Alakul a kicsi baba, alakul. Most már annyira ügyes, hogy a nagy, terasz előtti lépcsőn egyedül fel tud mászni, igaz, a térdét azért lehorzsolja útközben. A pólóját felemelve a pociját simogatja, ha azt kérjük tőle, hogy mutassa azt meg - jól idomítottuk :-D. Ha kedve szottyan, megmutatja a fejét, lábát. Sír és hisztizik, ha valamit akarata ellenére teszünk - nyilván vele. Ha nem ízlik annyira az étel, turkál benne: tegnap wok zöldséges sajtos laska - tészta - volt az ebéd, a zöldségeket kihalászta, a laskákat elkerülgette - néha azért egy-egy becsúszott. Esténként olyan sokat iszik, hogy reggelre a pelus már nem bírja, átázik és nedves lesz a huzat is. Ötös pelenkát használunk, de az is néha lóg rajta. Nagyobbal kellene próbálkozni?
A fogai jócskán kínozzák, sírva ébred éjjelente, egy kis Dentinox ilyenkor enyhíti a fájdalmat annyira, hogy visszaaludjék. Még mindig a maci a kedvenc: múltkor a doktor nénihez is magával vitte. Igaz, ennek megfelelően, eléggé gyakran kell mosni. Ezt a kis távollétet is nehezen viseli: mosáskor rátapad a mosógépre és sírva mutatja, hogy ott a maci, kell neki. Ilyenkor jön képbe a pótmaci, ami egy hasonlóan barna színű majom. Élvezi használni a felnőtt elektromos fogkefét: van egy pótfej, ami csak az övé, azt bekapcsolja, beteszi a szájába és masszírozgatja a fogait. Már csak fogpasztát kellene tenni rá, és megvan a fogmosás... mi neki baba fogkefe!!!
Beszéd terén is egyre próbálkozóbb: papa szót ismételte meg a tegnap, mikor édesapja a nyakában lógó belépő igazolványon mutatta a fotót, hogy az a papa. Míg régebb a baba volt a kedvenc, most a pa szótagocska a menő: halvány apa is hallható, meg papa. Anya az nehéz meg. Nos, ennyi jut eszembe....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése