Az én nagyon drága, tündi-bündi nővérem (és nem csak azért írom, mert ő is olvassa :-D) minden földi jóval ellátott, ami a gyermeknevelést illeti, tőle származik rengeteg ruhácska, kiságy, mózeskosár - noha ezt nem használtuk eddig még - és egy etetőszék is. Az etetőszéket eddig nem használtuk semmire, mert Áron tejet eszik eddig csupán. De mivel megunta a sok háton fekvést és mivel sokat van már ébren, akkor Tibi kitalálta, hogy tegyük be az etetőszékbe - ott jobban fekszik, mint az autósülésben és lát minket, mi is tudunk dolgozgatni, ezt-azt csinálni, ameddig ő a székben üldögél. Erről a nagy eseményről készült a következő YouTube-os felvétel, a dal ami a háttérben megy az a Hot Jazz Band A szívemben titokban című dala.
Tegnap este végre sikerült egy kis gyarapodást regisztrálni Áronkánál egy öt-hat napos stagnálás után. Most 5,79-et mértünk. Lassan le kell szokjunk erről a mindennapi méregetésről, mert semmire sem jó, csak idegeskedünk. A fürdi is nagyon jól sikerült, Áronka akkorákat lubickolt, hogy öröm volt nézni. Meg akkorákat kacagott, hogy azt is öröm volt nézni. A vége sírásba torkollott - talán kihűlt már a víz? - úgy hogy azt már nem vettem fel.
2 megjegyzés:
Ákost annakidején szépen befektettem a székbe - valamiért mi nem neveztük etetőszéknek -, felpakoltam a konyhaasztalra, onnan látott, így békésen megelégedett a látvánnyal és a hangommal - folyton mondtam neki valamit, így ő sem unatkozott, én sem, a házimunka is elkészült (vagy legalább egy része), s mikor aludt, pihenhettem én is. Bár azért az első pár év nem feltétlenül a pihenésről szólt... Lehet, hogy az eltelt idő miatt megszépültek az emlékeim?? :))
Edit
:-D hát igen, nem a pihenésről szól az első év. A konyhaasztalon Áron is nagyon szereti, de a földről is jól lát végül is....
Megjegyzés küldése