Keresztelő

Megkereszteltük Áronkát. Kolozsváron történt mindez, így oda el is kellett utazni. Az autózás éjjel történt, induláskor éjjel fél kettőkor szopizott Áronka, majd bezsuppoltuk az autóba. A Királyhágón már megébredt, hogy éhes, ezért szopi, majd megérkezés Kolozsvárra, ahol aludtunk még egyet, mielőtt igazán találkoztunk volna keresztmamival, nagyiékkal, a sok rokonnal.

Pénteken érkeztünk oda, a keresztelő hétfőn volt. Addig ott is kialakítottunk egy saját rutint, este volt séta fagyizással - meg is látszik a súlyomon. Séta közben egyik este találkoztunk Veress Marci osztálytársammal, feleségével és három hetes ikreivel - nagyon aranyos babák voltak.

Keresztelőre a szűk család gyűlt össze, a templom a Dónát negyedi volt, a keresztelő pap pedig Gábor, aki esketett is minket. Az embernek kell legyen egy jó papja - megvan, ügyvédje és könyvelője - ezeket is kipipálhatjuk - és akkor minden rendben.

A keresztelőn Áronka végig nyugodt volt, nézte is Gábort, miközben prédikált, nyalta a kezét, cuppogott, csak úgy visszhangzott a templom. Egy kis nyöszörgés volt, mikor a víz alá tartotta Editke, de nem a víz miatt, hanem azért, mert a hátára kellett fordítani. A vizet Gábor egy 450 éves arany kehelyből öntötte a kis fejére, meg is csodáltuk azután.

Volt még egy kis ünnepi ebéd, ahol mindenki jól érezte magát, majd éjjel indultunk haza - Áron rögtön el is aludt az autó ringatásra. Göyngyös után fél háromkor ébredt meg, és akkor Tibi 45-tel haladva az úton, lassan ment, Áronka pedig szopizott. Mire megérkeztünk haza ő már jóllakottan aludt a mellemen, majd gyorsan betettük a kiságyába, aztán mi is aludtunk reggel hétig. Nagyon jól esett.

Fotók a keresztelőről fent vannak itt, tessék nézni, a kedvenc fotót azért ide is felteszem.