Nyaralunk

Hogy a kolozsvári naymama, nagytata, nagynéni és unokatestvér kedvére is legyünk egy kicsit, most éppen nyaralunk Kolozsváron. A kis békuci meg rettenetesen élvezi, hogy ő van a figyelem középpontjában, hogy körülrajongják, hogy puszilgatják - sok-sok puszit és ölelést kell bepótolni, az biztos.

Mióta itt vagyunk Áron sokat változott. Először is mindent megért, amit az ember mond neki. Nem csak a régi, begyakorolt dolgokat fogja fel, hanem az újdonságokat is megérti és ha kedve tartja, meg is fogadja amit mondunk. Nagyon élvezi nagymamáéknál lévő tükröt, az előszobában egyszer csak leül és szerepel. Néha fel-felteszi kis kalapját és azzal is illeti-billegeti magát. Sokat birkózik 10 éves unokatestvérével, Ákossal: Ákos nagymamáéknál aludt többször, reggel már szinte csak neki volt hajlandó kacagni. Ákos szegény nagyon türelmes és foglalkozik is a kis unokatesóval, felviszi a csúszdára, tolja a kocsiját, gyakorolja, hogyan is kell lefelé tolni a lépcsőn, hogy Áronka ne zötykölödjön túlságosan. Bohóckodik neki, ha esetleg sírna, rosszabb kedve lenne.

Kolozsváron sorra fedezzük fel és vesszük birtokba a játszótereket. Mert itt nem csak egy van belőle, hanem rengeteg, és az egyik szuperebb a másiknál. Nyilván, itt rengeteg ember is lakik...

Voltunk bábszínházba, azt úgy tíz percig figyelemmel is kísérte, de hát túl sok volt ott a minden más, ahhoz, hogy csak az előadásra figyeljen. (Zárójelbe kívánkozik, hogy a Kolozsvári Magyar Napok keretében voltunk ezeken a rendezvényeken.) Voltunk klasszikus zene koncerten, Vivaldi Négy évszakja volt a meghallgattatott mű: Áron dicséretére legyen mondva, egy órán át bírta zokszó nélkül az utcai zenélést, azután már más ingerekre vágyott, ki is sétáltam vele a tömegből, ahol a rendőrbácsikat nézegette, szalad a kisgyermekek után.

Sokat utaztunk trolival és busszal, ezt nagyon élvezi. A Monostoron mindig megfordította a fejét a zörögve elhaladó villamos után, de sírt, mikor csupán a villamosozás kedvéért felültünk rá. Igaza is volt, nagyon zörgött, hangos lármás volt. Nem is értem, miért ilyenek.

Kevesebbeket eszik, annál többet mozog, annál több gyümölcsöt és zöldséget töm magába - a múltkor egy negyed paprika volt a reggelije. Meg is látszik ez a pociján, kicsit le is ment. Este tejivás közben a táskámban keresi a vajas kekszet, amit a kiruccanásokra szoktunk tartogatni, azt rágicsálja most már második este és iszik rá finom tejecskét.

Beszéd terén is haladunk: nem mintha most sokkal többet beszélne, de egyre több szótagot tesz egymás mellé. Kijött már a száján a hoppá, a táj, bácsi és táska is, a mámmá és babba az klasszikusnak számít.

Puszit ad az ő stílusában: arcát a mi arcunkhoz simítja, miközben ájjj hagyja el a száját. Nagytatát egy cuppanós puszival is megtisztelt, azóta se gyakorolta ezt a kegyet senkin.

Készült sok-sok fotó, videó, ezeket hamarosan belinkelem.