Eléggé sírós, mondhatni kicsit még hisztis is lett az utóbbi időben Áronka. Egyik nap, amikor még Tibi is itthon volt, már nem volt türelmem hallgatni a sírását, ezért betettem a járókába, ahol még hangosabban rázendített. Hagytam sírni vagy tíz percet, nem szokásom, de most úgy éreztem muszáj volt. Tíz perc nonstop sírás után volt egy kis vízivás, majd felvettem az ölembe. Fejét szomorúan a vállamra hajtotta, kis kezecskéivel megfogott, és nem akart elhagyni. Tibi is átvette, de nála is ugyanez volt. Fél óráig szorongatott, amíg megnyugodott, hogy nem mentünk el sehova, nem tűntünk el, még ott vagyunk neki.
Úgy döntöttem, többet nem hagyom sírni, majd valahol csak kialakul...
Egy ideje, ha Áronka sokat alszik éjjelre, akkor délelőtt már nem alszik. Ma két nap szünet után épp alszik, bár lehet a délutáni alvás marad majd el? Majd meglátom...
Sokat igényli Áronka, hogy foglalkozzunk vele, csak délután-estefelé hajlandó egyedül játszani. Illetve akkor bámulja a tévét, igaz én kapcsolom be, a híradót nézem meg. De ha úgy hagyom a tévét, akkor fürdi után hajlamos felállni a pelusos asztalról és úgy bámulni kifelé.
Fürdi: már egy hete, ha nem több úgy zajlanak, hogy megtöltjük a kád alját vízzel, Áronkát beledobjuk, ő pedig feláll és matatja a csapot, a tusolót, mindent. Ilyenkor félek, hogy ne csússzon el, hogy ne verje be magát a csapokba, ezért a kádba hajolva vigyázok rá. Egészen elfárad a derekam ilyenkor. Meg úgy egészében kidőlök a fürdetés után.
Ja kijött alul a hetedik fog, a jobb oldalon, lehet, hogy azért is volt nyűgös???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése