2010. április 13., kedd

Jár a baba, jár

Nem írtam már egy ideje, itt voltak az ünnepek, nagymama, nagytata, nagynéni és unokatestvér is egyben, így nem jutott írogatásra idő.
Áronka azzal örvendeztette meg az idelátogató rokonokat, hogy kicsit önállóbban kezdett el járni. Már nem kell olyan sokat kézenfogva sétáltatni, de azt igényli, hogy két ember között ide-oda szaladjon - ha nincs két ember, akkor az ágy és az ember között. Erről nyilván készült videófelvétel is, hamarosan az is felkerül.

A rokonlátogatás fáradalmait Áronka egy délután öt órától másnap reggel hat óráig tartó alvással pihente ki. Nagyon élvezte a nagy társaságot, imádott egyik embertől a másikhoz szaladni.

Ha nagymama és nagytata már itt volt, akkor húsvét utáni első munkanapon, vagyis kedden lányos napot tartottunk, vásárolni mentünk Edittel. Nem mondom, a nap végére elfáradtam, és már nem volt türelmem vásárolni, de azért beszereztem pár cuccot nyárára, lett új fürdőruha, no meg új farmergatya. Jól esett ez a változatosság.

Valamit még le kell írnom, ezen nagyon kacagtam, alíg bírtam visszatartani, hiszen Áronkát szidni kellett volna érte. Egy nap a fürdőben hagytam motoszkálni a kis békát, de mire visszamentem hozzá, a hálószobában ült az ágy tetején, és az ott lévő üvegtálból az ágyra szórta a sok zizit, amit pufarin néven hoztak a nagymamiék, és mi ott felejtettük. A sok zizit visszapakoltam a tálba, Áronka közbe eszegette őket vidáman, és olyan vicces volt a jelenet, hogy apucit is odahívtam, hadd derüljön egyet.

Mi mást írjak még? Ringatóra mentünk volna múlt hét szerdán, a leányzó, aki tartja, azt írta, hogy húsvét utáni első alkalommal lesz ilyen foglalkozás. Mivel levelet sem írt és SMS-t sem küldött, úgy gondoltam, hogy akkor lesz ringató - ezt gondolta Betty is, aki bevitt minket Pásztóra, édesanyámék pedig követtek minket. De nem volt. Úgy hogy felháborodtam, és azt mondtam, akkor nem megyünk többet. Edit jött a nagy ötlettel, hogy kérjük meg esetleg a helyi óvónénit, tartson ő hasonló foglalkozásokat, ő is tud énekelni meg mondókákat mondani... Úgy hogy most ennek a szervezése van folyamatában: a helyszín megvan, mehetünk a faluházba, kéne egy óvónéni és további résztvevők. No, de minden meglesz sorjában...

1 megjegyzés:

edit írta...

Nagyon örülök, ha az ötlet termékeny talajba hullott. ÉS közel is lenne a ringatóklub, nem kellene utaznotok, elég lenne egy séta. Jó óvónéni-keresgélést!!