Toljad neki!

Vásároltunk kedden múlt egy hete egy járássegítőt Áronkának, mert már nagyon fárasztó volt kézben sétáltatni fel és alá a házban. És mert kell neki is egy kis fáradság forrás :-D. Azóta egy hét és két nap telt el, és a kis vízilovat nagyon profi ódon tudja tolni. Azt szereti még, ha beléül és mi tologatjuk előre-hátra. Ha ezt még tévézéssel is fokozza, akkor teljes az élvezet.

A kis videon a víziló tologatás látszik. Enjoy!

Tíz hónap

Tegnap eltelt tíz hónap Áronka eddigi földi életéből. A jeles eseményen mindkét nagymama és nagytata felhívta őt és beszélgettünk. Árokát apuci előre-hátra tologatta a kis vízilován, amit nemrég vásároltunk neki. A vízilovat tologatni lehet, járókának is lehet használni, de Áronka imádja, ha apuci felülteti rá, és tologatja előre-hátra.

Áronka az utóbbi időben felfedezte a hisztit, és ezt előszeretettel gyakorolja. Ilyenkor igyekszem nem felvenni, nem azt tenni, amit ő akarna, de van, amikor már nem bírom és megfoghatja a kezemet és sétálunk a házban. Mert ez a legkedvesebb tevékenysége, a séta. Reggel kisétálunk a munkaszobába, majd a vendégfürdőbe, ha apa felébred, akkor a hálóba megyünk, ott a ruhás gardróbot járja be, körbe-körbe karikába. Néha a fürdőben a vécére tápászkodva húzza fel magát, illetve a fürdőkádban sem tud nyugton feküdni, hanem húzza fel magát szünet nélkül, tápászkodik, ahol csak lehet.

A kis járókában a lécekbe kapaszkodva már régóta fel tudja húzni magát. Feláll a tévé előtti kis szekrénybe kapaszkodva is. Szeret a mosogatógéphez jönni, amikor pakolom ki-be, és az ajtónál feláll, az edényeket tartó kosarakba kapaszkodik, ide-oda húzogatja őket.

Reggel úgy 7-fél nyolc között ébred. Ekkor negyedliter tápszert megiszik. Majd gondtalan hancúr, hiszti, séta és egyéb egészen 9 fél tízig, akkor jön a vajaskenyér vagy másféle reggeli. Ezután már el is fárad, olyan órányi-félórányi alvás következik, majd újból hancúrozás egészen ebédig. Ma paszulylevest evett, azt, amit magunknak is főztem. Azután még van egy kis hancúr, majd következik a délutáni alvás, amikor 2 órát is pihenget. Ha belefér, előtte sétalunk egyet. Ébredés után kis gyülölcsös uszonna, majd estig is játék, móka, kacagás - netán sírás. Fürdi is van, 7-8 körül, majd egy újabb adag tápszer következik, azt éhségi fokozattól függően issza meg, majd meseolvasás és alvás. Ez a napi rutin.

Imádja mikor hetente egyszer megyünk vásárolni, ekkor a kosárban üldögél, onnan nézelődik kifelé és fárad el nagyon hamar. Szereti a padlót felmosó autót, a múlkor annyira bámulta, hogy a bácsi még körözött kettőt körülöttünk - csak a mi kedvünkért. Az úton nézelődik kifelé, de visszafelé általában szundít egy kicsit - ha kiemeljük az ülésből, megébred. De nem kell sok, és ilyenkor vissza is alszik.

Torta

Nem vagyok valami nagy főzőízé, de mostanság, mivel sokat vagyok itthon és mivel Áronnak úgy is kell főzni valamiket, több receptet is kipróbáltam. Nemrég sütöttem gyömbéres kekszet, ezt inkább magunknak, de pont ma egy kis tortát is készítettem. Teri kolléganőmmel levelezgettünk - ő is egy kis csöppséget, Verát neveli otthon - és ő javasolta ezt a receptet, mert hogy ő ezt a tortát készítette el Vera egy éves szülinapjára. Nos, mivel olyan egyszerűnek tűnt, úgy gondoltam, én is megpróbálkozhatok vele. És sikerült is. Iszonyú finom. Áronka még nem kóstolta, ő most alszik, de ez lesz az uszonna.

Én két szeletet is ettem belőle. És ami a legjobb az egészben, hogy nincs benne cukor, mégis olyan istenien finom és könnyed, hogy az ember csak enné és enné :-D - pedig ebéd után voltam, amikor kóstoltam. Tibinek is ízlett. Ez marad belőle :-D.




UI: Közben elkészítettem aszalt sárgabarackkal. Mazsolával finomabb. A sárgabarackos ilyen lett:

Két láb

Áron az elmúlt egy hétben megízlelte a lábon járást. Vagyis az úgy lábon járást, hogy fogjuk a két kezét, és visszük körbe a házba arra, amerre ő akar menni. Ezt nagyon imádja és a végtelenségig tudná csinálni. Csak bírja a mi derekunk.

A tegnap megtanítottuk Áronkának, hogy igyon szívószállal. Én mutogattam neki, hogy ez így meg így megy, de magától nem jött rá. Tibi kitalálta, hogy a szívószálba tegyek egy kis vizet vagy bármit, fogjam be a végét, és csorgassam a vizet a szájába. Ezt 4-5-ször megismételtem, és azután már rájött, hogy jön a víz a szívószálból, ha szívja. Ekkor betettem rendesen a szívószálat az üvegbe, és a baba szívta a vizet.

Ma délelőtt fel kellett frissíteni ezt a tudást, vagyis elsőként a megfordított szívószálba vizet vettem, és azt csorgattam a szájába, majd aztán Áronak szívta a vizet ahogy azt kell. Ez tök jó dolog, mert akor már nem kell a csőrös poharat használni víziváshoz. Tejiváshoz is be kellene vezetni a szívószálat, bár ott az lenne az ideális, ha a pohárból egyenesen inna... No de majd ennek is eljön az ideje.

A gravitáció

Most, mióta egy hete, öt napja Áronka elkezdte felhúzni magát!!!!! igen felhúzni magát, majd térdre ereszkedve erőteljesen fogni azt a valamit, amin kapaszkodik, elkezdtek szaporodni a sírással végződő balesetek. Mert ez a fránya gravitáció mind-mind a földre húzza vissza a babát, és vélhetően úgy, hogy a fej koppan - olyan hangosan, hogy a másik szobában, bezárt ajtó mögött dolgozó apuci is hallja a zajt -, majd száj görbül, sírás indul, anya/apa rohan, babát felkapja és két percig vigasztalja, majd a baba megnyugodva újból elindul és megkapaszkodik, felhúzza magát....
Két napja azzal is megörvendeztetett Áron, hogy a hálószobában megkapaszkodott az ágyban és felhúzta magát, majd nem térdére, hanem lábára állt. Ezt a tegnap a mosogatógép lenyitott ajtajánál ismételte meg - ott aztán a villákat és késeket kellett előle menekíteni, mert rögtön kiszúrta, hogy rosszalkodtak.

Van új autósülés, ez elméletileg 4 éves korig jó lesz - az alvást és az utazás is kipróbáltuk már benne tegnap, mikor esőben és olvadó hóban elindultunk vásárolni a Tescoba. Tetszett is nagyon, hogy láthattuk a sok szép fényt és a sok szép ablakon kívüli dolgot.

Fogak és azok csikorgatása

Áronka újabb hidegrázást keltő szokása: csikorgatja a fogait. Ezt teszi minden körülmény között, evés közben, úszás közben, mászás közben, szóval mindenféle helyzetben és tevékenységben. Talán alvás közben nem.... hogy ezzel mi a teendő, fogalmam sincs, gondolom önmagától elmúlik.

Vizesen

Karácsonyi ajándék volt az úszást tartó Adrienntől az alábbi kis slideshow. A fotókat is ő készíttette, újból és nagyon köszönjük őket.