2010. március 10., szerda

Játékaink

Rengeteg játékot vásároltunk Áronkának, kapott is ajándékba sokat, érdekeset. Van közöttük csillogó-villogó, van közöttük színes és szagos is. A Sütifaló Kincsesbödön megunhatatlan, a zenélő telefon is tetszik. sokat nézegeti az Első pillantásra: Formák című könyvet is - már egy lapja ki is hullott. Kedveli az állatos könyveket, szereti a kockákat megevő, járássegítő vízilovat - már ő meg oda hozzá, tápászkodik fel mellette és tolja maga előtt egyedül.

A lamaze játékai közül a dalóló polippal egyelőre nem tud mit kezdeni: örvend neki, ha meglátja, még nagyobb az öröm, ha lejátszok rajta egy dalt, de mindezek után csak ott hever. A Tanuló kutyus annál sikeresebb, bár igényli, hogy vele legyek, mikor nyomogatja és énekel a kutyus. Van még egy telefonja is, annak a gombjai szólnak, ha nyomogatja meg forognak képek, ezt is szereti.

Ám Áronka nagyon gyakran nem a játékaival játszik. Van például egy könyvektől kiürített doboz, azzal tíz percet is elszöszmötöl: nyitja-zárja a tetejét, tolja maga előtt és lépeget. A mostani kedvenc a kamrában tárolt porszívó: reggel korán, mikor ma is megébredt megfogta a kezét és oda vitette magát. Leül, kihúzza a drótot - ez olyan visszatekerődös, ha megnyomná a gombot, de azt még nem sikerült -, rágja a csövet, tologatja ide meg oda. Ha ezt megunja, ott a felmosóvödör, azt is meg kell nézni, jól működik-e. Majd ott van egy csomó érdekes dolog még, ami veszélyes, az fenn a polcon, elérhetetlen távolságban, a többi meg ártatlanul várja, hogy felfedezzék.

A mosogatógép is nagy sztár: ha hallja, hogy nyílik az ajtaja, már szalad is oda, na jó kúszik is oda. Az ajtónál megkapaszkodik és húzza fel magát. Van benne egy kosár, abba kell tenni az evőeszközöket. Nos, az az első, amit kiürítek és az az utolsó amit megtöltök. De hogy ne legyen nyafi, miután kivettem a tisztákat, visszateszem a helyére és teszek belé egy tiszta nagykanalat. Ezt Áronka kiveszi és rögtön ízmintát vesz róla, majd harci jogarként lobogtatja kezében. Néha visszateszi a kosárba vagy ledobja a földre. Ahogy pakolom az edényeket, kinyílnak a fiókok - magától még nem tudja kinyitni őket, vagy tán nem akarja? - Áron megkapaszkodik bennük és rögtön matatni kezd, kivesz belőle dolgokat, visszatesz.

Ha netán épp mosás van, akkor a forgó ruhákat szereti bámulgatni, de inkább azt szereti, ha az ajtót tudja tolni ide-oda, beledugja a fejét, megnézi, van-e benne valami. Ha van, akkor azt kihúzza, megnézi mi is az.
Erről Tibi készített is egy rövid videót, hadd álljon itt:



A számítógép töltője a másik nagy kedvenc. Már annyira benyálazta a töltő részét, hogy rá kellett tenni a fűtőtestre hadd száradjék ki és töltse továbbra a gépet. Kedvenc a mobiltelefon töltő is, no meg a földön heverő bármilyen dróthoz valamelyst hasonlító eszköz - Áronka a sólámpa kapcsolóját már rég elrágta, azóta sem volt lelki erőm megjavítani vagy megjavíttatni. Apuci le is vágott egy drótdarabot, ilyen konnektorba passzoló csatlakozóval, hadd játszódjon azzal. Konnektorokba nem tudja bedugni, azokon van dugó, úgy hogy... csak rágja.

A vécében a vécekefével szeretne közelebbről megismerkedni, de ezt érthető okokból nem engedhetjük meg, így most a kefe magasan a polcon díszeleg. A vécepapírt azonban a helyén hagyjuk, a múltkor szépen előre feldarabolta, és a vécekagyló melletti bidébe helyezte, hogy elérjem.

A munkaszobában is van egy doboz, azt is szereti nyitogatni. Ott egy óriási váza, zörgős mizékkel az oldalán - keresztanyu ajándéka - is van a földön, azt csak felügyelet alatt birizgálhatja, mert a múltkor eldöntötte.

A nappaliban is sok az érdekesség, ott a földhöz közeli polcon lévő DVD lejátszó meg videó lejátszó technikai állapotát kell megvizsgálni naponta: teszteli, hogy jól nyílik-e még az ajtó, jól bírja a zsíros ujjlenyomatot. A hangfalon egy tárcsa hangszabályozó van, így távirányító nem is kell, Áronka önként és kérés nélkül halkítja-hangosítja a tévét. Hiszen ez is az ő feladata...

Majd elfelejtettem: este, a fürdés is egy igazi játék lehetőség. Ekkor a vízben úszáló micsodák, a kád szélén lévő bármik mind-mind érdeklik Áronkát. Azt is szereti, ha kukucst játszunk vele, csak hát ilyenkor ő csal egy kicsit, mert feláll lábra és kikukucskál a kádból, így a mi angos bekukukcskálásunk már nem olyan meglepetéssel teli. Amint az esti fürdetés posztban már írtam, ott van a profi buborákkészítő gépezet baba mandulatejes tusfürdővel, na az, az megunhatatlan...

1 megjegyzés:

kedit írta...

Ez is egy nagyon édes videó!! Már ennyire ügyesen lépeget a kis manó! Aki nemsokára egy egész éves lesz!!