Egyesítés

Egyesítettem Áron és Ábel blogját, manapság az Áron és Ábel hétköznapjai oldalon találtok meg bennünket.

A kasza

Elmondtam ma este a mesét a pipével és a kiskakassal, amikor a kiskakas mindenfelé jár, csak hogy ne fulladjon meg a pipe. És ebben van a kasza, amit boltból vesznek, hogy a rétről a füvet lekaszálják a tehénnek, aki tejet ad a szép leánynak, aki koszorút fon a kútnak, aki vizet ad a pipének, aki a mi mesénk végén mindig megmenekül.

Mese végén Áron beszélget, halandzsázik és egy alapvető igazságot mond: a kasza egy olyan fűnyíró, aminek nincs kereke.

A kertből

Ezt a posztot Ábel blogjába tettem tévedésből május 18-án, de itt a helye:

A kertből

Éhes vagyok, szeretnék már én is vacsorázni lassan!!! - mondja Áron a rajzfilm lejárta után, miután ebédnél csak úgy mutatóba evett valamit. Kászálódik is a székére felfele, egész biztos, hogy éhes. Ez a "lassan" anyuci szavajárása, ezért költői kérdést tesz fel apuci, hogy ezt vajon honnan szedted, Áron? - Hát a kertből!!! - jön a nem várt válasz. Az esti jókedv megvolt.

Az ovi

Szóval a héten elkezdődött az óvoda. A beszoktatás, nos hát nem is volt már ilyen, mert Áron nagyon imádja az ovit és nem kellett noszogatni, hogy maradjon ott. Az óvonéni szerint az is segített, hogy tavasszal-nyáron voltunk még az oviban, a pelusról leszokás miatt...

Az első nap reggel ott hagytam vagy két órát, mert Ábel itthon maradt és haza kellett jönnöm. Nagyon is jó volt ez az otthagyás, mert elvolt, szerette, még amikor megérkeztem Ábellel, észre sem vett. De hát ez a jó. Aznap még nem aludt ott, az óvonénitől meg is kérdezte Áron, hogy miért nem alszik ott, mire én válaszoltam, hogy nincs itt pizsije. Mert nem vittünk, valóban. Másnap sem aludt ott - de mind a két nap ott ebédelt, nagyon ügyesen, egyedül, itthon mikor látja, hogy Ábelt etetem, ő nem hajlandó enni, kéri, hogy etessük :-D.

Aztán szerdán ott aludt. Eléggé fáradt lehetett, mert az óvonéni szerint aludt egy órát. Sírva ébredt, mi Ábellel kicsit késtünk, így fél három helyett háromnegyedkor érkeztünk meg. De végül is megvigasztalódott.

Csütörtökön is ott aludt, nehezen aludt el, fél órácskát szundított, és akkor háromkor jött el.

 Az uzsonnát azt nagyon szereti, mindig mire hazaérünk, vagy már ott az oviban vagy az úton, megeszi. Vagy keveset eszik az ebédből vagy annyira megéhezik a sok mozgástól, hogy kell az uzsonna, nem tudom...

Ma a maci mellé vitt egy dinót is, rá kellett írni természetesen a nevét, így biztos tudja, hogy az az övé. Ha nem mondtam volna, Áron jele a fa, szép lombbal. Büszke is rá :-D.

A reggeli felkeléssel ma már gond volt, este tízkor aludt el és reggel hétkor ébredni az nehéz. Szerintem ma sokat ofog aludni az oviban... kíváncsi vagyok nagyon. Majd beáll ez is, Ábel már reggel háromnegyed hétkor felkelt ma, igaz ő már fél hétkor aludt az este. Alaposan elfáradt. Tettem fel pár ovis képet is, az első meg második nap fotóztam.

Oviban

Kezdődik az ovi

Holnap, vagyis, ha jobban megnézem, ma kezdődik Áronnak az ovi. Már voltunk a nyáron, akkor a cél az volt, hogy szokjon le a pelusról - megvolt. Majd a könyököm kificamodása után kényszerszünet volt, majd június elején szerettem volna, ha Áron jár oviba. Nyáron nincs beszoktatás - mondta az óvonéni az én és Áron nagy csalódására. Ezért jegeltük a témát, és nem vittem többet az oviba a nyáron. Holnap a terv az, hogy délig egyedül marad az oviba, majd holnapután, ha minden jól ment, ott is alszik. Nem szeretném sokat húzni-nyúzni a dolgot, így is úgy is időbe tellik, míg megszokja és megszereti az óvonéniket. Ábelnek is gondolkodom, hogy jó lenne, ha valaki vigyázna rá a héten legalább kétszer. Még nem tudom ez hogy lenne, de ez is alakulófélben van. Szóval izgulok, az biztos... majd elmesélem, milyen volt. És még mielőtt elfejeltenék egy nyári ranyköpést: valami műanyag játék mellett mentünk el, és Áron csodálattal és áradozva hangosan kijelenti: né, ez igazi műanyag!!! Tudja már, hogy pár évtized múlva a műanyagnak, mint kőolajszármazék, lejár a fénykora??? :-D

Csípőcsont

A csípőcsont mikor csíp? - kérdi Áron kacagva, majd megválaszolja kérdését: Amikor van szúnyog!!!

Kérdőgép

Az út Szurdokpüspökitől Gyöngyösig kb. 20 perc. Mikor ma beültünk az autóba, Ábel instans elaludt. Áron már a falusi főútra fordultákor kérdezte a standard kérdését: Mért mély ez az árok, mért mély? Azért, hogy sok víz tudjon elfolyni benne - jön a standard válasz, amit szerintem Áron is kívülről fúj. Majd a variációk kérdésekre következik: Mért folyjon el a víz? - Hát hogy ne menjen be az emberek házába! De mért nem menjen be? Te szeretnéd, ha vízben aludnál? Nem. Na, azért nem jó, hogy bemenjen. Itt általában egy lélegzetvételnyi szünet, majd: Mért mély ez az árok, mért mély? ... egyszert azt találtam mondani, hogy Áron, ezt már 100-szor megkérdezted ma, errefel a válasz az volt, hogy az másik árok volt - persze, hiszen az árok mellett sétálunk, illetve az végigkísér a sétánkon. No, ez a kérdés, variációi, más kérdések az egész úton elhangzottak. Ilyenkor kikapcsolom a rádiót, és igyekszem türelmesen válaszolni. Mikor már Gyöngyös bejáratnál voltunk és még mindig záporoztak a kérdések, azt találtam mondani, hogy Áron, nem fáradtál el a sok kérdezősködésben? Nem - jön a rövid válasz. És nem szeretnél tartani egy kis szüntetet, nem beszélni egy kicsit? Nem... újból jött vagy három kérdés, majd egészen az üzlet parkolójáig vagy tízszer elismétli: most nem beszélek egy kicsit, most nem beszélek egy kicsit. Az ötödik alkalommal már nem bírtam kacagás nélkül, és Áron, bár szerintem nem értette miért vagyok oly vidám, most már kacagva mondta: most egy kicsit nem beszélek. Volt bevallom két lélegzetvételnyi szünet, majd leparkoltunk: Miért ide parkoltál?

Véletlenül

Ezt a bejegyzést véletlenül Ábelhez írtam be, még májusba. Nagyon fáradt lehettem. No, de hadd jelenjen meg itt is: A kertből Éhes vagyok, szeretnék már én is vacsorázni lassan!!! - mondja Áron a rajzfilm lejárta után, miután ebédnél csak úgy mutatóba evett valamit. Kászálódik is a székére felfele, egész biztos, hogy éhes. Ez a "lassan" anyuci szavajárása, ezért költői kérdést tesz fel apuci, hogy ezt vajon honnan szedted, Áron? - Hát a kertből!!! - jön a nem várt válasz. Az esti jókedv megvolt.

Ismerkedés a tűzzel

Hát nem is a tűzzel, hanem a forró edénnyel és a következményeivel, ha hozzáérünk egy forró serpenyőhöz. Már rágebb történt, este palacsintát sütöttem, Áron meg odahúzta a kis székét, ő is akarta nézni az egész dolgot. De hát mint mindig, nem csak nézett, hanem tapizott is. A serpenyőnek a nyelét fogdosta, féltem, hogy magára húzza, ezért elfordítottam tőle. És hát a forró fele került felé, szinte nem is volt időm szólni, hogy ne nyúljon hozzá, mert máris hozzáért. Három kis ujjának a begyét égette meg, de nagyon, mert nagy volt a sírás. A kagylóba engedtünk vizet és ott áztatta hosszasan az ujjait, de ahogy vette volna ki, hát fájtak. Így egy tálka vízbe tette, majd nézett egy kis rajzfilmet. Majd én a neten arrabukkantam, hogy tojásfehérjébe kell bemártani az ujjat, és amiután az megszárad, egy kis vékony réteggel vonja be, elszigeteli a levegőtől és nem fáj. Előbb én kipróbáltam, megszáradt. Majd Áront kellett rávenni, hogy a vízből a tojásfehérjébe tegye az ujját - nagy nehezen valahogy sikerült. Majd arra kellett rávenni, hogy kivegye a tojásfehérjéből - hosszasan fújtam, míg meg nem száradt és akkor megnyugodott végre. Éjjel azonban vagy kétszer felsírt, de meg tudtuk vigasztalni. Úgy egy hétre rá fürdés közben mutatta, hogy a vízhólyagok jönnek le az ujjáról, kérte, hogy vágjam le a sérült bőrt. Mert hogy elmagyaráztam neki, hogy az a sérült bőr, alatta már ott van az új, ami meggyógyult, így a régire nincs szükség. Szóval ez is megvolt, ezután, remélem óvatosabb lesz.

Aranyköpés

Sétálunk. Áron megbotlik, leesik. Találkoztál az anyafölddel? - kérdi viccesen tata? Áron: nem, az apuci földdel!!! Majd anyuci földdel, Áron földdel és Ábel földdel is találkozott. A szabályt megtanulta.

Áron három éves

Áron három éves volt. A szülinapi ajándék egy Verdás autós pályát tartalmazott, egy Bogyó és babócás könyvet, majd a tengerentúli nagynénitől egy fürdőszobai festős játék is volt. Maméktől pénzt kapott ajándékba Áron, amit majd hétfőn egy futóbiciklire váltunk át. A harasztosi tatától és mamától kapott pénznek egyelőre nincs még meg a címzettje, az elképzelhető, hogy Áron bankszámláján landol - mert neki olyanja is van már. Készültek fotók is, ezeket osztom meg most itt veletek. Enjoy!

Áronka három éves

Hol születik a perec?

Elkezdődött a kérdezések korszaka. Hol születik a kismalac? Hol lakik a kenyér? Hol lakik a paprika? Hol születik a perec? Honnan jön a víz? És ehhez hasonló érdekes kérdések, amire igyekszünk kimerítő, hosszú választ adni.

Az esti mesék elmaradoznak, hiszen ha elkezdek mesélni, Áron rögtön elkezdi kiegészíteni a mesét és hangosan mondja-mondja a magáét... és kiderült, nem szeretem a mesélő komkurenciát. Régebb megadta, hogy piros kukásautós mesét kérek, mi meg rögtön produkáltunk egy piros kukásautós mesét, amelybe tűzoltóautó is keveredett, nyilván. Régebb Jancsika és Juliska meséje is menő volt, no meg a kiskakassal és a pipével, akinek a torkán akadt a körte. Meg a Mehemedes rövid versike, meg a kis ökröcskés is - de ezeket is unta már. Ki kell találni valami újat. Tippek??

Fontossági sorrend

Még régebb, mikor volt egy pici kis hó, sétáltunk Áronnal. Találtunk egy nagy kincset, egy botot, és Áron megkért, hogy rajzoljak.
- Mit rajzoljak?
- Rajzolj Áront.
Lerajzoltam. Mivel akkoriban Áronnak nagy volt a haja és nem akarta engedni levágni, hosszú hajat is varázsoltam neki.
- És még kit rajzoljak le?
- Apucit.
Meglett.
- Még rajzoljak le valakit?
- Mámát.
Mámát is lerajzoltam, önarcképemet hosszú-hosszú hajjal díszitettem.
- És még rajzoljak le valakit?
Erősen gondolkodik, nem tudja kit is lehetne még megörökíteni a pillanatnyi enyészetnek. Pedig ott a babakocsi, benne Ábel az igazak álmát alussza. Aztán eszébe jut.
- Ábelt.
És akkor lerajzoltam neki Ábelt is.

Minden Áron

Ülünk a vacsoránál. Ábel kicsit nyugtalan, ezért az ölembe veszem. Továbbra is nyugtalan, hasizomból emelkedik fel, mintha már ülne. Tata mondja: ez a gyermek minden áron fel akar ülni. Errefel Áron: nem Minden Áron, hanem Minden Ábel!

Aranyköpés 2.

A szemetes szekrény ajtaját Áron becsapja és mondom neki, hogy miért csaptad be az ajtót (én szoktam néha csapkodni az ajtókat, ez az én bűnöm). Errefel Áron: nem csaptam be, csak becsuktam hangosan.