Szokások

Minden könyv írja, de soha sem hittem, hogy a kicsi gyermekek is a szokások rabjai lennének. Ezért nehéz egyelőre Áronkával ide-oda utazni, ilyen meg olyan programon részt venni. Mert vegyük az alvás kérdését: Áronka vagy a kiságyában vagy pedig autóban hajlandó aludni. Így egész napos programot nehéz, illetve nem nagyon érdemes túl gyakran tervezni, mert a délutáni alvás túl rövidre sikeredne, így nagyon fáradt, nyűgös lesz Áronka. Voltunk például állatkerben, ott a babakocsiban aludt háromnegyed órácskát, de nehezen, nyögve-nyelősen aludt el. Vagy voltunk nemrég magyarlapád rokonoknál, ott csak úgy aludt el, hogy beültünk az autóba, és autókáztunk. A falu határában már elaludt, de hát az autóülésben való alvás nem volt az igazi, újból 40 percnyit sikerült aludnia. Vagy most, hogy itt vagyunk a nagy unokatestvérnél, Ákosnák szokásává vált mindenben utánozni őt. Tegnap például Ákos beszállt az ugrálóba, Áronka addig ügyeskedett, amíg felmászott a lépcsőn, és bejutott az ugrálóba. Egyet-kettőt ő is ugrált, utánozta unokatestvérét. Persze, nem tudott ugrálni, de anál inkább akart volna. Sírt is alaposan, amikor lehoztam az ugrálóról.

Vagy például ott van a tej: a szokásos, banános tejpor már fogyóban, ezért vásároltam itt egy másikat, ami csak minimális apróságokban tér el a hazai tejportól. Áronka számára a különbség nagyon nagy, egyszerűen nem hajlandó enni belőle. Próbálkoztam úgy is, hogy két kanál új tejport kevertem öt kanál régivel, no de ez sem nyerte el tetszését. Így ha elfogy a régi tejpor - úgy számolok, hogy hétfőre már nem nagyon marad -, akkor majd eszünk joghurtot vagy mit.