Ma volt az első nap, amikor önállóan játszott Áron. Igazán önállóan. A munkaszobába, a számítógépeknek háttal leterítettem egy pokrócot, tettem két párnát a földre, hogy ne a kemény padlón legyen Áron. A pokróc köré tettem dobozokat - de ami érdekesebb az ülésre használt gumilabda valahogy úgy gurult, hogy Áron kicsi lábához ért. A véletlenszerűen mozgatott lábak hatására a labda is mozgott, nekiütődött a földön lévő Superplexus nevű játéknak - ami hangokat adott ki ezáltal. Egy ideig itt ültem a számítógép előtt és olvasgattam ezt meg azt, aztán tettem egy kis zenét, kimentem teát főzni a konyhába. Áron teljesen magára maradt. És elvolt még egy negyed órát. A szopizás kezdetétől számolva egy óra múlva azonban mindig elfárad, ezt egy kis nyekergéssel jelezte, így a babát saját kiságyába tettem be. Ahol újból nyugisan elkezdte nézegetni a feje fölött lévő forgó játékot - ami nem forgott, csak úgy ott a szoba levegőjének a mozgásának hatására ide-oda billegett - és elaludt. Csak úgy magától.
Tegnap érdekes nap volt, kimozdultunk, Tibivel együtt elmentünk vásárolni. Persze, Áron is vittük magunkkal. Aludt egy jót az autósülésben, én tologattam a parkolóban - tudom nem egy Tesco parkoló a legideálisabb hely egy baba sétáltatására, de hát ... Egyébként ott tűnt fel, hogy Szurdokpüspökin mennyire barátságosak az emberek. Ha Áront sétáltatom, nincs olyan, hogy ne jönne oda valaki, hogy jaj de édes baba, istenem stb. Megnézik, elámulnak, mekkora a baba, hogy milyen sok haja van, majd mehetünk tovább. A Tesco parkolóban emberek tömkelege ment el mellettünk és csak pár anyuka nézett szeretett teljesen a babakocsi felé. Ott a szagok is mások, ott már szennyezettebb volt a levegő, és motorzúgás ringatta álomba Áront. Püspökin finom virágok illata terjeng a levegőben, madárcsicsergés az altatódal, a nap is szebben süt :-D. Nem hiába költöztünk mi ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése