2011. október 2., vasárnap

Szokásaink

Mint mindenki, Áron is a szokásainak a rabja. Vegyük például a fürdést: mindig úgy fejeződik be, hogy Áron a fellépőjéről - mert mióta pisil, mint a nagyfiúk a vécébe, már ilyenünk is van - nézi, hogy is folyik le a víz a kádból. Addig áll ott, amíg az utolsó örvény le nem folyik, majd odahívja édesapját, hogy mossa le a kádat. Vagy hogy a vizet egy kis almaléval kell megbolondítani, ahhoz, hogy jóízűen megigya. Vagy hogy igazából kakilni a trón bilin szeret: az autós és a kacsás bili már kiestek kegyeiből.

Voltunk nemrég egy hétvégére Balatonon, így Ábelke születése előtt, hogy pihenjünk még egyet családilag. Áronka nagyon imádta: volt a szállodánál egy kis medence, ahol meleg volt a víz, és ott lubickolt velünk együtt. A medencével az volt az érdekes, hogy buborékokat fújt időnként, ilyet meg olyat, nos hát ezeket is nagyon imádta. Majd másnap elmentünk bobozni - anya ült a padon és vegetált a pocakkal, míg a fiúk suhantak gyorsabban és gyorsabban lefelé a domboldalról. Majd volt ott ugrálóvár, meg kisautó, meg kisház - családi napot tartottak a bobos helyen. Nagyon-nagyon élvezte.

Annyira, hogy valamikor ezután hajnalban megébredt, hogy menjünk a Balatonra felkiáltással. Apa mondta neki, hogy most nagyon korán van, nem mehetünk, mire Áron sírósan: Menjünk a Balatonra! Apa beadta a derekát és azt mondta, hogy jól van, megyünk. Erre Áron megnyugodott és visszafeküdt, reggel szerencsére nem kérte számon, miért nem megyünk .... bár igaz, apa nem azt ígérte, hogy reggel megyünk, hanem, hogy megyünk. Jövőre is mehetünk...

Nincsenek megjegyzések: