Nem szégyen, de nem is dicsőség: a terhesség után két és fél hónappal elkezdett hullani a hajam. Nem halok bele, mert sok van belőle, de ez azért már túlzás, mindenhol hajszálakat találni. Még Áronka pelusában is.
Jövő hétre van időpont a fodrászhoz, de nem tudom, hogy sikerül-e egyáltalán elmenni, mert akkor viszem Áron oltásra. De Tibi ma azt javasolta, hogy hát ne is siessek, mert ha várok még egy kicsit, akkor meg is lehet spórolni a fodrász árát. Illetve ha gondolom, Skinhead' o Connor néven művészi pályára léphetek, miután ékes hajkoronám elhagyja a fejemet.
No, de ez a blog Áronról szól, írjak hát róla is pár sort. Ma jól szopizott, két nap alatt gyarapodott 80 grammot, ami kiváló, remélem tartjuk is majd a formát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy délutánra már kevesebb tej van a mellembe, ilyenkor bizony mind a két mellből megszopiztatom a kis békát. És úgy tűnik, így jól szokott lakni.
Ma este apuci újból adott Áronnak egy kis almalevet, három kis kanálkával, szopi után nyilván. Élvezte az új ízet. Fürdi után kimaradt a szokásos szopi, hiszen egy óra telt el az utolsó étkezéstől, nem akartam a nehezen beinduló tejjel feldühíteni. Apucinak viszont az a jó ötlete támadt, hogy indítsa be az ágy feletti zenélő forgó akármit. Háromszori forgás után Áron már aludt is. Végre valami hasznát vettük annak is :-D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése