Itt a jó idő és ennek köszönhetően egyre több időt tudunk a szabadban tölteni. A nap úgy kezdődik, hogy ébredés és reggeli után - hacsak anyának nincs valami különleges dolga és apa nincs itthon - megyünk ki a kertbe, majd onnan ahova lábunk bírja.
A kertben a kis sárga műanyag gereblye és lapát, a kék vödör és a tavalyi betonozás után ittmaradt homokhegy a célpont: a homokot ide-oda szórjuk, gereblyézzük, igazgatjuk. Ha kinn van apa, akkor nagy valószínűséggel megnézzük, hogy milyen állapotban vannak a gyümölcsfák, hogy már virágoznak-e, hány új bimbó nyílott ki, a méhek épp melyik fák veszik célba. Ezt persze apa ölében tesszük, mert hogy Áron ilyenkor eldobja a gereblyét, lapátot és ölbe apa kiáltással jelzi ama jogát, hogy a méheket a magasból, közelről lássa. A méhek iránti rajongást megmagyarázza a Bee Movie című rajzfilm, amit tán harminchatszor néztünk már meg az elmúlt három hónapban, szigorúan angol nyelven, nyilván.
Majd a másik szenvedély, a motorozás is előtérbe kerül: lábbal hajtható, kis, zöld műanyag motorról van szó, amit Zsuzsáéktól kaptunk kölcsön. Ha felmegyünk Inezékhez a dombra - ez egyszer már megtörtént - akkor ott olyan gyorsan gurul le a motor Áronnal, hogy anya csak győzze fogni a kis béka kapucnját és szaladni a járgány mellett.
Ma egy új hobbit is talátunk: az egyik kis utcában az árokban vízzel és békákkal tele pocsolya lustult. Miután a békákat sikeresem bekergettük a vízbe, azután Áron felfedezte, hogy a közeli kavicsokat bele lehet dobni, és olyan jól priccolnak, hogy csak na. Negyed óra elteltével is csak hordta a köveket, és csak úgy hagyta abba, hogy anya eltávolódott Árontól, hangos, Szia én elmentem köszönések kíséretében, a kritikus 20 méteres távolság elérése után a kis béka kövekkel a kezében rohant utánam.
Másik dolog, az elővigyázatosság: ha autó jönne, akkor mindig szóltam, hogy húzodjunk ki az út szélére - persze, a ház előtti, környéki mellékutcákon szoktunk játszani, itt gyér a forgalom, de azért előfordul egy-két autó. Szerencsére, úgy megszokta, hogy ha nem is vagyok mellette, és látja a messzi távolban az autót, rögtön az út menti fűre húzódik vissza, szól nekem is, és onnan addig nem moccan, míg az autó nem tűnik el.
Rég nem írtam a súlyáról, mert hát azért valljuk be, mostanság nem a villám sebességével gyarapodik, nem is lenne jó. De voltunk a héten a védőnéninél, ahol 85-86 centit mértünk, súlyban pedig 11,4-et - pelenkástól, ruhástól. Itthon fürdés előtt fel szokott állni a mérlegre, ha erre megkérjük, no és ott 11 kiló körül van már hosszú ideje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése