Áron az elmúlt egy hétben megízlelte a lábon járást. Vagyis az úgy lábon járást, hogy fogjuk a két kezét, és visszük körbe a házba arra, amerre ő akar menni. Ezt nagyon imádja és a végtelenségig tudná csinálni. Csak bírja a mi derekunk.
A tegnap megtanítottuk Áronkának, hogy igyon szívószállal. Én mutogattam neki, hogy ez így meg így megy, de magától nem jött rá. Tibi kitalálta, hogy a szívószálba tegyek egy kis vizet vagy bármit, fogjam be a végét, és csorgassam a vizet a szájába. Ezt 4-5-ször megismételtem, és azután már rájött, hogy jön a víz a szívószálból, ha szívja. Ekkor betettem rendesen a szívószálat az üvegbe, és a baba szívta a vizet.
Ma délelőtt fel kellett frissíteni ezt a tudást, vagyis elsőként a megfordított szívószálba vizet vettem, és azt csorgattam a szájába, majd aztán Áronak szívta a vizet ahogy azt kell. Ez tök jó dolog, mert akor már nem kell a csőrös poharat használni víziváshoz. Tejiváshoz is be kellene vezetni a szívószálat, bár ott az lenne az ideális, ha a pohárból egyenesen inna... No de majd ennek is eljön az ideje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése