Egy nehéz nap margójára

Nos, a mai nap egy igen érdekes és röviden nehéz nap volt. A reggeli babaklubot Áronka három órás alvással ünnepelte, én pedig megjártam vonattal és busszal Pásztót, vásárlás céljából. Mikor hazaértem a kis béka még aludt. Ki szerettem volna menni a kertbe Gyula bátyjának segíteni festeni a mi lambériánkat, de csak az ebédig jutottam el, mert Áronka felsírt és aztán fél órn keresztül nem lehetett megvigasztalni. Sírt, sírt, hisztizett, sírt. Kicsit alább hagyta, amíg evett, majd újból rázendített. Hirtelen ötlettől vezérelve kivittem a teraszra, úgy ahogy volt, nem túlzottan felöltöztetve, na ekkor hagyta abba - valószínű annyira meglepődött. Mama kihozta a kis kabátját, cipőjét, és vagy másfél órát kint tekergett az udvaron. Teljesen megváltozva jött ba a házba - biztos ez hiányzott igazán neki. Majd este tatya - ez tata Áronka által adott neve - Skype-on hívott minket, beszélgettünk, majd jött is a lefekvés - a Palm-omat birizgálva aludt el. Kicsit szortyog azért álmában, lehet megébred még az éjjel emiatt, de most alszik - jó nagyokat cuppogtatva és cumizva. Én is követem példáját - nekem cumim nincs.