2010. február 6., szombat

Sok a járás

Áronka nagyon-nagyon szeret járni. Nagyon ügyesen felkapaszkodik a bútoroknál, ide-oda tologatja magát. Két napja volt, hogy egyedül, minden támaszték nélkül, megállt egy pillanatra a saját lábán, majd hirtelen megkapaszkodott. Főleg akkor teszi ezt, mikor két érdekes dolog is van a kezében és mind a kettőt meg szeretné kóstolni egyszerre. Már az is előfordult, hogy pár lépést megtett egyedül. Na jó, egy, maximum két lépésről van szó, és az is úgy, hogy mind a ketten körbefogjuk és egyikünktől a másikhoz megy. Az utóbbi időben magtanult térdén üldögélni, ezt jobban szereti, mint a fenéken való üldögélést - és egyedül térdre tud állni vagy ülni, ki ahogy nézi. Tegnap már az is előfordult, hogy a kiságyában, melyben alszik lábra állt. Ez azért érdekes, mert ez az ágy utazó ágy tulajdonképpen - meg is utaztattuk karácsonykor - és nincsenek rácsai. Nem tudom, hogy csinálta, de csinálta :-D.

Az utóbbi időben imádja a könyveit nézni. Van egy szép színes formákkal tele könyv, vagyis a különböző formákra különböző tárgyakat fotózott le egy amerikai fotós. Erről a könyvről van szó pontosan. Amikor a dobókockás laphoz érünk, akkor ott a dobókockát megismeri és ujjal megmutatja. Ma este lapoznom kellett a könyvet, nem volt hajlandó a kockát megmutatni, hanem az utolsó oldalon lévő rózsaszín szappanoknak kacagott. Édes volt, de nagyon.

Nincsenek megjegyzések: