Pár napja Áronka nagyon nehezen evett, fintorgott, phujogott, összeszorította a száját, de istennek sem akart enni. Azt észrevettük, hogy ilyenkor joghurtból szívesen eszik, és ha a kezünkben volt a joghurtos doboz, akkor a másik tálkából is lehetett lapátolni mellé az ételt. Nem igazán tudtuk mire vélni a dolgot, míg aztán ma teljes bizonyossággal ki nem derült: Áronka unta a tányér színét, illetve azt, hogy egyszerű fehér volt, nem volt színe. Kedvencét, a tökfőzeléket a fehér tálból sem volt hajlandó megenni, ezért gyorsan átlapátoltam egy színes joghurtos dobozba, na jó kettőbe. Onnan hajlandó volt enni. Mind az egészet kiürítette, még joghurtot is evett mellé, 270 grammot vágott be csak úgy né. Szóval a színes pohár a nyitja mindennek.
Ma megkóstoltuk a tehéntúrót, kis joghurttal keverve adtam neki, nem volt annyira éhes, pár kanállal evett belőle, de épp elég volt. Ezután a székében ülve grissinit meg kekszet ropogtatott, hát inkább a morzsolás volt nagy, mint az evés, de élvezte az önálló tevékenységet, azt biztos. Ilyenkor mindig megijeszt, mert néha-néha félrenyel, túl nagy falatot akar lenyelni és nem megy, de eddig mindig ügyesen kiköhögte.
Mától eldöntöttük, hogy az etetőszékben lesz etetés, azt a székét, melyben hátradőlve lehet enni, nyugdíjaztuk. Elvére már nagy fiú, lassan nyolc hónapos. És jobban szereti is az etetőszéket...
2009. november 19., csütörtök
2009. november 16., hétfő
Kúszási tudomány
Áron még nem jár, nem tud rendesen ülni sem, a kúszásban viszont már egészen jó. Sőt kifejezettem nagyon jó. Ha valahova el akar menni, oda el is tud menni, nincs már előtte akadály. Nagyon szereti a tévé alatt lévő video meg DVD lejátszó kábeleit húzogatni, egyszer a pelusos szemetesvödröt is magára borította - volt is ám sírás-rívás.
A cumit nagyon szeretjük, az utóbbi időben már felfedezte, hogy nagyujját is lehet szopni, ha épp nincs a cumi kézügyben. Egyre rosszabbul eszünk, és nem tudom mi az oka. Arra gyanakszom, lehet a darabosabb ételeket szeretné enni... de hát a két kis apró fogával még semmit sem tud kezdeni... no majd megpróbáljuk.
Szopizni naponta egyszer szopizunk, bár ma hajnalban és azután reggel sem volt hajlandó szopizni - félek, hogy ez már csak rosszabb lesz és teljesen elmarad. Hát lassan nyolc hónapos, ez van.
Nagyon fintorog, ha nem tetszik az étel, eddig csak a sütőtök főzeléket hajlandó egymagában és kérlelés nélkül megenni, na jó a tejpép is finom azért. A joghurtot imádjuk, abból egy dobozzal, de másféllel is hajlandóak vagyunk megenni. Gyümölcsöket továbbra is szeretjük, de van mikor már az sem elég igazán. Kiflit már megkóstoltuk, husit is, májat most fogjuk hamarosan.
Készültek képek, itt a fogakat, mind a kettőt igyekeztünk lekapni. Itt lehet őket megnézni:
A cumit nagyon szeretjük, az utóbbi időben már felfedezte, hogy nagyujját is lehet szopni, ha épp nincs a cumi kézügyben. Egyre rosszabbul eszünk, és nem tudom mi az oka. Arra gyanakszom, lehet a darabosabb ételeket szeretné enni... de hát a két kis apró fogával még semmit sem tud kezdeni... no majd megpróbáljuk.
Szopizni naponta egyszer szopizunk, bár ma hajnalban és azután reggel sem volt hajlandó szopizni - félek, hogy ez már csak rosszabb lesz és teljesen elmarad. Hát lassan nyolc hónapos, ez van.
Nagyon fintorog, ha nem tetszik az étel, eddig csak a sütőtök főzeléket hajlandó egymagában és kérlelés nélkül megenni, na jó a tejpép is finom azért. A joghurtot imádjuk, abból egy dobozzal, de másféllel is hajlandóak vagyunk megenni. Gyümölcsöket továbbra is szeretjük, de van mikor már az sem elég igazán. Kiflit már megkóstoltuk, husit is, májat most fogjuk hamarosan.
Készültek képek, itt a fogakat, mind a kettőt igyekeztünk lekapni. Itt lehet őket megnézni:
 |
| Hol is az a kis fog? |
2009. november 12., csütörtök
Növünk, mint a huzat
Ma elmentünk Áronnal a védőnénihez, mert csúnya piros kiütés jelent meg fenekünkön. Azt mondta a védőnéni, hogy kenegessük Canestennel, elmúlik, a fogzás miatt van. No, de mellékesen meg is mérte Áront a védőnéni, és meglepetésemre a múlt heti 69,5 centiről 71 centire nőttünk. Igen, már ilyen nagyok vagyunk, bizony, bizony.
2009. november 11., szerda
Babaexpó
Szerveztek Budapesten a volt sportcsarnokban, jelenleg Papp László Sportarénában egy baba-mama kiállítást. Amire nagy szeretettel készülődtem, hogy akkor milyen sok szép dolgot látok én majd ott, és Áron és az apukája.
A bosszúság már ott kezdődött, hogy a pénztárnál nem voltak hajlandók elfogadni a sajtóigazolványt, így nekem is meg kellett venni a belépőt - ami fejenként 1600 forintba került. Nos, ezért a pénzért szerettem volna látni is valamit, de sajnos a magyar kiállítások színvonala itt is a béka segge alatt volt, szinte semmi érdemlegeset sem láttunk. Ott kezdődött az egész, hogy nem működtek a felvonók, így a lépcsőn kellett lecipelni a küzdőtérre a babakocsit. A szervezők mentségére legyen mondva, két fiatal ember csak azért álldogált ott, hogy segítsen a babakocsikat lecipelni - így is láttam anyukát, aki egyensúlyozott egymagában a babakocsival lefelé a lépcsőn.
A bejáratnál úgy kellett elkérjem a repi ajándékokat tartalmazó zacskót, mintha nem fizettem meg volna a belépőt - biztos kisugárzott rólam az újságíró aura. A repi ajándékok két papírzsepi csomagból, Knorr zacskós levesből, Nivea termékmintákból és egy apró, Áronnak nem adható ajándékból állt. Szóval elég drágán vásárolt termékminták voltak, hadd ne mondjam.
Az első pultnál biopamutból készült ruhákat lehetett látni. Itt még mindig fel voltam háborodva, és mikor megláttam, hogy biopamut - mellesleg méreg drága minden- nos akkor felháborodtam, és kissé indulatosan kérdeztem, hogy már a pamut sem bio???? Ezen tényleg kiakadtam. Azután egy jó dolog is történt, hiszen kiderült számomra, hogy van kis úszópelus, amit nem kell eldobni, hanem mosni lehet, szépen beszívja a kakit, ha az történne meg a vízben. Ezt vettem is egyet, szép mintásat, halacskákkal, 2700 forint volt, egy úszópelus csomag 2000 forint volt legutóbb, úgy hogy mindenképp megérte.
Továbbhaladtunk még egy jó dolog volt, Univer babaétkezőt állított fel, ami abból állt, hogy voltak asztalok meg székek, lehetett Univer babaételeket kérni étlapról, desszertet is, a hosztesszek megmelegítették, kaptunk ajándékba előkét meg kanálkát. Áronkának ízlett a kaja, majd ebből is fogok majd vásárolni, hiszen néha unhatja már a sok sütőtökfőzeléket és karfiolt. Ezután peluscserélő helyet kerestünk. Összesen kettő, azaz 2 volt felállítva, de arról is a Liberó gondoskodott. Szépen is volt sor előtte. Szerintem kicsit többet is lehetett volna.... no de ne legyenek elvárásaink.
Szórólapok tucatjait tettem be a zacsiba, ezeket itthon átnézegettem és ki is dobtam azóta. A legkitartóbb szórólap osztogatók valami bébiszitter tanfolyamot hirdettek meg, a leányzót már messziről megismertük, hangosan mondtuk, hogy köszönjük, de nem. Ha az összes felkínált szórólapot eltettük volna, akkor biztos vagy 15 lett volna belőle, így megúsztuk hárommal.
Kevés volt a jó ruha, kevés volt az újdonság, kevés volt az a stand, amire mondhattam volna, hogy na igen, ez érdekes, ez jó. Volt babaugráló - de az 50 ezer forintos kategóriájú, babakocsit is láttunk 495 ezer forintért. Ami jópofa volt az egy kis faautó, amit úgy lehet hajtani, hogy az ember - bocsánat a baba - a kormányt forgatja ide-oda. Ilyet szeretnénk venni majd Áronnak. Ja vásároltunk még egy játékot, egy villogó,éneklő, színes-szagos mobiltelefont, aminek az oldalát szépen puhára kipárnázták. Ezt szeretjük. No és kábé ennyi. Szerettem volna valami kis ruhácskát vásárolni, de ami kint volt vagy nem volt jó, vagy nem volt akkora méret, vagy méregdrága volt. Úgy hogy az elmaradt. Ahogy elmarad a jövő évi baba-mama látogatás is, hiába harangozták be már msot.
A bosszúság már ott kezdődött, hogy a pénztárnál nem voltak hajlandók elfogadni a sajtóigazolványt, így nekem is meg kellett venni a belépőt - ami fejenként 1600 forintba került. Nos, ezért a pénzért szerettem volna látni is valamit, de sajnos a magyar kiállítások színvonala itt is a béka segge alatt volt, szinte semmi érdemlegeset sem láttunk. Ott kezdődött az egész, hogy nem működtek a felvonók, így a lépcsőn kellett lecipelni a küzdőtérre a babakocsit. A szervezők mentségére legyen mondva, két fiatal ember csak azért álldogált ott, hogy segítsen a babakocsikat lecipelni - így is láttam anyukát, aki egyensúlyozott egymagában a babakocsival lefelé a lépcsőn.
A bejáratnál úgy kellett elkérjem a repi ajándékokat tartalmazó zacskót, mintha nem fizettem meg volna a belépőt - biztos kisugárzott rólam az újságíró aura. A repi ajándékok két papírzsepi csomagból, Knorr zacskós levesből, Nivea termékmintákból és egy apró, Áronnak nem adható ajándékból állt. Szóval elég drágán vásárolt termékminták voltak, hadd ne mondjam.
Az első pultnál biopamutból készült ruhákat lehetett látni. Itt még mindig fel voltam háborodva, és mikor megláttam, hogy biopamut - mellesleg méreg drága minden- nos akkor felháborodtam, és kissé indulatosan kérdeztem, hogy már a pamut sem bio???? Ezen tényleg kiakadtam. Azután egy jó dolog is történt, hiszen kiderült számomra, hogy van kis úszópelus, amit nem kell eldobni, hanem mosni lehet, szépen beszívja a kakit, ha az történne meg a vízben. Ezt vettem is egyet, szép mintásat, halacskákkal, 2700 forint volt, egy úszópelus csomag 2000 forint volt legutóbb, úgy hogy mindenképp megérte.
Továbbhaladtunk még egy jó dolog volt, Univer babaétkezőt állított fel, ami abból állt, hogy voltak asztalok meg székek, lehetett Univer babaételeket kérni étlapról, desszertet is, a hosztesszek megmelegítették, kaptunk ajándékba előkét meg kanálkát. Áronkának ízlett a kaja, majd ebből is fogok majd vásárolni, hiszen néha unhatja már a sok sütőtökfőzeléket és karfiolt. Ezután peluscserélő helyet kerestünk. Összesen kettő, azaz 2 volt felállítva, de arról is a Liberó gondoskodott. Szépen is volt sor előtte. Szerintem kicsit többet is lehetett volna.... no de ne legyenek elvárásaink.
Szórólapok tucatjait tettem be a zacsiba, ezeket itthon átnézegettem és ki is dobtam azóta. A legkitartóbb szórólap osztogatók valami bébiszitter tanfolyamot hirdettek meg, a leányzót már messziről megismertük, hangosan mondtuk, hogy köszönjük, de nem. Ha az összes felkínált szórólapot eltettük volna, akkor biztos vagy 15 lett volna belőle, így megúsztuk hárommal.
Kevés volt a jó ruha, kevés volt az újdonság, kevés volt az a stand, amire mondhattam volna, hogy na igen, ez érdekes, ez jó. Volt babaugráló - de az 50 ezer forintos kategóriájú, babakocsit is láttunk 495 ezer forintért. Ami jópofa volt az egy kis faautó, amit úgy lehet hajtani, hogy az ember - bocsánat a baba - a kormányt forgatja ide-oda. Ilyet szeretnénk venni majd Áronnak. Ja vásároltunk még egy játékot, egy villogó,éneklő, színes-szagos mobiltelefont, aminek az oldalát szépen puhára kipárnázták. Ezt szeretjük. No és kábé ennyi. Szerettem volna valami kis ruhácskát vásárolni, de ami kint volt vagy nem volt jó, vagy nem volt akkora méret, vagy méregdrága volt. Úgy hogy az elmaradt. Ahogy elmarad a jövő évi baba-mama látogatás is, hiába harangozták be már msot.
2009. november 5., csütörtök
Sok-sok alvás
Kicsi Áronka az utóbbi időben sokat alszik. Ami jó. Délután már nem akar aludni, délelőtt még alszik. Cserébe este korán lefekszik - ma hétkor volt ez a korai időpont. És hogy meddig fog aludni? Fogalmam sincs.
Tegnap délután ötkor aludt el, napközben keveset aludt. Este nyolckor nekem kellett őt ébreszteni, félig sikeres is volt. Valami kis ételt bele tudtam gyömöszölni, de már evés közben aludt el, csukta be a szamét. Pelust még sikerült cserélni rajta, vissza is tettem az ágyba. Este nyolctól reggel nyolcig aludt mint a bunda, meg se ébredt. Reggel volt nagy szopi, majd rá egy órára evett tejpépet is - amit most szigorúan tápszerrel készítek el. Szóval sokat aludt.
Voltunk védőnéninél. Ott kiderült, hogy 69,5 centi a kis béka, 8 kiló és miden rendben van vele.
A két kis foga elől már nagyon látszik, ki is nőtt egy milimétert talán. De jöhet az újabb fog, mert nagyon nyűgös az utóbbi időben, kicsit síros, olyan anyámasszony katonája lett. Mintha felismerte volna, hogy van mit veszítenie, és emiatt? Az biztos, hogy az idegenektől már fél, a változástól is, szereti az állandóságot, néha-néha a meglepetéseket, de csak csínjával-bínjával.
Mit is írjak még. Megyünk a hétvégén baba-mama exxpóra, kíváncsi vagyok, mit lehet ott látni. Jót tesz majd a kimozdulás is.
Vannak új úszás fotók, tessék megnézni őket. Van új kedvenc fotó is. Ezen Áron elaludt az autóban, miután mentünk hazafelé. Kezében van az a piskóta, amit még az ébrenlét alatt rágosgatott.
.jpg)
Tegnap délután ötkor aludt el, napközben keveset aludt. Este nyolckor nekem kellett őt ébreszteni, félig sikeres is volt. Valami kis ételt bele tudtam gyömöszölni, de már evés közben aludt el, csukta be a szamét. Pelust még sikerült cserélni rajta, vissza is tettem az ágyba. Este nyolctól reggel nyolcig aludt mint a bunda, meg se ébredt. Reggel volt nagy szopi, majd rá egy órára evett tejpépet is - amit most szigorúan tápszerrel készítek el. Szóval sokat aludt.
Voltunk védőnéninél. Ott kiderült, hogy 69,5 centi a kis béka, 8 kiló és miden rendben van vele.
A két kis foga elől már nagyon látszik, ki is nőtt egy milimétert talán. De jöhet az újabb fog, mert nagyon nyűgös az utóbbi időben, kicsit síros, olyan anyámasszony katonája lett. Mintha felismerte volna, hogy van mit veszítenie, és emiatt? Az biztos, hogy az idegenektől már fél, a változástól is, szereti az állandóságot, néha-néha a meglepetéseket, de csak csínjával-bínjával.
Mit is írjak még. Megyünk a hétvégén baba-mama exxpóra, kíváncsi vagyok, mit lehet ott látni. Jót tesz majd a kimozdulás is.
Vannak új úszás fotók, tessék megnézni őket. Van új kedvenc fotó is. Ezen Áron elaludt az autóban, miután mentünk hazafelé. Kezében van az a piskóta, amit még az ébrenlét alatt rágosgatott.
.jpg)
 |
| Úszás |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)