Történt,. hogy Tibi cége úgy döntött, a cirkuszban rendezi meg a Mikulásos bulit. Gyermekeknek persze. Mivel Áronka már nagy fiú, úgy döntöttünk, elvisszük őt is, biztos egy ideig ő is fogja élvezni az előadást. Biztosak voltunk benne, hogy nem üljük ki végig, de azt gondoltuk, hogy a fény meg a zene meg az állatok, szóval, hogy szeretni fogja valamennyire.
Nos, ennél nagyobbat nem is tévedhettünk. Odaértünk, bementünk, leültünk a nézőtérre. El is kezdődött az előadás, nagy zene, fények, minden. És akkora sírás, hogy még ezt a nagy ricsajt is képes volt a kis béka átordítani. Tibi felkapta a babát és kiment vele az előtérbe, anyuci is követte őket. Nagy nehezen megnyugtattuk a babát, játszadoztunk kicsit, majd újból bementünk a nézőtérre, de aztán rögtön jöhettünk is ki. Ezt még kétszer megpróbáltuk, de a száj minden alkalommal sírásra görbült. Nagyon de nagyon nem szerette a kis béka a cirkusszal járó felhajtást, a fényeket, a sok hangos tapsolást, a dübörgő zenét. Nem is erőltettük többet, visszaültünk az autóba és irány haza. Még túl kicsik vagyunk a cirkuszoláshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése