Most így július elején végre le lehet írni, hogy jön a nyár. Ennek én speciel annyira nem örvendek, mint amennyire a nálamnál húsz kilóval könnyebb Tibi, de hát ez van. A nyár ily gyors beköszöntét egy kis hajvágással, Áron meg kitartó hisztivel ünnepelt.
Április végén, május elején vágtuk le utoljára Áronka haját, mielőtt tavaszolni mentünk volna. Azóta egészen jól megnőtt, így a nyár közeledtével azt gondoltuk érdemes újra leporolni a gépet és nyírbászni Áronkát. Egészen jól tűrte, etetett engem a neki szánt sós pálcikákkal, nem szerette, hogy az apró hajacskák szúrják - következő alkalommal lesz majd valami kis köpeny is a nyaka körül.
A hisztit Áronka az orvosi rendelő előtt prezentálta. Emesével fel és alá sétáltak a mozgássérülteknek épített kis emelkedőn, mindaddig, míg Emese meg nem botlott és be nem ütötte a kis fejét (később ugyanott még egyszer megütötte a kis buksiját). Mivel nem szerettem volna, hogy Áronka is hasonlóan járjon, és mivel Bettyvel megbeszéltük, hogy egy mellékutcában talán biztonságosabb lenne, felkaptam, a kezébe akartam nyomni egy száraz fenyőtobozt, és be szerettem volna tenni a babakocsiba. Hát nem nagyon sikerült, Áronka sírt, megfeszítette magát, dobálta ki a kocsiból.... szóval a grand hiszti klasszikus elemeit mutatta. Nekem sem volt már túl sok türelmem, az az igazság, de nem akartam engedni utánna, nem akartam visszaengedni a feljáróra. Két-három perces küzdelem után sikerült a székbe csatolni a biztonsági övvel - a sírás ott is folytatódott - majd elindultunk, persze hamar megvigasztalódott, ivott vizet, lenyugodott, majd a ksi mellékutcában egy fehér autót matatott szüntelen, evett banánt, szóval már semmi baja nem volt. Az én lelkiismeretem viszont teljesen át volt lyuggatva a sok furdalástól - ez azóta is tart. De hát ez van, grandhisztik is kellenek...
Pénteken lesz nagy babaklub, ha minden igaz, no de erről később.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése