Szopizás

Én eddig egész életemben csak a hetes buszon láttam szoptató asszonyt. Édesanyám minket sem szoptatott: testvérem a Camelpo nevű tejport itta - a postás hozta Bukarestből, hosszú ideig egy ilyen dobozban tartottuk a cérnákat és a cukrot is -, nekem már csak az Alimentaras tej jutott (a közérti tej, igaz 1976-ban azért sokkal több szubsztanciát hagytak még a tejben). Úgy vettem észre, hogy ma reneszánszát éli a szoptatás, divat lett újra szoptatni, de az emberek nincsenek felkészülve arra, hogy szoptató anyukát lássanak bárhol. Így a szoptató anyukák házuk fogságára vannak ítélve, nyáron pedig az autó közelségében tudnak létezni.

Szerencsére sok, gyermekkel és egyéb juttatással kapcsolatos dolgot postán is el lehet intézni, ahol viszont személyes jelenlét szükségeltetik, ott nincs gyermekbarát környezet. Ott nincs mondjuk szoptatós helység - jobb híján az ember a vécébe menekülhet, én ehelyett vállalnám a fürkésző tekinteteket. Nem mintha egy délutáni műsorban a tévében az emberek nem látnának több meztelenséget és több (nagyon "véletlenül") kivillantott cicit, de azt nyilván saját otthonuk személyes kényelmében élvezhetik és nyálazhatják végig.

Nem lehet babakocsival sem bemenni a hivatalokba. Itt falun, az ember a többiek jóindulatában bízik, leparkolja a babakocsit a hivatal elé és becipeli a kisbabát a hordozóban vagy az autósülésben nevezzük aminek akarjuk, és megoldottuk. De mondjuk nagyvárosban? Fél kézzel becsukni a babakocsit, cipelni babával együtt fel a lépcsőkön? Nem. Erre nem vállalkoznék. Nem csoda, hogy kevés baba látható ezeken a helyeken.

A faluban most akadálymentesítették az orvosi rendelőt. Oda, ahova a mamák legalább kéthetente hordják a csemetéket. Most már kényelmesen fel tudjuk tolni a babakocsikat. Az már ne zavarjon, hogy át kell menjünk az egész orvosi rendelőn ahhoz, hogy a védőnőhöz jussunk, de végül is ne legyünk elégedetlenek, a kis csemeték így szereznek immunitást, hogy beteg emberek csoportján keresztül toljuk át őket.

De eltértem a tárgytól: szoptatás nyilvánosság előtt. Nem szokás. Idén februárban egy színésznő, akit eddig nem méltattam túl sokra, Afrikába ment és nyilvánosan megszoptatott egy kis afrikai újszülöttet. Salma Hayekről van szó, videó erről a YouTube-on megtekinthető. Számomra ez volt az az ultimate gesztus, ami az emberi önzetlenséget jelképezi. És mélyen elgondolkodtatott, hogy vajon én képes lennék rá?