Kakás karácsony

Karácsony. Megvolt. Az idén nálunk volt a püspöki karácsony is: eddig minden évben máshol-máshol volt, hol Ibi néniéknél, hol Ibikénél, hol Gyuszinál, de idén nálunk. Volt nagy ebéd - ami már délutáni ebédre fordult, csomagosztás, Áronka alvás, játszás, szóval sok-sok minden. Másnap indultunk haza Kolozsvárra és Harasztosra. Gyors csomagolás, Ibike még átjött, kicsit összeszedte a lakást, nem bírta látni a sok szemetet gondolom, majd elindultunk. Áronka egészen jól bírta az utat, csak a vége felé már sok volt a sok ülés, ezért teljesen szabályellenesen kivettem autósüléséből és az ölemben tartottam, illetve állt lábon előttem, a székben fogózkodott és nézett kifelé. Majd elálmosodott és elaludt. Kolozsváron volt karácsonyozás, Áronka kibírta az egész hececárét, örvendett a sok ajándéknak. Másnap édesanyáméknál karácsony és ebéd, majd elutaztunk Harasztosra - az új, december elején felavatott autópályán mentünk Gyalutól egészen Tordáig. Harasztoson is várt egy karácsonyfa és karácsonyozás, ajándékok, majd számítógép upgrade itt is, unoka ölelgetés, rokonlátogatás - minden minden a javából.
Majd hazafelé Kolozsváron töltöttünk még két fél napocskát, aztán az út következett visszafelé.

Nos, ez már kalandosabb volt. Áronka ugyanis jól bereggelizett, majd evett egy kis kekszet az úton tízórai gyanánt. A határ előtt láttam, hogy kicsit küszködik, majd kirázta a hideg. Mondom is Tibinek, ez kaki volt, benzinkútnál majd cseréljünk. Meg is állunk a benzinkútnál, Tibi tankolás után a parkolóba húz, rendezkedik egy kicsit, én meg kiveszem a babát az ülésből, hadd élvezze, hogy állhat lábon. Kíváncsi vagyok, hogy biztosan van-e kaki, ezért a lábon álló babáról igyekszem óvatosan lehúzni a nadrágot, előzetes adatok gyűjtése a cél csupán. Ám ekkor derül ki a kakit nem tartotta vissza a pelus, kifolyt a nadrágba is. Próbálom a nadrágot visszahúzni, de nem lehet, Áronka kilépdel belőle, ezért igyekszem menteni a menthetőt: nadrággal törölöm a kakit, majd Tibi megfogja elölről a babát, én megkeresem a törlő eszközöket - nyilván, a nedves törlőkendőnek most kellett kifogynia, így szalvétához is folyamodok. Szóval akkor a kép a következőképpen fest: én hátul, az anyósülés mögött, előtte egy nagy rakás csomag, mellettem Áronka ülése, Tibi pedig a vezető ülésről fordulva felénk fogja a hóna alatt a babát, aki lábon áll, a lába és a ruhája egyre kevésbe kakis, majd lassan, óvatosa, ügyelve, hogy az autó kárpitját ne kakizzam össze elkezdtem lefejteni a babáról a ruhákat, közben egy kis szünetben Tibi előkeresi a pót ruhákat. Baba teljesen pucér, és már nem kakás, mellénk húz egy autó, melynek utasai kíváncsian nézik, hogy mit keres a másik autóban egy pucér baba, lábon állva. Közben maximumon megy a fűtés, hogy Áron ne hűljön meg, mi pedig izzadunk, mint a lovak. Lassan felkerül Áronkára a pelus, a ruhácskák, minden, kakás ruhácskákat és törlőkendőket egy zacskóba dobjuk, mi pedig fellélegeztünk, hogy ezt is megúsztuk. Követező peluscsere már egy benzinkútnál történik, igaz, ekkor a baba csak egy barnát purcilt a pelusba. Szóval így történt a kakás karácsony.

Hogy el ne felejtsem, feltöltöttem a karácsonyi képeket, nézzétek és örvendjetek! És boldog új évet!!!

Karácsony 2009

Először

Nos, a tegnap volt először az, hogy Áronkának nem főztem külön ebédet. Illetve nem a külön főzött ebédet adtam. Vett apuci egy kis spenótot, azt kis villával összetört főtt krumplival összekevergettem, adtam hozzá kis fokhagymát - Tibi szerint nem kicsit, sokat - olajon kicsit megkavargattam mindezt, és kész. Na jó, Áronkának a spenótba aprítottam a kenyeret, kevertem hozzá kis tejcsit is, hogy finomka legyen. Nekünk meg sütöttem tojást mellé. A babuci ezt ette ebédre, meg este is, annyira belakott vele, hogy tejcsit már nem is akart inni, hiába készítettem el neki. Reggel hatkor viszont nyöszörögve ébredt, hogy ő bizony éhes, picit még tettem szopizni, de nem volt se türelem, se túl sok tej, így inkább a tápszert adtam neki. Most, reggel fél kilenckor még javában alszik, kifárasztottuk ezek szerint a tegnap :-D. Ja este 8,38 volt, ami jó dolog két nap alatt 20 grammot hízott. Volt ez rosszabb is, foga miatt 8 kiló valamennyire fogyott.

A kúszás nagyon jól megy. Pillanatok alatt a szoba másik végében, majd a konyha végében van, készülne kimenni az előszobába, de nem hagyom, mert ott nincs padlófűtés és nem szeretném, ha megfázna. Tegnap a hálószobába tévedt be, itt nézegette a dolgokat, tapizta a konnektorokat, a kapcsolót, benézett a gardróbba is. Édeske volt, az biztos.

Javában, második - harmadik napja hull a hó. Voltunk a babakocsival sétálni a hóban, egészen jól ment, azt hittem nehezebb lesz, de nem. Még jobb is volt, mert a hó eltakarta az egyenetlenségeket, így simább volt az út.

Beszélgetünk

Az utóbbi időben Áronka elég beszédes. Szókincse még két szótagból áll, azt szokta ismételgetni. Ezek a bá és a má, néha azért egy be is elhangzik - na jó ez már a harmadik szótag. Az alábbi videókon van a mi kis beszédes békánk.

Táncika

Egyik este édesapa rengeteg, több gigabájtnyi zenét töltött egyik gépről a másikra, közben bele-bele is hallgatott. Volt köztük gyermekzene is, Micimackó meg társai, de volt Edda meg Omega no meg mindenféle ősrégi kövület. Miközben hallgatta őket Áronka etetőszékében szokása szerint malackodott egy keksszel vagy mivel. Majd egy adott ponton elkezdte riszálni a kis fenekét a zenére. Úgy nézett ki mintha ügyesen táncikált volna. Nagyon édes volt. Azóta ezt nem ismételte még meg, hiába a sok zene meg dal... És itt jut eszembe, hogy Enikő, ha olvasod ezeket a sorokat, nagyon köszönjük a Lovely Baby baba zenés cédét, az iTunes számlálója szerint az elmúlt 8 hónapban 83-szor hallgattuk meg az összeállítást. Nagyon-nagyon szeretjük, köszönjük, lemásoltuk Inezéknek és Emesééknek is, ők is szeretik hallgatni. Szóval köszönjük!!! HA valaki babás anyukának kellene ez a cédé, írja ide a commentekhez vagy veniko kukac gmail.com címre meg postai címét, szívesen elküldöm!!!! Szerintem nélkülözhetetlen darab!!

Szívbe markoló fogzás

Áronka két alsó foga viszonylag problémamentesen jött ki, kicsit nyűgös volt azért esténként, meg felsírt, de nem volt kezelhetetlen. A felső fogak azonban rakoncátlanok, és úgy döntöttek, hogy nem sorban, hanem egyszerre teszik próbára Áronka ínyét, pontosan négyen igyekeznek kibújni - az alsó kettő is egyszerre érkezett, csak hogy becsületüket mentsem.

Ezért este már vagy három napja a következő a menetrend este: Áronka a kiságyba kerül, esti mese elhangzik, baba nyugodtan elalszik. Majd 40-50 perc elteltével éktelen sírás, hirtelen feljajdulás, szívbe markoló. Apuci felkapja, anyuci nyúl a Dentinoxért, próbálja bekenni vagy a felső ínyet, vagy a cumit, vagy mindkettőt, apuci bekényszeríti a szájba a cumit, baba megnyugszik, íny sasítva, majd további nyugodt alvás fél órát, kis nyöszörgés, majd mély álomba zuhanás.

Ma sikerült a felső ínyet meg is tekinteni, bizony a baloldali első fog helyén véres volt... szóval nagyon nagy a szenvedés. Hasonló macerás az evés is, gondolom emiatt, ez a baba súlyán is meglátszik, ma 8,07 volt evés, kaki után és fürdi előtt. Majd máskor gyarapszik.

Cirkuszolás

Történt,. hogy Tibi cége úgy döntött, a cirkuszban rendezi meg a Mikulásos bulit. Gyermekeknek persze. Mivel Áronka már nagy fiú, úgy döntöttünk, elvisszük őt is, biztos egy ideig ő is fogja élvezni az előadást. Biztosak voltunk benne, hogy nem üljük ki végig, de azt gondoltuk, hogy a fény meg a zene meg az állatok, szóval, hogy szeretni fogja valamennyire.

Nos, ennél nagyobbat nem is tévedhettünk. Odaértünk, bementünk, leültünk a nézőtérre. El is kezdődött az előadás, nagy zene, fények, minden. És akkora sírás, hogy még ezt a nagy ricsajt is képes volt a kis béka átordítani. Tibi felkapta a babát és kiment vele az előtérbe, anyuci is követte őket. Nagy nehezen megnyugtattuk a babát, játszadoztunk kicsit, majd újból bementünk a nézőtérre, de aztán rögtön jöhettünk is ki. Ezt még kétszer megpróbáltuk, de a száj minden alkalommal sírásra görbült. Nagyon de nagyon nem szerette a kis béka a cirkusszal járó felhajtást, a fényeket, a sok hangos tapsolást, a dübörgő zenét. Nem is erőltettük többet, visszaültünk az autóba és irány haza. Még túl kicsik vagyunk a cirkuszoláshoz.

Frizura

Áronkánaak születése óta sok a haja. Mikor még kicsi volt, akkor fekete-fekete volt, mostanra szép gesztenyebarna lett belőle, ha így folytatja, mire felnő szőke lesz. A haja egészen jól nő, no azért nem olyan ritmusban, mint a körme, de nő. Eddig háromszor vágtuk le a haját: először anyuci egyedül volt itthon és kamikaze módon a baba fejét simogatva vágta le a hajat a körömvágásra használt tompa ollóval. Másodszor a napokban vágtam le a bretont, mert már a baba szemében volt a sok haj. Eléggé viccesre sikerült, ezért elhatároztam, veszünk egy hajvágó gépet, azzal igazítjuk a frizurát.
Ma délután elő is vettem a gépet, és Áronka kezébe adtam, játszódjék vele. Be is kapcsoltam, hallhatta, hogy zúg. Este, miután apuci is itthon volt már és az etetés is megtörtént, akkor eljött a hajvágás ideje. Bementünk a fürdőbe, ott apuci ölébe vette a babát, anyuci pedig apuci sorozatosan ismételt kérésére 2 centin hagyta a gépet. Majd elkezdtük a hajat simogatni. Áronka eléggé unatkozott, annyira nem érdekelte már a gép, hiszen a délután játszott már vele, sokkal inkább a fürdőszoba volt érdekes, no meg az, hogy nem nagyon engedtük mozogni. Apuci aztán egy adott ponton átvette a gépet, és ő is igazított a frizurán. Gyorsan fürdi következett, hogy a pici hajszálakat lemossuk, fürdi közben egy-két otthagyott utat levágtam ollóval. És a friss baba már alig várta, hogy szép frizurával mosolyogjon a világra. Új frizurás fotókat holnap készítek. Ígérem.

Aktivizálódunk

Áronka nagyon aktív az utóbb időben. A kis pelusos asztalon folyamatosan ide-oda forog, hasra csapja magát csak úgy né, hamar, nehezen lehet már pelenkázni, nem marad meg a hátán. Néha két emberre van szükség, hogy pelenkát cseréljünk, bár az utóbbi időben igyekszem valamit adni a kezébe, hogy azzal foglalja el magát, még ameddig háton van.

Nagyon jól tud már kúszni, ahova el akar jutni, oda eljut. Kúszás közben néha megemeli a fenekét, próbálkozna a mászással, de még nem jöttek össze a mozdulatok. Élvezi a sólámpát, annak a drótját, szereti macerálni mindent, ami útjába akad a földön. Összeszedi és megeszi a kis pöszöket, szinte élvezettel vadássza őket.

Egyre több mindent tud: ha nevén szólítjuk felnéz ránk, örvend, ha látja, hogy a joghurtos doboz közeledik, vagy ha meglobogtatjuk kedvenc cumiját. Amikor édesapja este hazajön, akkor hangosan kacag neki, örvend, hogy újra láthatja. Ha álmos, de még van lehetősége játszani, akkor játszik .... ha nagyon elfárad és nem tesszük be a kiságyába, macija mellé, akkor elkezd hangosan kiabálni, netán sírni, hogy ő álmos. Érdekes, mert ha álmos, akkor a kacagás könnyen sírássá fordul át - vagy fordítva, a sírás kacagássá.

Beszélgetünk is most már, mámmmáám a kedvenc szavunk, ba-ba-t pedig halkan, pattogtatva mondja, de már neeeeem-et is hallhattunk tőle. Még nem tudom pontosan, mikor is kezdi el a mámmmmám-ot, de naponta többször is szokta.

Reggelente vagy szopizik vagy nem, ezt őfelsége dönti el. Mikor nem akar szopizni, akkor szívesen harapdál kis fogaival - ezt mindig is zokon veszem. Ezután tejporból kap tejet, de nem iszik meg túl sokat, biztos mindig megmarad valamennyi az üveg alján. Jön tejpép - kis kifli darabokkal dúsítva - lassan más is kellene reggelire, mert már unja. Ezután alvás, majd ebédre megébred, ekkor valami főzelék vagy húsleves van valami kis hússal. Próbálkoztam a csirkemájjal, de nem szerette, így maradtunk a csirkemell filénél. Ebéd után még valami gyümölcsöt is eszik, majd féktelen játszadozás következik. Ha nem esik az eső, séta ekkor van. Három-négy óra körül újból megéhezik, ekkor meg szokta enni az ebédről megmaradt főzeléket, bármit, ha sokat evett, akkor csak joghurtot vagy gyümölcsöt eszik. Ekkor szokott kis kekszet is rágni. Majd délután újból alvás következik, majd ébredés után újból eszünk valamit. Este megpróbálok tejporos tejet adni, de 100 grammot szokott meginni, ennél több nem csúszik le. Azután jön az alvás, ami 10 óra non-stop pihenés lett az utóbbi időben.

No, hát így alakul a napirendünk. Jön majd a karácsony, utazunk haza a szülőkhöz, ez fárasztó lesz Áronkának is, az biztos. Kíváncsi vagyok, hogy fogja-e majd szeretni...