Minden ott kezdődött, hogy nővérem, Edit, rebesgette már egy ideje, hogy még mielőtt a nyári turistaszezon beindulna, jó volna egyet kirándulni, üdülni valahol, mondjuk egy jó fürdőn. Nyári turistaszezonban kedves férje, sógorom Árpi nem tudna velünk tartani, mert őneki ekkor van sok munkája. Sok egyeztetés után végül Debrecenben néztek ki egy termálfürdőt, ahol fedett élményuszoda is van, ez az Aquaticum nevű lett. Így egy hete, vasárnap felkerekedtünk és elmentünk Debrenbe Áronkástól mindenestől. Közben kedves Tibim kisütötte - hogy mivel pünkösdkor nekünk úgy is menni kell egy esküvőre Marosvásárhelyre - hogy én menjek Kolozsvárra a szüleimhez, így Áronkának jut ideje megismerni édesanyámékat, rájuk bízhatjuk míg mi bulizunk egyet az esküvőn. Nos, hát így is lett: debreceni fürdőzés után irány Kolozsvár, és most a régi emlékeket felidézve lakom itt a Monostoron, a régi kicsi szobámban, annyi különbséggel, hogy Áronka itt szuszog mellettem. Meg kell jegyeznem, hogy elég hangosan teszi, mert sajnos kissé náthás lett - nem csoda mert én is, anyukám is, és Ákos unokatestvére is kicsit meg vagyunk hűlve, valakitől csak elkapta. Holnap megyünk is Kati doktor nénihez, ez Edit és Ákos háziorvosa, hadd nézze meg nem-e kell valami erősebb gyógyszert adni neki. Orvosnál egyébként én már voltam itt Kolozsváron, gyógyszerekre is költöttem - fülem bedugult a fürdőzés alatt és már süketként hallóztam a világban, mint kiderült csupán a sok kosz nem folyt ki a fülemből, hanem kis dugót képezett a dobhártyán. Egy magánorvost kerestem fel, 100 lej - kb. 6000 forint - volt a taksa, de legalább kedvesek voltak és 20 évesnek néztek - ez mindig jól esik.
No de nem írtam a legfontosabb dolgok dolgáról: Áronka megbátorodott a debreceni szállodában és elkezdett járni. Otthon is tett már pár bátortalan lépést, de nem mert kísérletezni a csúszos parketta miatt. A szállodában a padlószőnyeg megadta neki azt a bátorságot, ami az elinduláshoz volt szükséges. Azóta semmi sem tudja megállítani: volt egy este, hogy vagy harmincszor kiment a kisszobából az előszobába és vissza, a végén meg fáradtan megitta a tejét és elaludt. A szállodában annyira bátor lett, hogy négykézláb felmászott a lépcsőn a harmadik emeletre. A kocsiba sincs maradása, folyvást járni akar, nyilván a dimbesebb-dombosabb helyeken vigyázni kell. A sok járással a sok esés korszaka is eljött: leggyakrabban fenékre huppan, ha váratlanul éri a dolog, akkor hajlamos elsírni magát. Ha valami érdekes felé haladt, akkor négykézláb folytatja, nem is zavartatja magát. Editéknél voltunk ma, ott is megállíthatatlan volt, két kis kezét maga előtt tartva, segítségükkel még egyensúlyozva halad célja felé, Néha megragad valami kis tárgyat, esetleg kedvenc maciját egyik kezébe, másikba pedig mondjuk egy drótot cipel, és így szalad a kis lábán az egyik helyről a másikra. Már ezért végképp megérte elmenni erre a fürdőzős kalandra...
Apropó, szálloda: Edit nagyon jól választott, teljesen bababarát az egész környezet. No, azért a konnektorokban még nincs vakdugó vagy pelenkázóasztal a szobában, de kérésünkre egy utazó babaágyat tettek szobánkba, a szálloda recepcióján szó nélkül megmelegítették a vizet a tejhez, reggelinél-vacsoránál meg babaételeket és babagyümölcsöket is lehetett választani. A fürdőben pedig van 36 fokos és 20 cm-es kis babafürdőző - ott a vizet nem klórozzák. Volt is ám sok kisgyermekes család, étkezéseknél megtelt velük az egész étterem.
Szóval most Kolozsváron vagyok, itt élem 11 éve itthagyott életemet egy kicsit. Anyukámék éjjel csak úgy esnek be az ágyba, annyira kifáradnak. De legalább látják második unokájukat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése