, hátul is jól megvan a baba, az előre tett üléstől picit kényelmetlen lehet a karikázás, szóval van érv az előre szerelhető ülés ellen elég.
Nem a legolcsóbbat vettük meg, hanem volt ám ára, 14 ezer forint volt, de olyan, hogy másik biciklire is könnyen fel lehet szerelni ha kell. De végül is úgy tűnik, én is boldogulok majd Áronnal és a biciklivel és a babaüléssel egyaránt. Ezt a bicikliülést vásároltuk meg végül, kék-piros kivitelben.

Az első biciklizésről három fotó készült, itt tekinthető meg, de rövid kis videó is van róla.

Biztonsági öv az élet

Ma jól belegondoltam, hogy Áronka nagyon sok időt tölt biztonsági övekbe csatolva. Ami nem olyan rossz, csak szegény kis békát néha sajnálom emiatt.
Amikor még kisebb volt, akkor csak az autósülésben csatoltuk be a biztonsági övet. Olyan pici volt abban a nagy ülésben és annyira nem tudta, hogy milyen világon van... Akkoriban a babakocsiban nem ülve, hanem többnyire feküdve közlekedett - nem is tudott ülni, nem is volt az annyira javasolt. Így a babakocsiban nem kellett őt bekötni, legalább is addig nem, míg nem kezdett el nagy csodálkozó szemekkel nézni a világra. Ezt már ülő pozícióból teszi, így be kell őt kötni - nem emlékszem, hogy leírtam volna, de ha nem, akkor a babakocsi biztonsági övére úgy leltem rá, hogy felhívtam a boltot, ahonnan vettünk, hogy én vásárolnék biztonsági övet a kocsihoz, az eladó meg mondta, hogy ők olyat nem árulnak, de hogy most már EU-s előírás, hogy a babakocsinak biztonsági öve legyen, így még telefonálás közben megnéztem jobban a kocsit, és hát a huzat alatt lapult az öv. Bingó! Azóta mindig bekötöm a babakocsiban is, ha elaludna, akkor vízszintesre döntöm a háttámlát és kikapcsolom az övet, aludjon picit kényelmesebben.
A harmadik biztonsági öv az az etetőszék öve. Mikor pici volt, akkor egy hintaszékhez hasonlító etetőszékben adtuk a sok barackot és almát neki, annak nem volt öve. De ahogy nőtt és ahogy jobban tartotta magát, áttettük az etetőszékbe - ami bekapcsolható biztonsági övvel jár együtt.
A negyedik biztonsági öv az a bicikliülésnél van. Mert hogy Áronnak ilyenje is van már - erről később írok - és kétszer már voltunk is biciklizni. Ennél az ülésnél nemcsak a babát, hanem a lábát is rögzítjük, hogy véletlenül se kapja be a bicikli küllője - Tibi szerint olyan, mintha villamosszékben ülne, És igaza is van, de hát kell ez a biztonságért...
Szóval, a kis békuci evéskor, utazáskor, biciklizéskor, babakocsizáskor mindig be van kötve. Nem lehet azért ez igazi legényálom...

Nyolcadik fog

Majdnem elfelejtettem megírni: Áronnak a nyolcadik foga már szépen nő, már csak keveset sír miatta. Így a hétfogú kis sárkányunkból nyolcfogú barika lett. A nyolcadik fog lent, a baloldalon nő, sorban a második ezen az oldalon.

Kaki

Szóval a kaki. Ez nagyon idegesítő, szagos és vicces is tud lenni. Áronkával volt egy időszak, amikor naponta kétszer is kellett cserélni a teljes ruházatot, mert a pelusból egyszerűen kifolyt a szubsztancia. Akkor ezt úgy orvosoltuk, hogy egy ideig egy számmal kisebb pelenkát adtunk rá - segített is egy ideig.

Manapság akkor fordul elő a kakás ruházat, ha:

1. Rosszul helyeztük fel a pelust, ami a sok ficánkolás miatt nem kizárt, hogy előfordul.
2. Pont ülve kakál - ez ebéd után közvetlenül fordul elő gyakran - ekkor a kakának nincs helye, így kitolódik a ruhába.

Ma is így jártunk, ebéd után. Szerencsére Tibi is itthon volt, így a babát a fürdőkádba vittük, ott mostuk le a sok koszt , akarom írni kakit róla. Aztán peluscsere, új ruhák, a kakisakat meg rögtön beáztattam, mert egyébként esély sincs arra, hogy kimenjen belőle a folt. így is látszani fog a helye szerintem...

Egyébként kíváncsi vagyok, kinek milyen kaki folt eltávolítási tippjei vannak???

Játékaink

Rengeteg játékot vásároltunk Áronkának, kapott is ajándékba sokat, érdekeset. Van közöttük csillogó-villogó, van közöttük színes és szagos is. A Sütifaló Kincsesbödön megunhatatlan, a zenélő telefon is tetszik. sokat nézegeti az Első pillantásra: Formák című könyvet is - már egy lapja ki is hullott. Kedveli az állatos könyveket, szereti a kockákat megevő, járássegítő vízilovat - már ő meg oda hozzá, tápászkodik fel mellette és tolja maga előtt egyedül.

A lamaze játékai közül a dalóló polippal egyelőre nem tud mit kezdeni: örvend neki, ha meglátja, még nagyobb az öröm, ha lejátszok rajta egy dalt, de mindezek után csak ott hever. A Tanuló kutyus annál sikeresebb, bár igényli, hogy vele legyek, mikor nyomogatja és énekel a kutyus. Van még egy telefonja is, annak a gombjai szólnak, ha nyomogatja meg forognak képek, ezt is szereti.

Ám Áronka nagyon gyakran nem a játékaival játszik. Van például egy könyvektől kiürített doboz, azzal tíz percet is elszöszmötöl: nyitja-zárja a tetejét, tolja maga előtt és lépeget. A mostani kedvenc a kamrában tárolt porszívó: reggel korán, mikor ma is megébredt megfogta a kezét és oda vitette magát. Leül, kihúzza a drótot - ez olyan visszatekerődös, ha megnyomná a gombot, de azt még nem sikerült -, rágja a csövet, tologatja ide meg oda. Ha ezt megunja, ott a felmosóvödör, azt is meg kell nézni, jól működik-e. Majd ott van egy csomó érdekes dolog még, ami veszélyes, az fenn a polcon, elérhetetlen távolságban, a többi meg ártatlanul várja, hogy felfedezzék.

A mosogatógép is nagy sztár: ha hallja, hogy nyílik az ajtaja, már szalad is oda, na jó kúszik is oda. Az ajtónál megkapaszkodik és húzza fel magát. Van benne egy kosár, abba kell tenni az evőeszközöket. Nos, az az első, amit kiürítek és az az utolsó amit megtöltök. De hogy ne legyen nyafi, miután kivettem a tisztákat, visszateszem a helyére és teszek belé egy tiszta nagykanalat. Ezt Áronka kiveszi és rögtön ízmintát vesz róla, majd harci jogarként lobogtatja kezében. Néha visszateszi a kosárba vagy ledobja a földre. Ahogy pakolom az edényeket, kinyílnak a fiókok - magától még nem tudja kinyitni őket, vagy tán nem akarja? - Áron megkapaszkodik bennük és rögtön matatni kezd, kivesz belőle dolgokat, visszatesz.

Ha netán épp mosás van, akkor a forgó ruhákat szereti bámulgatni, de inkább azt szereti, ha az ajtót tudja tolni ide-oda, beledugja a fejét, megnézi, van-e benne valami. Ha van, akkor azt kihúzza, megnézi mi is az.
Erről Tibi készített is egy rövid videót, hadd álljon itt:



A számítógép töltője a másik nagy kedvenc. Már annyira benyálazta a töltő részét, hogy rá kellett tenni a fűtőtestre hadd száradjék ki és töltse továbbra a gépet. Kedvenc a mobiltelefon töltő is, no meg a földön heverő bármilyen dróthoz valamelyst hasonlító eszköz - Áronka a sólámpa kapcsolóját már rég elrágta, azóta sem volt lelki erőm megjavítani vagy megjavíttatni. Apuci le is vágott egy drótdarabot, ilyen konnektorba passzoló csatlakozóval, hadd játszódjon azzal. Konnektorokba nem tudja bedugni, azokon van dugó, úgy hogy... csak rágja.

A vécében a vécekefével szeretne közelebbről megismerkedni, de ezt érthető okokból nem engedhetjük meg, így most a kefe magasan a polcon díszeleg. A vécepapírt azonban a helyén hagyjuk, a múltkor szépen előre feldarabolta, és a vécekagyló melletti bidébe helyezte, hogy elérjem.

A munkaszobában is van egy doboz, azt is szereti nyitogatni. Ott egy óriási váza, zörgős mizékkel az oldalán - keresztanyu ajándéka - is van a földön, azt csak felügyelet alatt birizgálhatja, mert a múltkor eldöntötte.

A nappaliban is sok az érdekesség, ott a földhöz közeli polcon lévő DVD lejátszó meg videó lejátszó technikai állapotát kell megvizsgálni naponta: teszteli, hogy jól nyílik-e még az ajtó, jól bírja a zsíros ujjlenyomatot. A hangfalon egy tárcsa hangszabályozó van, így távirányító nem is kell, Áronka önként és kérés nélkül halkítja-hangosítja a tévét. Hiszen ez is az ő feladata...

Majd elfelejtettem: este, a fürdés is egy igazi játék lehetőség. Ekkor a vízben úszáló micsodák, a kád szélén lévő bármik mind-mind érdeklik Áronkát. Azt is szereti, ha kukucst játszunk vele, csak hát ilyenkor ő csal egy kicsit, mert feláll lábra és kikukucskál a kádból, így a mi angos bekukukcskálásunk már nem olyan meglepetéssel teli. Amint az esti fürdetés posztban már írtam, ott van a profi buborákkészítő gépezet baba mandulatejes tusfürdővel, na az, az megunhatatlan...

Konyhai kacagás

Evés után apuci Áronkát szórakoztatja. Ez már a lecsengés, de még mindig nagyon édesen kacag a kis béka.

Emese naplója

A babaklubos csajok közül végre sikerült valakit meggyőzni, hogy indítson blogot. Ez a valaki Betty, aki Emese anyukája. Az ő blogjuk a penderikemese.blogspot.com címen érhető el. Olvassátok őket is szeretettel!!!

Esti fürdizés

Rég meg szerettem volna írni az esti fürdizés rituáléját. Minden nagyjából akkor kezdődik, amikor hat óra körül Áronka vacsorázik egyet - ezután már csak lefekvés előtt a tejcsi következik. Azután bekapcsoljuk a tévét, Áronka megnézi kedvenc műsorát, a Hírek előtti reklámblokkot, én megnézem a Híreket, majd Áronka a Hírek utáni kedvenc műsorát, a reklámblokkot. Nagyon leköti ez a színes-hangos műsorszakasz, ha véletlenül elébe állunk, akkor képes félrehajolni és úgy nézi a képernyőt. Ilyenkor megszűnik előtte a világ, se kép, se hang. Még a rajzfilm se köti le ennyire, ő azt keveset követi.

Nos ezután néha még játszadozunk, néha meg jön a fürdi - fáradtsági szintől függően. Megfogom a kezét, illetve Áronka az ujjamba kapaszkodik és hangos menjünk a fürdőbe felkiáltással, elindulunk a fürdőbe. Áron az ajtóban megtorpan, felkapcsolom a lámpát, majd bemegyünk. Áron a leengedett fedelű vécecsészébe kapaszkodik, én pedig megengedem a vizet, beállítom, hogy jó legyen a hőmérséklete, majd bedugom a kádat. Ekkor Áronka még babrál kicsit a fürdőben, majd újból a kezembe kapaszkodva, menjünk levetkőzni felkiáltással megyünk a nappaliba a pelusosasztal környékére. Azért csak a környékére, mert utóbbi időben pelusozni őfelségét csak úgy egyszerűen nem lehet, valahogy le kell kötni figyelmét, kell játékot adni a kezébe, kell valami, amivel babrálni tudjon. Így sem bírja túl sokáig, hamar megfordul és a pelusosasztal szélébe kapaszkodva kezdi felhúzni magát. Ha tudom biztosan, hogy kaki nincs, akkor biztosan a földön vetkőztetjük le a babát - itt jut eszembe, apuci vásárolt tegnap egy sép zöld bilit (zöld az anya kedvenc színe :-D), hadd barátkozzon majd vele.

Pucéron néha ide-oda szeret még mászkálni a házban - bár ez veszélyes, a múltkor az ágy alá pisilt, azelőtt a takaróra, de végül is egészséges, hogy kicsit a feneke kitakarva legyen, pelenka nélkül -, ha itthon van apa és eszünke jut, akkor mérlegelünk (volt Áronka 9 és fél kiló is, de az utóbbi egy hétben rosszul eszik, jöhet valamelyik foga, így 9,14-re visszaesett). Ekkor kézfogás, menjünk fürödni felkiáltással irány a fürdőszoba. Itt Áronka a földön még várakozik kicsit - de jó, hogy van padlófűtés!!! - míg anya megnézi, hogy a víz valóban megfelelő hőmérsékletű. Ezután zupp be a vízbe, hasra.

A kedvenc tevékenység szappanbuborékok kipukkantása. Vásároltunk pár forintért profi szappanbuborék készítő szerkezetet, kikísérlezetük, hogy a baba mandulatejes tusfürdő alkalmas leginkább a sorozatbuborék készítésre, és Áronka szórakoztatására bevetettük. Imádja nézni őket, ahogy lefelé szállnak, imádja megtapizni őket, csak hát azért szétpukkannak, de sebaj, ott a következő.

Azért a kádba sincs maradása, ide-oda masírozgat, feláll, megtapogatja a kád szélén lévő dobozokat, megcsócsálja kicsit a szivacsot, mielőtt anya kivenné a szájából, néha a csapot is megrágosgatja, de azt eléggé kényelmetlenül lehet megenni, így kevés ideig foglalatoskodik ezzel. Vannak üres dobozai is, ezeket megtöltjük vízzel és csorgatjuk ki belőle.

A sok játék után eljön azonban valamikor a fürdés ideje is, ilyenkor anyuci veszi a gyógyszertári szappant - mert hogy az ételallergia okozta kiütések miatt ezzel mosdatjuk a babát -, szivacsba bedörzsöli, majd a babát - aki ekkor ábn állva kapaszkodik a kád szélében - lecsutakolja. Végkifejletnek a fej samponozása következik - ezt igyekszünk csak kétnaponta megejteni -, a samponból jut az arca is bőven, de nem csípi a baba arcát, mert a keresztanyutól karácsonyra ajándékba kapott könnymentes fajtából van ez a fejtisztító.

Ekkor jön egy kis általános letusolás, majd szép zöld törülközőbe csavarás - le kell fotózzam, nagyon édes, van neki egy fejfedője is, fülekkel. A baba szárítása szigorúan a pelusos asztalon történik, a dörzsölés után - ilyenkor a cumi a szájban van már, mert egyébként nagy lenne az elégedetlenkedés - jön a pelus feltevése. A pelus csatolását követő ruháztatás már a földön történik, mert a baba türelme csak 1 pelusozásra elegendő. Esti pizsama feladását mesélés, tejcsi ivás, kis birkózás, némi képernyő nézegetés, játszás váltogatja, mind-mind a fáradtság fokozati szintjének függvényében. De általában a mese, a szokásos elköszönés után - aludj jól, álmodj szépeket, rózsás csókokat, bajuszos angyalokat szurdokpüspöki kis hercege - egyedül marad Áronka az ágyában, ahol hamarosan el is alszik.

Rég írtam...

Rég írtam.... de mivel most Áronka úszás után nagyot durmol, és a tavaszi nap is szépen süt, hát írok pár sort.

Ma érdekes volt Áron az úszáson, nagyon nem akarta azt tenni, amit a többiek, folyton ide-oda rángatta a lábait, engem. Egy adott ponton szó nélkül levette a szemüvegem és bedobta a vízbe, Kitty jött és mentette ki a víz alól, bevallom, eléggé rosszul láttam volna, és nem akartam letaposni. Majd folyamatosan burrogott, ez a legújabb kedvenc időtöltése. (jut eszembe, erről van is egy videófelvétel, később felteszem). Az biztos, hogy sok vizet ivott a medencében, mert amikor itthon kínáltam vízzel, nem akart inni. Sőt, nem evett kekszet sem, pedig Kitty kínálta őt úszás után. Mikor megérkeztünk Gyöngyösre, az úszáshoz, akkor kicsit hányt, igaz, hogy rég nem ült a régi hordozóban, és rég utazott háttal az üésnek - szerintem emiatt volt a hányás.

Egyre értelmesebb Áronka. Múltkor megfogtam a kezét, felállt és csak viccesen mondtam neki, menjünk a mosogatógéphez, pakoljuk ki - ezt imádja, én is szeretem, hiszen elfoglalja magát, amíg ki-be pakolok. Áronka fogta magát és engem, irány a konyhában a mosogatógép, megállt előtte és várta, hogy akkor történjen valami. Teljesen meglepődtem.

A lábán egyre stabilabban áll, de elindulni egyedül nem mer. Azt már megtanulta, hogy ha felkapaszkodik, akkor le is lehet szépen ereszkedni a földre - ezt óvatosan, megfontoltan teszi. Eléggé fél a kudarctól, ezért óvatosan próbálja ki az új dolgokat.

De azért vannak újdonságok: tegnap este sütöttem egy kis palacsintát és Áron is evett belőle. Mikor először az apucija megkínálta, akkor kiköpte azt a falatot, de percekkel később maga vette el a tányérról a palacsinta darabkákat. Imádnivaló volt!

Konyhaszék keringő

Áron a konyhában kering a székkel.

Maci kommandó style

Kalandos nap

Már régóta szerettünk volna menni Pásztóra ringatóra, de végül is a ma jött össze minden: stimmelt a dátum, senki sem volt beteg, szerda volt és em hétfő, tehát nem voltunk úszni, nem hullott óriási hó. Csak egy dolog hibádzott: senkinek se volt autója. No, de mivel nagyon elszántuk magunkat, ezért Bettyvel úgy döntöttünk, hogy busszal megyünk be Pásztóra. Nincs messze, hat-nyolc kilométer lehet, kevesebb is talán, de babakocsival, babákkal nem egyszerű. Arrafelé alig fértem fel a buszra Áronnal és a babakocsival. Betty Emesét hordozóba hozta, babakocsit édesanyja elvitte munkahelyére. Visszafelé már több hely volt, de utálatos volt, hogy nem volt időnk arra, hogy megegyünk nyugodtan valamit egy vendéglőben, futva bedobtuk a teát, nem akartunk két óráig ott dekkolni, ahhoz azért túl hideg volt kint, szaladtunk a buszhoz. Fárasztó volt nagyon, az biztos.

És a ringató? Áronka nagyon élvezte, hallottunk új dalokat, új mondókákat, a Mátyás király levelet ír a legédesebb - ezt jegyeztem meg. Ennek a szövege: Mátyás király levelet ír, Mátyás király levelet ír, Átolvassa: itt egy hiba...átolvassa: még egy hiba... Összegyűri, és kidobja!!! a levelet a babuci hátán írjuk meg, az ujjunkkal, az átolvasás közben is simogatjuk a baba hátát, mintha keresnénk valamit, amikor megtaláljuk a hibát, akkor rá kell bökni, ujjal, kicsit megszúrni a babát, majd amikor összegyűrjük a levelet, akkor mindkét oldalát gyumickoljuk a babának, majd mikor kidobjuk a levelet, akkor a babával együtt dobjuk ki, vagyis a babát dobjuk a levegőben.

Fáradtság

Ma délelőtt olyan 45-60 percnyit aludt Áronka. Délután csak játszott kiságyban, nem jött az álom a szemére. Estéig sok minden történt, beszélgettünk nagymamival, magytatival, keresztanyuval, Ákossal a Skype-on, sétáltunk a vízílóval, katona stílusban kúsztunk, másztunk. Estefelé, olyan fél hét körül én kis vacsit készítettem, apuci meg Áronkát a kis vízilován tologatta előre-hátra. Már korábban is mutatkoztak rajta a fáradtság jelei, de a kis lovacskán, így ülve előre hajlott a feje, szinte koppant a műanyagon, majd felriadt. Majd apuci megállt a tologatásból, Áronka feje a kis vízílóra bukott és nem is akaródzott onnan felemelődni. Apuci fogta a babát, betette az ágyba, Áronka már instans aludt, ahogy rákerült a kis pokróc. Gondolom éjjel valamikor majd megébred, hogy éhes - tejcsi már előkészítve -, aztán kap pizsamát és uzsgyé, tovább alvás. Ma a fürdi biztosan kimarad.

Update: 40 perces alvás után felébredt a kis béka. Mégis lesz fürdi :-D.

Kis mackó

Van Áronnak egy kis macija, ajándékba kapta a nokiás lányoktól, a pr ügynökségtől. Ezzel a kis macival alszik, ezt szorongatja magához. Kicsit helyenként le is hányta, szereti rágosgatni a maci fülét, szóval a nyállal is találkozik bőven a kis pihe-puha macika. Reggel mikor kiveszem a kiságyból, még mindig azt szorongatja, néha-néha visszatesszük a kiságyba, de leggyakrabban a földre esik. Ilyenkor a cumi is kikerül a szájból - azt csak többnyire alvásra használjuk.

Tegnap reggel is a földön volt a maci, a cumit meg odaadtam Áronkának, mert kicsit nyöszörgött én meg épp telefonon beszéltem. És ekkor Áronka elvette a földről a maciját, és ahogy a kiságyban szokta, magához ölelte, rátette a fejét - játékosan mondta, hogy aludni szeretne. Be is tettem a kiságyba, ahol öt percet még birkózott a macival, majd pedig nagyokat cumizva felállt az ágyban, jelezve, hogy akkor most ő már aludt is, lehet tovább játszani. Nagyon édes volt.

Sok a járás

Áronka nagyon-nagyon szeret járni. Nagyon ügyesen felkapaszkodik a bútoroknál, ide-oda tologatja magát. Két napja volt, hogy egyedül, minden támaszték nélkül, megállt egy pillanatra a saját lábán, majd hirtelen megkapaszkodott. Főleg akkor teszi ezt, mikor két érdekes dolog is van a kezében és mind a kettőt meg szeretné kóstolni egyszerre. Már az is előfordult, hogy pár lépést megtett egyedül. Na jó, egy, maximum két lépésről van szó, és az is úgy, hogy mind a ketten körbefogjuk és egyikünktől a másikhoz megy. Az utóbbi időben magtanult térdén üldögélni, ezt jobban szereti, mint a fenéken való üldögélést - és egyedül térdre tud állni vagy ülni, ki ahogy nézi. Tegnap már az is előfordult, hogy a kiságyában, melyben alszik lábra állt. Ez azért érdekes, mert ez az ágy utazó ágy tulajdonképpen - meg is utaztattuk karácsonykor - és nincsenek rácsai. Nem tudom, hogy csinálta, de csinálta :-D.

Az utóbbi időben imádja a könyveit nézni. Van egy szép színes formákkal tele könyv, vagyis a különböző formákra különböző tárgyakat fotózott le egy amerikai fotós. Erről a könyvről van szó pontosan. Amikor a dobókockás laphoz érünk, akkor ott a dobókockát megismeri és ujjal megmutatja. Ma este lapoznom kellett a könyvet, nem volt hajlandó a kockát megmutatni, hanem az utolsó oldalon lévő rózsaszín szappanoknak kacagott. Édes volt, de nagyon.

Iza kérésére

Iza kérésére lefilmeztem Áronkát, ahogy kúszik kommandó style. Íme, nézzétek, örvendjetek!!!

Sírások

Eléggé sírós, mondhatni kicsit még hisztis is lett az utóbbi időben Áronka. Egyik nap, amikor még Tibi is itthon volt, már nem volt türelmem hallgatni a sírását, ezért betettem a járókába, ahol még hangosabban rázendített. Hagytam sírni vagy tíz percet, nem szokásom, de most úgy éreztem muszáj volt. Tíz perc nonstop sírás után volt egy kis vízivás, majd felvettem az ölembe. Fejét szomorúan a vállamra hajtotta, kis kezecskéivel megfogott, és nem akart elhagyni. Tibi is átvette, de nála is ugyanez volt. Fél óráig szorongatott, amíg megnyugodott, hogy nem mentünk el sehova, nem tűntünk el, még ott vagyunk neki.

Úgy döntöttem, többet nem hagyom sírni, majd valahol csak kialakul...

Egy ideje, ha Áronka sokat alszik éjjelre, akkor délelőtt már nem alszik. Ma két nap szünet után épp alszik, bár lehet a délutáni alvás marad majd el? Majd meglátom...

Sokat igényli Áronka, hogy foglalkozzunk vele, csak délután-estefelé hajlandó egyedül játszani. Illetve akkor bámulja a tévét, igaz én kapcsolom be, a híradót nézem meg. De ha úgy hagyom a tévét, akkor fürdi után hajlamos felállni a pelusos asztalról és úgy bámulni kifelé.

Fürdi: már egy hete, ha nem több úgy zajlanak, hogy megtöltjük a kád alját vízzel, Áronkát beledobjuk, ő pedig feláll és matatja a csapot, a tusolót, mindent. Ilyenkor félek, hogy ne csússzon el, hogy ne verje be magát a csapokba, ezért a kádba hajolva vigyázok rá. Egészen elfárad a derekam ilyenkor. Meg úgy egészében kidőlök a fürdetés után.

Ja kijött alul a hetedik fog, a jobb oldalon, lehet, hogy azért is volt nyűgös???

Toljad neki!

Vásároltunk kedden múlt egy hete egy járássegítőt Áronkának, mert már nagyon fárasztó volt kézben sétáltatni fel és alá a házban. És mert kell neki is egy kis fáradság forrás :-D. Azóta egy hét és két nap telt el, és a kis vízilovat nagyon profi ódon tudja tolni. Azt szereti még, ha beléül és mi tologatjuk előre-hátra. Ha ezt még tévézéssel is fokozza, akkor teljes az élvezet.

A kis videon a víziló tologatás látszik. Enjoy!

Tíz hónap

Tegnap eltelt tíz hónap Áronka eddigi földi életéből. A jeles eseményen mindkét nagymama és nagytata felhívta őt és beszélgettünk. Árokát apuci előre-hátra tologatta a kis vízilován, amit nemrég vásároltunk neki. A vízilovat tologatni lehet, járókának is lehet használni, de Áronka imádja, ha apuci felülteti rá, és tologatja előre-hátra.

Áronka az utóbbi időben felfedezte a hisztit, és ezt előszeretettel gyakorolja. Ilyenkor igyekszem nem felvenni, nem azt tenni, amit ő akarna, de van, amikor már nem bírom és megfoghatja a kezemet és sétálunk a házban. Mert ez a legkedvesebb tevékenysége, a séta. Reggel kisétálunk a munkaszobába, majd a vendégfürdőbe, ha apa felébred, akkor a hálóba megyünk, ott a ruhás gardróbot járja be, körbe-körbe karikába. Néha a fürdőben a vécére tápászkodva húzza fel magát, illetve a fürdőkádban sem tud nyugton feküdni, hanem húzza fel magát szünet nélkül, tápászkodik, ahol csak lehet.

A kis járókában a lécekbe kapaszkodva már régóta fel tudja húzni magát. Feláll a tévé előtti kis szekrénybe kapaszkodva is. Szeret a mosogatógéphez jönni, amikor pakolom ki-be, és az ajtónál feláll, az edényeket tartó kosarakba kapaszkodik, ide-oda húzogatja őket.

Reggel úgy 7-fél nyolc között ébred. Ekkor negyedliter tápszert megiszik. Majd gondtalan hancúr, hiszti, séta és egyéb egészen 9 fél tízig, akkor jön a vajaskenyér vagy másféle reggeli. Ezután már el is fárad, olyan órányi-félórányi alvás következik, majd újból hancúrozás egészen ebédig. Ma paszulylevest evett, azt, amit magunknak is főztem. Azután még van egy kis hancúr, majd következik a délutáni alvás, amikor 2 órát is pihenget. Ha belefér, előtte sétalunk egyet. Ébredés után kis gyülölcsös uszonna, majd estig is játék, móka, kacagás - netán sírás. Fürdi is van, 7-8 körül, majd egy újabb adag tápszer következik, azt éhségi fokozattól függően issza meg, majd meseolvasás és alvás. Ez a napi rutin.

Imádja mikor hetente egyszer megyünk vásárolni, ekkor a kosárban üldögél, onnan nézelődik kifelé és fárad el nagyon hamar. Szereti a padlót felmosó autót, a múlkor annyira bámulta, hogy a bácsi még körözött kettőt körülöttünk - csak a mi kedvünkért. Az úton nézelődik kifelé, de visszafelé általában szundít egy kicsit - ha kiemeljük az ülésből, megébred. De nem kell sok, és ilyenkor vissza is alszik.

Torta

Nem vagyok valami nagy főzőízé, de mostanság, mivel sokat vagyok itthon és mivel Áronnak úgy is kell főzni valamiket, több receptet is kipróbáltam. Nemrég sütöttem gyömbéres kekszet, ezt inkább magunknak, de pont ma egy kis tortát is készítettem. Teri kolléganőmmel levelezgettünk - ő is egy kis csöppséget, Verát neveli otthon - és ő javasolta ezt a receptet, mert hogy ő ezt a tortát készítette el Vera egy éves szülinapjára. Nos, mivel olyan egyszerűnek tűnt, úgy gondoltam, én is megpróbálkozhatok vele. És sikerült is. Iszonyú finom. Áronka még nem kóstolta, ő most alszik, de ez lesz az uszonna.

Én két szeletet is ettem belőle. És ami a legjobb az egészben, hogy nincs benne cukor, mégis olyan istenien finom és könnyed, hogy az ember csak enné és enné :-D - pedig ebéd után voltam, amikor kóstoltam. Tibinek is ízlett. Ez marad belőle :-D.




UI: Közben elkészítettem aszalt sárgabarackkal. Mazsolával finomabb. A sárgabarackos ilyen lett:

Két láb

Áron az elmúlt egy hétben megízlelte a lábon járást. Vagyis az úgy lábon járást, hogy fogjuk a két kezét, és visszük körbe a házba arra, amerre ő akar menni. Ezt nagyon imádja és a végtelenségig tudná csinálni. Csak bírja a mi derekunk.

A tegnap megtanítottuk Áronkának, hogy igyon szívószállal. Én mutogattam neki, hogy ez így meg így megy, de magától nem jött rá. Tibi kitalálta, hogy a szívószálba tegyek egy kis vizet vagy bármit, fogjam be a végét, és csorgassam a vizet a szájába. Ezt 4-5-ször megismételtem, és azután már rájött, hogy jön a víz a szívószálból, ha szívja. Ekkor betettem rendesen a szívószálat az üvegbe, és a baba szívta a vizet.

Ma délelőtt fel kellett frissíteni ezt a tudást, vagyis elsőként a megfordított szívószálba vizet vettem, és azt csorgattam a szájába, majd aztán Áronak szívta a vizet ahogy azt kell. Ez tök jó dolog, mert akor már nem kell a csőrös poharat használni víziváshoz. Tejiváshoz is be kellene vezetni a szívószálat, bár ott az lenne az ideális, ha a pohárból egyenesen inna... No de majd ennek is eljön az ideje.