Aranyköpés

Ma este fürdés közben: hangos a víz és nem hallom a gondolataimat - kiabálja Áron, miután megeresztettem a vizet. Illetve ma mama feltette a szemüvegét, hogy olvasson mesét Áronnak, errefel Áron: milyen csinos vagy, mama!

Meglepetés

Meglepetés ért bennünket az éjjel-hajnalban: Áron bejött a mi szobánkba, megsimogatta apa arcát és azt mondta apának, hogy játszani szeretne. Erre apa megfogta, betette magunk mellé az ágyba, én megébredtem, mert azt hittem, sírt Áron és nem is hallottam, annyira fáradt voltam, de nem. Áron ott aludt velünk. Most hogy ilyen nagy életében először - korábban altattuk itt a nagy ágyban, illetve mikor pici volt aludt itt velem-velünk. Most a verdás ágya kint van a nappaliban, ott alszik, hogy ne zavarja, hogy Ábel éjjel sír. Bár Ábel éjjel nem sír, hanem alszik, és három óránként megébred enni.... Szóval megvolt az első aludjak az anya-apa ágyában... szívmelengető, hogy ilyen nagy fiúnk van...

Szendvics

Áron most már nem kiskatonákat, hanem szendvicset eszik. Ma nem ízlett neki a diós laska, ezért megkérdeztem, kér-e szendvicset - azért valamit ennie kell. Kért. Egy szelet kenyeret félbe vágtam, majd megkentem margarinnal, tettem rá parizelt - párizsit - és Áron elé tettem- Áron fogta és a két kenyeret egymásra próbálta tenni - anya is így szokta enni a szendvicset végül is - majd anya segítségével ez sikerült is és hát akkor olyan felnőttesen harapta a szendvicset. Először életében. A reggelik könnyebbek lesznek ezentúl.

Puzzle

Számomra mindig is fantasztikus dolog volt látni, ahogy egy síró-rívó kis gömböcből egyszer csak - lassan, de biztosan - értelmes lény lesz. Van itt ez a puzzle, nem a világ legbonyolultabbja, de érdekes Áronnak, mert egy autópályán haladó autók, kamion, daru, rendőrautó, motor van rajta. Először, mikor összeraktuk, akkor még nekem is keresgélni kellett a darabokat, mert nem ismertem. Azóta Áronnal többször is összeraktuk, mindig magyaráztam, hogy is kell figyelnie az összeillő darabokat. Azóta a kedvenc szórakozása egyedül összerakni, majd szétszedni majd összerakni, majd szétszedni. És már nem is kell hozzá segítség. Szerintem egy puzzle-t összetenni bonyolult feladat - bonyolultabb, mint a nadrágot lehúzni vagy felhúzni - erre Áron nem hajlandó - bonyolultabb, mint mondani, hogy kell pisilni kakilni - vagy talán egyszerűb??? Fene tudja...

A figyelem elterelés művészete

A dac korszakát élő majdnem három éves Áronnál a figyelemelterelés művészetét a tökéletesre fejlesztettük: nem foglalkozunk az aktuális, hisztit kiváltó kérdéssel, hanem valami izgalmasabbra tereljük a témát. Vagy ha például épp a teszkós kuponokat tartalmazó füzetet szeretné elcsenni, akkor épp a PcWorld-ből kieső játékkatalógust adjuk a kezébe helyette. No, de kiderült Áron is tökéletesre fejlesztette a figyelem eme elterelésének a módszerét: a játékkatalógust odaadta apa kezébe, hogy tessék apuci, neked adom. Majd miután leszállt a székről, az asztal sarkára tett teszkós kuponfüzetet egy blazír mozdulattal elvette és már ment is volna tovább. Mesterektől tanult...

Visszaesés

Szóval visszaesés van pisi terén, muszáj napközben is pelust tenni a kis békára, olyan Up and go jellegűt, vagyis, ami bugyipelenka. És hát gyakran beleereszti a pisit - bár van, mikor szól, hogy kell pisilni, ez eléggé változó. Ha kaka készülődik, akkor mindig szól, azt valahogy megtanulta.

Nyilván, hogy a tesó hazaérkezése - immár két hete van itthon - okozza ezt a visszaesést. Meg hogy kevesebbet tudunk rá figyelni. Aggódom, hogy hogy lesz ebből márciusban óvodába menetel - mert fejlődésére rendkívül jó hatással lenne a társaság, a sok gyermek. No, de ez majd márciusban kiderül, hátha addig sikerül megtalálni a megfelelő egyensúlyt a kis Ábel és Áron nevelése között.

Ja mélyen benne vagyunk a dackorszabban, tegnap este annyira kihúzta a dugót nálam, hogy eljárt a kezem, és biza a feneke bánta. Én is megbántam azon nyomban, és sírva is fakadtam - még sok hormon tombolhat bennem - de ht muszáj volt valamit tenni, annyira elkapatott lett, dacol, és csak azért is tesz valamit, hogy mi kérjük, ne tegye... ez van.

Most a jövő héten kedden lesz az első nap, mikor Ábel, Áron és én egyedül leszünk itthon, apa megy dolgozni, mama ma ment haza. Kíváncsi vagyok, hogy fogom bírni ...

Indinájos

Anya, tedd fel az indinájos rajzfilmet - Lucky Lucke című opuszban egy cowboy szerepel, de Áron indiánként tartja számon.

Megérkezett a kistesó

Vegyesen fogadta Áron, hogy egy síró-rívó kis emberke költözött egy hete a házunkba: hol vigasztalja, ha sír - a szeretett piros maciját neki ajándékozta, csak ne sírjon - hol pedgi követeli magának a figyelmet. Mivel Ábel egy hordozható ágyban alszik - ahogy annak idején Áron is - Áronnak is elő kellett venni a tavasszal eltett kiságyát és felhúzni. Majd mivel Ábelnek van egy játszószőnyege amin jelenleg alszik, Áronnak is elő kellett venni a régit és felhúzni az ágyába - érdekes a nagyfiút ebben a kicsiknek kitalált világban látni.

Mama ittvan , hogy segítsen Áronnal, a kis békuci azonban rajtunk lóg, amint csak teheti... De Mama segítsége nélkül nem tudom hol állna most a ház meg minden.... Szóval még szokni kell a tesó gondolatát, igaz számára csak fél év - év múlva jelent majd érdekességet Ábel, mikor tud majd vele játszani kicsit.

Szokásaink

Mint mindenki, Áron is a szokásainak a rabja. Vegyük például a fürdést: mindig úgy fejeződik be, hogy Áron a fellépőjéről - mert mióta pisil, mint a nagyfiúk a vécébe, már ilyenünk is van - nézi, hogy is folyik le a víz a kádból. Addig áll ott, amíg az utolsó örvény le nem folyik, majd odahívja édesapját, hogy mossa le a kádat. Vagy hogy a vizet egy kis almaléval kell megbolondítani, ahhoz, hogy jóízűen megigya. Vagy hogy igazából kakilni a trón bilin szeret: az autós és a kacsás bili már kiestek kegyeiből.

Voltunk nemrég egy hétvégére Balatonon, így Ábelke születése előtt, hogy pihenjünk még egyet családilag. Áronka nagyon imádta: volt a szállodánál egy kis medence, ahol meleg volt a víz, és ott lubickolt velünk együtt. A medencével az volt az érdekes, hogy buborékokat fújt időnként, ilyet meg olyat, nos hát ezeket is nagyon imádta. Majd másnap elmentünk bobozni - anya ült a padon és vegetált a pocakkal, míg a fiúk suhantak gyorsabban és gyorsabban lefelé a domboldalról. Majd volt ott ugrálóvár, meg kisautó, meg kisház - családi napot tartottak a bobos helyen. Nagyon-nagyon élvezte.

Annyira, hogy valamikor ezután hajnalban megébredt, hogy menjünk a Balatonra felkiáltással. Apa mondta neki, hogy most nagyon korán van, nem mehetünk, mire Áron sírósan: Menjünk a Balatonra! Apa beadta a derekát és azt mondta, hogy jól van, megyünk. Erre Áron megnyugodott és visszafeküdt, reggel szerencsére nem kérte számon, miért nem megyünk .... bár igaz, apa nem azt ígérte, hogy reggel megyünk, hanem, hogy megyünk. Jövőre is mehetünk...

Bili krónikák első fejezet - avagy a bilibogár születése

A nagy meleg nyárra való tekintettel - no meg Áron majd két és fél éves korát figyelembe véve, illetve az unokatesó bizireszotatási sikereinek hatására - nálunk is elérkezett a bilire szoktatás ideje. Miután hazajöttünk az egyhetes balatoni nyaralásról, ahol a kis békánk egyszer ő maga kérte, hogy az ottani vécére kakilhasson, neki is láttunk. Káleb unokatesó - aki csak október végén lesz két éves - már átesett ezen a szoktatási fázison, ezért Iza nagynénitől kértem tanácsot, hogy mi is legyen a módszer. Alapnak ő ezen az oldalon olvasottakat javasolta: az angol nyelvet nem tudók részére rövid összefoglaló következik.

Miután a baba már mutatja a jeleit annak, hogy kész lenne már nem a pelusba, hanem a bilibe végezni a dolgát - például tiltakozik a pelenkafelvétel ellen, szívesen megosztja dolgait a többiekkel, előfordul, hogy reggel csupa száraz a pelenka - akkor érdemes elkezdeni a szoktatást. Egy héttel a szoktatás elkezdése előtt meg kell magyarázni neki, hogy már kevés a pelenka, elfogy, ezért meg kell tanulni a bilizést. Az elsődleges szoktatás három napot vesz igénybe, amikor teljesen a babára kell figyelni, illetve úgy tervezni napjainkat, hogy nem megyünk el sehova. Készülni kel lsok-sok bilivel, törlőronggyal, hogy a földet legyen mivel feltörölni, finom almalével vagy a kedvenc itallal. A szoktatási nap reggelén levesszük a pelenkát a babáról, meztelenül marad deréktól lefelé az egész szokatási idő alatt, és elmagyarázzuk neki, hogy ott a bili, üljön rá, ha érzi, hogy jön a pisi-kaki. Az első nap rengeteg lesz a baleset, ezért a szőnyeget csavarjuk fel, készüljünk lelkileg a kudarcra. A baba első három, négy alkalommal biztos, hogy a földre pisil, ilyenkor mondjuk neki, hogy szomorúak vagyunk, együtt töröljük fel a pisit - ne szidjuk, ne mondjuk, hogy haragszunk, mert ez nem segít. A negyedik-ötödik alkalommal már eltalálja a bilit - ekkor közösen járjuk el a magunk által kitalált bilitáncot - mi kézfelemeléssel körülugráltuk a bilit meg szaladtunk a konyhában. Ez megerősíti a babában, hogy jó dolog, hogy a bilibe pisil. Ha úgy érezzük, alváskor adjunk rá pelust, ez nem befolyásolja a további eredményeket, de magyarázzuk el, hogy a pelus a biztonság kedvéért van. Mi egy idő után Áron ágyát pisibiztossá tettük - az Ikeában kaptunk olyan lepedőt, ami nem engedi át a vizet - így ha a pelus nélküli alváshoz ragaszkodott, akkor a kiságyban aludt. Éjjelre kapott pelust, de hacsak a lefekvés előtt nem ivott sok vizet, reggelre száraz maradt.

Második nap ugyanúgy telik mint az első, azzal a kivételllel, hogy kimegyünk egy órára, erre az időre nadrágot húzunk rá. A kimenetelt időzítsük a pisilés utánra rögtön, így a 40-50-60 perces kint tartózkodás pisimentesen garantált. Vagy nem :-D. Harmadik nap is ugyanez, de ekkor délelőtt és délután is ki lehet menni 1-1 órára. Ezek után a balesetek gyakoriak lesznek még - egy nap egy baleset garantált -, de ha 75 százalékos a sikeres bilibe pisilések aránya, akkor érdemes tovább foglalkozni a dologgal, ha nem, akkor próbáljuk később. Mivel a meztelen alsótest itt a lényeg, ezért ideális esetben nyáron vágjunk bele - a pisitől kimosott nadrágok is hamarabb száradnak.

Nos Áron a harmadik nap végén már a kakit biztosan a biliben végezte, a pisivel még előfordultak balesetek, főleg kint, játszás közben, Ezért azt vezettük be, hogy kint 40-50-60 percenként mi pisiltettük - így megtanult a mi kérésünkre is pisilni, ez jól jött, mikor ide-oda mentünk és nem szerettünk volna a bepisilt babát újraöltöztetni. Gyors hasmarskor is egyszer-kétszer beszaladt a gatyóba a dolog, de aztán lassan-lassan megszokta a dolgot. Igaz, a tegnap fordult elő először, hogy nadrágban volt egy rendezvényen, és ő szólt, hogy kell pisilni, nem engedte a gatyájába és minden rendben volt. Mostanság éjjel is megébred, hogy kell pisilni - ez kétszer fordult eddig elő - , ilyenkor a bilire ül, ahol kókadozva, a szemét behunyva tartva engedi ki a pisit.

Három bilink van: az egyik egy székhez hasonlító trónbilinek nevezzük, amit a 100 forintos boltban szereztük be. Ennek kivehető pisi tartálya van, így nem kell az egész macerát magunkkal hordani. A zöld kacsás bili még énekel is, ezt Tescoban szereztük be. Egy harmadik bilit, autósat Zsuzsáértól kaptuk - ez tele van ragasztva matricákkal, ez is zenélős - ez a kedvenc, hiszen piros is meg autó formájú is. A zenélős dolog nem annyira jó, az Für Elise felcsendülése nem hoz lázba - szegény Beethoven ha tudná, hogy hol használják zenéjét -, Áron sem lekesedik már a zenélő bilitől, szóval kár volt beszerezni így utólag.

Másfél hónappal a bilire szoktatás elkezdése után már elég jól állunk, néha baleset előfordul, de hetente 2-3 maximum. A balesetek akkor fordulnak elő, ha sokat játszik vagy ha nagyon fáradt. Mint már írtam, estére kell még pelenka, de az egy héten egyszer vizes, akkor ha sokáig alszik és este nem pisil lefekvés előtt. Erről egyelőre még nem mondunk le. A nappali alvások pelus nélkül, de óvintézkedések mellett történik, itt is rendkívül ritka a baleset - pont most, miközben ezt írom egy pici kicsorgott az ágyba, de nyöszörgött és akkor rögtön a bilire ült, ahová ment a több is. Szóval erről egyelőre ennyi.

Bilibogár = apa így szólítja a kis békát, aminek ő nagyon örvend :-D.

Béka mondatok

Hát igen, eljött az idő, amikor a mi ks békánk mondatait, mondásait kell lejegyezni az utókornak.

Vegyük például a ma estit: apa limonádét készített a hasfájós anyának, és hát Áronnak is kellett MIMOLÁDÉ. Ezt nagyon élvezem!!!

Vagy ott van a reggeli játék, amikor a nyári hálózsákból Áron lábát próbáljuk kihámozni, és számolni is tanítjuk: itt van az egyik lábad, és itt van a második lábad. Hány lábad van - szokott elhangzani a kérdés - kettő lábam - jön a válasz. Majd egyik reggel, miután anya kihámozta Áron lábait a zsákból, majd eltűnt a fürdőben, apa meséli: Áron egyik lába begabalyodott a hálózsákba és Áron kétségbeesve mondta: nincs kettő lábam!!! Hát nem ennivaló?

Simi

Áron megsimizi apa lábát, a maci puszit ad, kérek simit, puszit - ezek a dolgok egyre gyakrabban történnek az utóbbi időben, egyre többször igényli, hogy az esti pizsamás felöltöztetés előtt előbb a hátát, hasát, lábát, kezét, fejét simogassuk össze-vissza, és csak majd adjuk fel a pizsit. Ezt a szokást nagyon szeretem!!!

És kedvcsinálónak hadd jöjjön egy kis videó Áron első ... vattacukor evéséről. Apa és Áron és anya is nagyon élvezték.

Éhes vagyok

Tegnap este, miután a nagy kinti kerti kalandból betértünk a házba - nem történt semmi különös, csak ettünk epret, cseresznyét, futottak a kutyák, játszottunk a faházban, kergettük a macskát - majd apa is hazaérkezett, Áron felmászott egyedül az etetőszékébe - ezt már egy ideje teszi, kisebb-nagyobb sikerrel -, szépen elhelyezkedett, majd kijelentette: Éhes vagyok.
Anya-apa erre a soha sem hallott Áron kijelentésre összecsapta a kezét, és jött a terülj-terülj asztalka kis kolbásszal, az elmaradhatatlan ubival, a szigorúan nagy falatokban harapható és sokat maszatoló paradicsommal, no meg a felvágottal, minek közepére szabályos lyukat kell harapni - az érdeklődés a lyuk eltüntetésére már nem terjed ki.

Szóval megvolt egy újabb első...

Az üldözés

Apa készítette a lenti videót. Nagyooon nagyon jó - bár én elfogult vagyok, nyilván...

Autóbusz mánia

Valamelyik este úgy egy hete apa egy autóbuszos mesével fektette le Áront - hogy a babák ide meg oda utaznak a busszal. Előtte a faluban parkoló helyközi járatot mindig meg kellett nézni, már ha a szokásos helyén parkolt.

Aztán egyik reggel Áron azzal ébredt, hogy autóbusz, autóbusz. Mivel a kérés nem csitult, ezért az interneten kikerestem pár autóbusz fotót és azt nézegettük reggeli, ebéd, vacsora, játszás közben. Anya el kellett menjen valamerre, majd mire hazaértem, hát kis kartonból kivágott Áronnak egy autóbuszt, illetve ki is nyomtatott több szép autóbusz fotót, különböző típusúakat és színüeket, így aztán lehetett a színeket is gyakorolni. Az autóbusz mánia abban csúcsosodott ki, hogy a kis béka autóbus fotókkal körbevett párnán aludt el.

Hét végére, pénteken, Budapestre kellett menni, és apa is jött meg Áron is, így elszaladtak egy játékboltba, ahol találtak egy kék, hosszú autóbuszt, melynek nyílnak az ajtajai meg az ablaktörlői mozognak, meg csuklós is. Olyan öröm és játszás volt, hogy jó volt látni - az autóbuszt nem lehetett az autóba hagyni, kellett vigyük magunk után, egy pillanatra sem engedte el volna kezéből, inkább lassan, vigyázva araszoltunk, nehogy a hirtelen mozdulattól vezérelve a busz a földön kössön ki.

A maci mellett ezzel kell aludnia. Reggel még ki sem nyitotta a szemét, máris a buszt kérte - hát odaadta apa. Szóval erősen dúl nálunk az autóbusz mánia - nálatok milyen őrület van divatban?

Vonatozás

Megvolt. Az első. Áronnak is. Pásztón voltunk - a munkába tartó apa vitt be - Maszola Muzsikán, ahol nagyon jól éreztük magunkat, annak ellenére, hogy Áronka folyamatosan Nem Nem kiabálásokkal tarkította az éneklést. És annak ellenére, hogy reggel korán talán fél ötkor megébredt, sírva, majd másfél órán keresztül hol ki a konyhába, hol vissza, hol előre és hátra, közben sírva és a hiszti jellegzetes tüneteit produkálva próbálta elmondani nekünk, hogy valami baj van, de mi nem jöttünk rá, hogy mi az. Aztán apa felültette a konyha asztalra, ott végignézte a kutyákat, ahogy alszanak, majd az aprópénzzel játszott kicsit, azután meg anya karjaiba omolva bementünk a szobába az ágyra, ahol ledőlt a párnára és öt perc múlva vígan aludt. Másnap éjjel is felsírt és megébredt, akkor kicsit hűvös volt, így betettük a hálózsákba. Egy napig azt gondoltuk, talán ez lehetett a probléma, mármint, hogy fázott, aztán ma reggel is hat órakor ébredt sírva ugyan, de hisztizve nem. Most megitta a tejét, fenékig, aztán ott fekszik a nappaliban a szivacson, ide-oda forgatja a macit. Álmos, de nem tud elaludni talán, nem akar a szobába bemenni. De legalább csendben van, a későn lefekvő apa vissza tudott aludni.

No de a vonatozásról akartam mesélni: Pásztóról Püspökire vonatoztunk, ez úgy 10 perc kb., a kis manók - mert Emese is velünk volt - nagyon élvezték. Még regisztrációs jegyet is kaptak a kalauztól, amit mi elfelejtettünk kiváltani a pénztárnál. Látszott, hogy nem sokat utazunk vonattal. A kis békák felálltak a széken, csak néztek ki az ablakon, ez az út annyira volt elég, hogy rácsodálkozzanak a vonatra. Leszállás után integettünk a vonat vezető bácsinak, aki vissza is intett nekünk - vagyis minden móka és kacagás volt.

Az én bejegyzésnél a múltkor elfelejtettem írni, hogy a kis béka kérdezett egyszer, valami Mi ez? jellegűt. Azelőtt de azóta sem szokott kérdezni, ez gondolom a kérdezős korszak eljövetelének első jele. Izgalmas lesz az biztos.

Benkő Manó 12 hetes ultrahang

Igen, lesz kistestvér. Itt a 12 hetes ultrahang. Októberben születik majd meg :-D.

ÉN

Írom és irogatom, hogy a kis Áronnak egyre erőteljesebb a saját személyisége, nem leeht csak úgy elmenni mellette és véleménye mellett. Ami viszont arra utal, hogy egyre jobban tisztában van saját maga személyével, az az, hogy a napokba, használta az ÉN névmástegy mondatban, mikor magáról beszélt, valami olyasmi, hogy ÉN megcsinálom, bevallom, már nem emlékszem mi is volt az. De ez már egy nagy előre lépés, az biztos.
Egyre többször beszél összetett mondatokban, na jó nem kell itt körmondatokra gondolni, hanem olyanra, hogy mámá gyere csücsülj ide. Ez már négy szó egymás mellett!!! No mostanra csak ennyit szeretten volna írni, mert már a fáradtság azért nálam is jelentkezik - a kis béka ma nem aludt délután, csak ott feküdt mellettem - igaz, későn, majd 11 órakor ébredt fel. Valamit valamiért :-D.

Itt a jó idő

Itt a jó idő és ennek köszönhetően egyre több időt tudunk a szabadban tölteni. A nap úgy kezdődik, hogy ébredés és reggeli után - hacsak anyának nincs valami különleges dolga és apa nincs itthon - megyünk ki a kertbe, majd onnan ahova lábunk bírja.
A kertben a kis sárga műanyag gereblye és lapát, a kék vödör és a tavalyi betonozás után ittmaradt homokhegy a célpont: a homokot ide-oda szórjuk, gereblyézzük, igazgatjuk. Ha kinn van apa, akkor nagy valószínűséggel megnézzük, hogy milyen állapotban vannak a gyümölcsfák, hogy már virágoznak-e, hány új bimbó nyílott ki, a méhek épp melyik fák veszik célba. Ezt persze apa ölében tesszük, mert hogy Áron ilyenkor eldobja a gereblyét, lapátot és ölbe apa kiáltással jelzi ama jogát, hogy a méheket a magasból, közelről lássa. A méhek iránti rajongást megmagyarázza a Bee Movie című rajzfilm, amit tán harminchatszor néztünk már meg az elmúlt három hónapban, szigorúan angol nyelven, nyilván.
Majd a másik szenvedély, a motorozás is előtérbe kerül: lábbal hajtható, kis, zöld műanyag motorról van szó, amit Zsuzsáéktól kaptunk kölcsön. Ha felmegyünk Inezékhez a dombra - ez egyszer már megtörtént - akkor ott olyan gyorsan gurul le a motor Áronnal, hogy anya csak győzze fogni a kis béka kapucnját és szaladni a járgány mellett.
Ma egy új hobbit is talátunk: az egyik kis utcában az árokban vízzel és békákkal tele pocsolya lustult. Miután a békákat sikeresem bekergettük a vízbe, azután Áron felfedezte, hogy a közeli kavicsokat bele lehet dobni, és olyan jól priccolnak, hogy csak na. Negyed óra elteltével is csak hordta a köveket, és csak úgy hagyta abba, hogy anya eltávolódott Árontól, hangos, Szia én elmentem köszönések kíséretében, a kritikus 20 méteres távolság elérése után a kis béka kövekkel a kezében rohant utánam.
Másik dolog, az elővigyázatosság: ha autó jönne, akkor mindig szóltam, hogy húzodjunk ki az út szélére - persze, a ház előtti, környéki mellékutcákon szoktunk játszani, itt gyér a forgalom, de azért előfordul egy-két autó. Szerencsére, úgy megszokta, hogy ha nem is vagyok mellette, és látja a messzi távolban az autót, rögtön az út menti fűre húzódik vissza, szól nekem is, és onnan addig nem moccan, míg az autó nem tűnik el.
Rég nem írtam a súlyáról, mert hát azért valljuk be, mostanság nem a villám sebességével gyarapodik, nem is lenne jó. De voltunk a héten a védőnéninél, ahol 85-86 centit mértünk, súlyban pedig 11,4-et - pelenkástól, ruhástól. Itthon fürdés előtt fel szokott állni a mérlegre, ha erre megkérjük, no és ott 11 kiló körül van már hosszú ideje.

Áron szülinap, a második

Feltettem a fotókat, nézzétek!

Mindjárt két év

Mindjárt két év, igen, hölgyeim és uraim, Áron - a baba szót neve mellett már nem is lehet használni, hiszen Áron már nem is baba, hanem legény - szóval Áron lassan ennyi ideje látta meg a napvilágot midőn kibújt - na jó ne legyek olyan naturalista, mindenki tudja, hogy születik egy gyermek. És mondanom sem kell, hogy nagyon, de nagyon értelmes már - ezen nem győzünk Apával csodálkozni. Azért nagybetűs Apa, mert mikor itthon van Tibi, akkor az apusziiii, apaaaaa kiáltásokkal van tele a ház, az udvar, a kiságy, a fürdőszoba, minden kis zege és zuga a háznak. Anya - más nevén Mámá vagy nya - ilyenkor megszűnik létezni. Amit Anya kicsit zokon vesz, de már lassan megszokja.

Rettentesen sokat beszél Áron. Reggel ha megébredt és meg is találja a cumit - bocsánat csipit - akkor a csipivel a szájában mond-mond-mond. Hacsak nem olyan kedvében van, hogy rögtön az apusziii csatakiáltással kezdje a napot. Egy ilyen csatakiáltás után álmos és még alvó apát kímélve próbálva mentem én az ágy mellé és mondtam, hogy itt van anya, kivegyelek, errefel: nem, nem, nem apuszii kohába (konyhába) vagy szo-bába, így egy kis szünettel szótagolva. Apa végül beadta a derekát és öt perces küzdelem után kivette a kiságyból Áront - ahová este már önként bekérezkedik, hiába már a nagyágyon való alvás és elalvás lett a szükségszerűen normális dolog.

A reggelit is ő hagyja jóvá a jó vagy persze szavakat használva, az igen az nem jön ki a száján - a magánhangzókkal kezdődő szavakkal gondok vannak. Áon, Áon - mondja, mikor azt kérdem, hogy mi a neve és nyomatékul mondom, hogy Benkő .. ? Ugyanezt mondja, mikor fürdés után a tükörbe megnézi magát és kacag saját magának. Minden új szót, amit mondunk neki, igyekszik elismételni, megjegyezni magának.

Apa és anya közösen kitalált egy jópofa mesét, játékot. Apa egyik este kitalált mesét mondott: jön a postás bácsi biciklin, megáll a kapunál, és csönget, bim-bam, majd jön a szomszéd néni és csönget, bim-bam, majd a szomszéd bácsi, a kutya, a cica mindenki csönget, bim-bam. Anya félis jegyezte meg a mesét és reggelre ez lett belőle: jön a postás bácsi és mit csinál? Csönget - mondja Áron. Bim-bam, és kimegyünk, kinyitjuk az ajtót és mit hozott a postás bácsi? Csomagot - szinte felismerhetetlenül persze mondja Áron. És mi van a csomagban vagy ki van a csomagban? ÉS persze, a csomagban Áontól elkezdve mamáig és tatáig a maci és a csipi is megtalálható... Egy ideig élvezte, de aztán ha elkezdtem, hogy bim-bam, Áron rögtön, hogy neeem nem, nem akarja hallani - ilyen kívánságai is vannak biza már.

Múltkor apa előszedett egy régi hordozható CD-lejátszót, és Áron a kis fülhallgatóval hallgatta a Tikiraka albumát a Lyra együttesnek. Azóta volt, hogy ezzel aludt el - jó kis altató az biztos. Nagyon cuki, az biztos...

Evés művészete két kanálban

A maci - lány

Nem mintha ez lett volna az a kérdés, ami miatt nem tudtam reggel elkezdeni a cikkírást, vagy éjjel a vécén kellett volna éjszakázzak álmatlanul, mert nincs válasz, hanem csak úgy megoldódott egy rejtély, amiről nem is tudtam, hogy létező.

A maci, vagyis A MACI Áron életének a központja, reggel az szorongatja miután megébredt, de picit visszapilledt már, simogatja ujjai között, azzal nyugtatgatja magát, hogy minden a legnagyobb rendben, csak titokban lehet a mosógépbe bedobni, mert egyébként soha sem lenne tiszta, és a doktor nénitől kezdve a boltig és most legutóbb még Budapestig is magával vitte Áron. Azzal alszik el, illetve a maci sűrű, kitartó és menthetetlen szorongatásával jelzi, hogy ő bizony álmos és aludni akar.

A maci volt az első a játékai közül, akit be is pelenkáztunk közösen Áronnal. Ilyenkor Áron hozza a pelust, a törlőkendőt, összeszedi valahonnan a neogranormont és kezdődik a pelusozási szertartás. Ki kell húzni a törlőkendőt, összegyúrni gombóccá, megtörölni vele a maci fenekét, majd jön a neogranormom - az utóbbi időben szigorúan NUNI, NUNI felkiáltásokkal kísérve. És igen, hölgyeim és uraim, a macinak nunija van, azt kell krémmel bekenni pelenkázás előtt, tehát lány. Ennyi slussz, pássz.

A történet megszületéséhez meg kell köszönjem Betty és kislánya, Emese közreműködését, akik nélkül Áronka nem tanulta meg volna még a nuni szót - Betty szokott alkalomadtán Áronra vigyázni, és hát ilyenkor Emese khhhmmm hmmm hogy is írjam nuniját be kell ám kenegetni krémmel. Köszi Betty! Köszi Emese!

Nyűgös, hisztis, rémséges napok

Eljött az az idő, amikor a kis aranyos baba, aki mosolyog gagyog és mindenkit megnevettet egy kis nyűgös, hisztis és fárasztó babává vált. Talán a betegség az oka - karácsonykor a nagy rokonlátogatás betegséget is hozott nekünk, antibiotikum kúrával kezdtük az évet, majd azután most is betegek, lázasak lettünk, további antibiotikum kellett -, talán az, hogy nem mehettünk ki a házból, nem tudom. Az biztos, hogy már reggel rossz Áron kedve - tegnap biztos, hogy álmos volt, ma reggel apa visszatette a kiságyba a megébredt és nyűgös babát, aki vissza is aludt. Neeeem, neeeeem és neeeeem - majd dobálja magát a földön, semmi se jó neki - főleg akkor, ha az ellenkezik az ő elképzelésével és akaratával.

Enni borzasztóan rosszul evett az elmúlt időben, kis pocakja már el is tűnt, ezért igyekszünk kedvében járni a finom falatokkal. De ez is csak frusztráció forrása, dobálja le a kenyeret, a kanalat, az ételt, csak ő akarja kanalazni a levest, amit nem tud jól, ezért újból mérgelődés, hiszti következik. Tegnap a Bogyó és babóca könyv mentette meg az ebédet, megígértem, hogy ha eszik, akkor evés közben olvassuk közösen a könyvet - ehhez persze apa is kellett, de végül megoldottuk. (Rögtön eszembe jutott, hogy mikor gyermek voltam, csak könyvvel tudtam olvasni, ma is olajfoltosak, spenótzöldek a Monte Cristo gróf könyv lapjai, de hát én akkor már egyedül tudtam olvasni és enni, mikor ez volt!!!)

Tegnap este kilenckor aludt el a kis béka, reggel, mikor apa ment volna dolgozni felébredt, de aztán a már említett hisztis mellékzöngével vissza is aludt. És ezt 10 óráig művelte, és azután is egy fél órát az ágyban lustult - éhes is volt, de nagyon, kiszívta a tejet az üvegből, megevett sok zakuszkát kenyérrel - na jó ott is volt ám hiszti, de túléltük.

Majd annak ellenére, hogy tudom, hogy nincs teljes egészében meggyógyulva kimentem vele a ház elé - szépen szállingozott a hó, hideg is volt kellőképpen, hogy a bacilusok ne terjedjenek ha kell ha nem - és ott voltunk vagy 40 percet. Kis eséstől eltekintve szinte hiszti mentesen telt kinn az idő, játszottunk a motorral, kutyával, cicával, még pár másodperces hintázást is kibírt a kis béka. Majd hisztivel be, maci nélküli elalvás (ilyen a maci elalvást segítő feladatának megszületése előtt nem volt, vagy ha igen, akkor is ott volt a macipótló fóka), azóta is, vagyis három órája húzza a csendest. Talán ez a hiszti igazi oka? Kimerült? Én reménykedem, hogy igen...

Karácsony 2010 - fotók

Enjoy!

Illatos lábpuszi

Apucinak is megvan a maga rituáléja, mikor kicsi Áront vetkőzteti a fürdőzéshez este. A rituálé egyik eleme, hogy Áronkát megkéri, húzza le a saját zokniját - miután persze egy kicsi már lehúzta neki előre, hogy könnyű legyen befejezni a műveletet -, majd a csupasz lábakat, talpakat rendre megszagolgatja, puszilgatja, mondván: Ez edami, ez pedig gouda (a kevésbé gourmandoknak ezek sajtfajták). Persze, Áron lába távolról sem olyan büdös mint a két említett sajt, de jó vicc, érdekes, Áronka szereti és kacag neki.

Ma este viszont a kicsi nyűgösebb Áronkát fürőzés után is az a meglepetés érte, hogy apa megszagolgatta a kis lábakat. Ez kis virág, ez másik kis virág, hmm de illatos. Errefel Árnka orrához emeli a lábát és hangosan megszagolgatja az egyiket az ő sajátos stílusában, majd biztatásunkra a másik láb következett. Végül is le kellett ellenőrizni, hogy valóban olyan illatos, amit Apa mind itt reklámoz???