Piros autó

Nagymamától és nagytatától kapott piros autóval játszik Áronka és apuci.

Újra itthon

Újra itthon a nagy csipet-csapat. Apa egy hetet és nem látta Áronkát, a hazafelé utazáson volt alkalma ezt bepótolni, anyuci volt az, aki a kormányt fogta és vezette a piros kis Yaris hazafelé, csak úgy faltuk együtt a kilométereket.

Kolozsvárról Budapestre az út megállás nélkül hat, hat és fél órát tart. Áronkával ez még egy órával több, hiszen muszáj többet megpihenni, enni, kicsit mozogni, élvezni a jó meleg időt. 400 kilométerről van szó, ami nem olyan rémisztően sok, ám az út első fele roppant lassú: falvak falvak után érik egymást, ahol nincsenek falvak ott szerpentineken kanyarog az ember, és ez így megy egészen Váradig, ahol már közel a határ. A határ utáni szakasz már jobb: az út kevesebb településen vezet át, majd aztán felfordulunk Debrecen felé, ott megcélozzuk az autópályát, ahol 130-135-ös tempóval próbáljuk behozni a lemaradásunkat. A debreceni feltérő után az első benzinkút egy Shell, amit frissen építettek és jól kitaláltak. Van pelenkázó meg minden, de van egy kis terasz is, ahová ki lehet ülni, ott pedig egy kis játszóteret is kialakítottak. Van ott csúszda és van hinta, meg olyan rugós izé, amire a kisbabák fel tudnak ülni és mintha lovagolnának - mindenféle állatformája van ezeknek. Nos, mi is megálltunk ennél a benzinkútnál, Áronka játszott is a téren, nagyon élvezte, hogy kiszállhatott az autóból. Ez a benzinkút minta lehetne a többinek...

Itthon is folytatódott a nagy járás-kelés-szaladgálás. Nem tudja utolérni az ember, annyira izeg-mozog. Este egy jó nagyot vacsorázott - utazás közben erre nem nagyon volt kedve -, apuci meg is fürdette és most kedvenc ágyában kedvenc maciját szorongatva alszik.

Utazás az élet

Minden ott kezdődött, hogy nővérem, Edit, rebesgette már egy ideje, hogy még mielőtt a nyári turistaszezon beindulna, jó volna egyet kirándulni, üdülni valahol, mondjuk egy jó fürdőn. Nyári turistaszezonban kedves férje, sógorom Árpi nem tudna velünk tartani, mert őneki ekkor van sok munkája. Sok egyeztetés után végül Debrecenben néztek ki egy termálfürdőt, ahol fedett élményuszoda is van, ez az Aquaticum nevű lett. Így egy hete, vasárnap felkerekedtünk és elmentünk Debrenbe Áronkástól mindenestől. Közben kedves Tibim kisütötte - hogy mivel pünkösdkor nekünk úgy is menni kell egy esküvőre Marosvásárhelyre - hogy én menjek Kolozsvárra a szüleimhez, így Áronkának jut ideje megismerni édesanyámékat, rájuk bízhatjuk míg mi bulizunk egyet az esküvőn. Nos, hát így is lett: debreceni fürdőzés után irány Kolozsvár, és most a régi emlékeket felidézve lakom itt a Monostoron, a régi kicsi szobámban, annyi különbséggel, hogy Áronka itt szuszog mellettem. Meg kell jegyeznem, hogy elég hangosan teszi, mert sajnos kissé náthás lett - nem csoda mert én is, anyukám is, és Ákos unokatestvére is kicsit meg vagyunk hűlve, valakitől csak elkapta. Holnap megyünk is Kati doktor nénihez, ez Edit és Ákos háziorvosa, hadd nézze meg nem-e kell valami erősebb gyógyszert adni neki. Orvosnál egyébként én már voltam itt Kolozsváron, gyógyszerekre is költöttem - fülem bedugult a fürdőzés alatt és már süketként hallóztam a világban, mint kiderült csupán a sok kosz nem folyt ki a fülemből, hanem kis dugót képezett a dobhártyán. Egy magánorvost kerestem fel, 100 lej - kb. 6000 forint - volt a taksa, de legalább kedvesek voltak és 20 évesnek néztek - ez mindig jól esik.

No de nem írtam a legfontosabb dolgok dolgáról: Áronka megbátorodott a debreceni szállodában és elkezdett járni. Otthon is tett már pár bátortalan lépést, de nem mert kísérletezni a csúszos parketta miatt. A szállodában a padlószőnyeg megadta neki azt a bátorságot, ami az elinduláshoz volt szükséges. Azóta semmi sem tudja megállítani: volt egy este, hogy vagy harmincszor kiment a kisszobából az előszobába és vissza, a végén meg fáradtan megitta a tejét és elaludt. A szállodában annyira bátor lett, hogy négykézláb felmászott a lépcsőn a harmadik emeletre. A kocsiba sincs maradása, folyvást járni akar, nyilván a dimbesebb-dombosabb helyeken vigyázni kell. A sok járással a sok esés korszaka is eljött: leggyakrabban fenékre huppan, ha váratlanul éri a dolog, akkor hajlamos elsírni magát. Ha valami érdekes felé haladt, akkor négykézláb folytatja, nem is zavartatja magát. Editéknél voltunk ma, ott is megállíthatatlan volt, két kis kezét maga előtt tartva, segítségükkel még egyensúlyozva halad célja felé, Néha megragad valami kis tárgyat, esetleg kedvenc maciját egyik kezébe, másikba pedig mondjuk egy drótot cipel, és így szalad a kis lábán az egyik helyről a másikra. Már ezért végképp megérte elmenni erre a fürdőzős kalandra...

Apropó, szálloda: Edit nagyon jól választott, teljesen bababarát az egész környezet. No, azért a konnektorokban még nincs vakdugó vagy pelenkázóasztal a szobában, de kérésünkre egy utazó babaágyat tettek szobánkba, a szálloda recepcióján szó nélkül megmelegítették a vizet a tejhez, reggelinél-vacsoránál meg babaételeket és babagyümölcsöket is lehetett választani. A fürdőben pedig van 36 fokos és 20 cm-es kis babafürdőző - ott a vizet nem klórozzák. Volt is ám sok kisgyermekes család, étkezéseknél megtelt velük az egész étterem.

Szóval most Kolozsváron vagyok, itt élem 11 éve itthagyott életemet egy kicsit. Anyukámék éjjel csak úgy esnek be az ágyba, annyira kifáradnak. De legalább látják második unokájukat is.

Képek és a dolgok rendje

Áprilisi képeket tettem fel a netre, itt vannak tessék őket nézni.

Április Áron életében - a második

Mivel most mind a két fiú alszik - eléggé kifáradtak,Tibi a sok heti munkától, Áronka a délelőtti pásztói sétálástól - irogatok. Áronka mostanság már csak egyet alszik naponta, délután, de akkor 3-4 órát is durmol egyhuzamban. Ha délelőtt nincs lehetőség kimenni, mert mondjuk esik az eső, akkor képes egész nap nem aludni - ez volt csütörtökön, reggel 8-tól este fél hétig bírta egy csepp alvás nélkül, de akkor kidőlt. Este kilenckor megébresztettem, ivott tejet, pelust cseréltünk, majd pizsamát adtunk rá, vissza az ágyba és aludt reggelig.

Pénteken már nem bíztam a véletlenre a dolgokat, reggel fél tizenegykor kimentünk a játszótérre, találkoztunk ott Emeséékkel, hintáztunk, kavicsot morzsoltunk a kezünkben, csúszdáztunk, szóval jó sokat mozgott, hazafelé volt is nyafogás, hogy fáradt. Itthon pedig el is aludt gond nélkül, szépen, én pedig tudtam egy kicsit dolgaimat rendbetenni.

Nagyon imád most már sokféle ételt: szereti a tükörtojást, virslit, vajaskenyeret, kiflit, sós pálcikát - amiről a kis sódarabokat lefejtünk -, imádja enni a paradicsomot, az ubit, a savanyú ubit. Imádja a sült krumplit - mikor voltunk a múltkor Burger Kingben a tálcáról egyszerűen leemelte a sült krumplit és elkezdte enni, nem sokat teketóriázott. Még mindig van, hogy idegenektől megijed és sír, főleg ha fáradt. De volt már itthon hagyva nagymamával és nagytatával, amíg mi, lányok pénzt költeni voltunk vásárolni ezt meg azt. Egészen jól bírta, nem volt nyafogás, nem volt semmi gond. Ezt egészen hamar meg lehet szokni, már mint, hogy más vigyáz a gyermekre :-D. No, hát mostanra ebből ennyi.