Evés művészete két kanálban

A maci - lány

Nem mintha ez lett volna az a kérdés, ami miatt nem tudtam reggel elkezdeni a cikkírást, vagy éjjel a vécén kellett volna éjszakázzak álmatlanul, mert nincs válasz, hanem csak úgy megoldódott egy rejtély, amiről nem is tudtam, hogy létező.

A maci, vagyis A MACI Áron életének a központja, reggel az szorongatja miután megébredt, de picit visszapilledt már, simogatja ujjai között, azzal nyugtatgatja magát, hogy minden a legnagyobb rendben, csak titokban lehet a mosógépbe bedobni, mert egyébként soha sem lenne tiszta, és a doktor nénitől kezdve a boltig és most legutóbb még Budapestig is magával vitte Áron. Azzal alszik el, illetve a maci sűrű, kitartó és menthetetlen szorongatásával jelzi, hogy ő bizony álmos és aludni akar.

A maci volt az első a játékai közül, akit be is pelenkáztunk közösen Áronnal. Ilyenkor Áron hozza a pelust, a törlőkendőt, összeszedi valahonnan a neogranormont és kezdődik a pelusozási szertartás. Ki kell húzni a törlőkendőt, összegyúrni gombóccá, megtörölni vele a maci fenekét, majd jön a neogranormom - az utóbbi időben szigorúan NUNI, NUNI felkiáltásokkal kísérve. És igen, hölgyeim és uraim, a macinak nunija van, azt kell krémmel bekenni pelenkázás előtt, tehát lány. Ennyi slussz, pássz.

A történet megszületéséhez meg kell köszönjem Betty és kislánya, Emese közreműködését, akik nélkül Áronka nem tanulta meg volna még a nuni szót - Betty szokott alkalomadtán Áronra vigyázni, és hát ilyenkor Emese khhhmmm hmmm hogy is írjam nuniját be kell ám kenegetni krémmel. Köszi Betty! Köszi Emese!

Nyűgös, hisztis, rémséges napok

Eljött az az idő, amikor a kis aranyos baba, aki mosolyog gagyog és mindenkit megnevettet egy kis nyűgös, hisztis és fárasztó babává vált. Talán a betegség az oka - karácsonykor a nagy rokonlátogatás betegséget is hozott nekünk, antibiotikum kúrával kezdtük az évet, majd azután most is betegek, lázasak lettünk, további antibiotikum kellett -, talán az, hogy nem mehettünk ki a házból, nem tudom. Az biztos, hogy már reggel rossz Áron kedve - tegnap biztos, hogy álmos volt, ma reggel apa visszatette a kiságyba a megébredt és nyűgös babát, aki vissza is aludt. Neeeem, neeeeem és neeeeem - majd dobálja magát a földön, semmi se jó neki - főleg akkor, ha az ellenkezik az ő elképzelésével és akaratával.

Enni borzasztóan rosszul evett az elmúlt időben, kis pocakja már el is tűnt, ezért igyekszünk kedvében járni a finom falatokkal. De ez is csak frusztráció forrása, dobálja le a kenyeret, a kanalat, az ételt, csak ő akarja kanalazni a levest, amit nem tud jól, ezért újból mérgelődés, hiszti következik. Tegnap a Bogyó és babóca könyv mentette meg az ebédet, megígértem, hogy ha eszik, akkor evés közben olvassuk közösen a könyvet - ehhez persze apa is kellett, de végül megoldottuk. (Rögtön eszembe jutott, hogy mikor gyermek voltam, csak könyvvel tudtam olvasni, ma is olajfoltosak, spenótzöldek a Monte Cristo gróf könyv lapjai, de hát én akkor már egyedül tudtam olvasni és enni, mikor ez volt!!!)

Tegnap este kilenckor aludt el a kis béka, reggel, mikor apa ment volna dolgozni felébredt, de aztán a már említett hisztis mellékzöngével vissza is aludt. És ezt 10 óráig művelte, és azután is egy fél órát az ágyban lustult - éhes is volt, de nagyon, kiszívta a tejet az üvegből, megevett sok zakuszkát kenyérrel - na jó ott is volt ám hiszti, de túléltük.

Majd annak ellenére, hogy tudom, hogy nincs teljes egészében meggyógyulva kimentem vele a ház elé - szépen szállingozott a hó, hideg is volt kellőképpen, hogy a bacilusok ne terjedjenek ha kell ha nem - és ott voltunk vagy 40 percet. Kis eséstől eltekintve szinte hiszti mentesen telt kinn az idő, játszottunk a motorral, kutyával, cicával, még pár másodperces hintázást is kibírt a kis béka. Majd hisztivel be, maci nélküli elalvás (ilyen a maci elalvást segítő feladatának megszületése előtt nem volt, vagy ha igen, akkor is ott volt a macipótló fóka), azóta is, vagyis három órája húzza a csendest. Talán ez a hiszti igazi oka? Kimerült? Én reménykedem, hogy igen...

Karácsony 2010 - fotók

Enjoy!

Illatos lábpuszi

Apucinak is megvan a maga rituáléja, mikor kicsi Áront vetkőzteti a fürdőzéshez este. A rituálé egyik eleme, hogy Áronkát megkéri, húzza le a saját zokniját - miután persze egy kicsi már lehúzta neki előre, hogy könnyű legyen befejezni a műveletet -, majd a csupasz lábakat, talpakat rendre megszagolgatja, puszilgatja, mondván: Ez edami, ez pedig gouda (a kevésbé gourmandoknak ezek sajtfajták). Persze, Áron lába távolról sem olyan büdös mint a két említett sajt, de jó vicc, érdekes, Áronka szereti és kacag neki.

Ma este viszont a kicsi nyűgösebb Áronkát fürőzés után is az a meglepetés érte, hogy apa megszagolgatta a kis lábakat. Ez kis virág, ez másik kis virág, hmm de illatos. Errefel Árnka orrához emeli a lábát és hangosan megszagolgatja az egyiket az ő sajátos stílusában, majd biztatásunkra a másik láb következett. Végül is le kellett ellenőrizni, hogy valóban olyan illatos, amit Apa mind itt reklámoz???