Kérdőgép

Az út Szurdokpüspökitől Gyöngyösig kb. 20 perc. Mikor ma beültünk az autóba, Ábel instans elaludt. Áron már a falusi főútra fordultákor kérdezte a standard kérdését: Mért mély ez az árok, mért mély? Azért, hogy sok víz tudjon elfolyni benne - jön a standard válasz, amit szerintem Áron is kívülről fúj. Majd a variációk kérdésekre következik: Mért folyjon el a víz? - Hát hogy ne menjen be az emberek házába! De mért nem menjen be? Te szeretnéd, ha vízben aludnál? Nem. Na, azért nem jó, hogy bemenjen. Itt általában egy lélegzetvételnyi szünet, majd: Mért mély ez az árok, mért mély? ... egyszert azt találtam mondani, hogy Áron, ezt már 100-szor megkérdezted ma, errefel a válasz az volt, hogy az másik árok volt - persze, hiszen az árok mellett sétálunk, illetve az végigkísér a sétánkon. No, ez a kérdés, variációi, más kérdések az egész úton elhangzottak. Ilyenkor kikapcsolom a rádiót, és igyekszem türelmesen válaszolni. Mikor már Gyöngyös bejáratnál voltunk és még mindig záporoztak a kérdések, azt találtam mondani, hogy Áron, nem fáradtál el a sok kérdezősködésben? Nem - jön a rövid válasz. És nem szeretnél tartani egy kis szüntetet, nem beszélni egy kicsit? Nem... újból jött vagy három kérdés, majd egészen az üzlet parkolójáig vagy tízszer elismétli: most nem beszélek egy kicsit, most nem beszélek egy kicsit. Az ötödik alkalommal már nem bírtam kacagás nélkül, és Áron, bár szerintem nem értette miért vagyok oly vidám, most már kacagva mondta: most egy kicsit nem beszélek. Volt bevallom két lélegzetvételnyi szünet, majd leparkoltunk: Miért ide parkoltál?