A szókincs

Növögetünk, fejlődünk, egyre értelmesebbek leszünk. Áronka egyre több szót, mondatfoszlányt mond, amit csak az anyai beavatott fül ért meg. Például tegnap este az mondta apucinak, hogy Tibi. Ha meglátja a diót, akkor azt mondja. A miau az a macsek - titát már nem mond elég régóta - a vau az a kutya. Kaka - néha a kakát a pelenkából, néha a pelenkát jelenti, néha meg a kakát az orrából vagy azt a szemetet, amit ki kell dobni, a sarat esetleg. Most, hogy az orrát sokat szívtuk, mert náthás volt, a kaka szó eléggé sűrűn mondja. Baba a kisebb gyerekek. Ha a lovacskáját meglátja, akkor elkezd a nyelvével csettintgetni. Valamikor a pa szótagot ismételgeti - talán a lámpa lehet. Apa, illetve papa már elhangzott. Mámá az már régóta nem ismételt szó, de a tatya az a nagy kedvenc. Ha szomjas a kis béka, akkor mind ööö-get és mutogat. Mondta már egyszer, hogy táska, de azt nem ismételte azóta. Hát egyelőre ennyi a mi beszélő tudományunk.

Októberi fieszta

Végre előkerült a fényképezőgép, és kattintottam is őket sűrűn-sűrűn. Ez lett az eredmény.

Októberi fieszta

Ja és hogy kicsit dicsekedjek: Áron a napokban kifújta az orrát egyedül. Tibi törölgette Áron náthás orrát, miközben előtte ő is kifújta a sajátját, ezt Áron utánozni valónak, érdekesnek találta, tehát utánozta is. Ki is jött a sok trutymó az orrából... Kicsit felébredősek az éjjeleink emiatt, hogy még mindig náthás a kis béka - nem is csodálom, hisz én is, Tibi is meg vagyunk picit hűlve. Majd meggyógyul...

Egy nehéz nap margójára

Nos, a mai nap egy igen érdekes és röviden nehéz nap volt. A reggeli babaklubot Áronka három órás alvással ünnepelte, én pedig megjártam vonattal és busszal Pásztót, vásárlás céljából. Mikor hazaértem a kis béka még aludt. Ki szerettem volna menni a kertbe Gyula bátyjának segíteni festeni a mi lambériánkat, de csak az ebédig jutottam el, mert Áronka felsírt és aztán fél órn keresztül nem lehetett megvigasztalni. Sírt, sírt, hisztizett, sírt. Kicsit alább hagyta, amíg evett, majd újból rázendített. Hirtelen ötlettől vezérelve kivittem a teraszra, úgy ahogy volt, nem túlzottan felöltöztetve, na ekkor hagyta abba - valószínű annyira meglepődött. Mama kihozta a kis kabátját, cipőjét, és vagy másfél órát kint tekergett az udvaron. Teljesen megváltozva jött ba a házba - biztos ez hiányzott igazán neki. Majd este tatya - ez tata Áronka által adott neve - Skype-on hívott minket, beszélgettünk, majd jött is a lefekvés - a Palm-omat birizgálva aludt el. Kicsit szortyog azért álmában, lehet megébred még az éjjel emiatt, de most alszik - jó nagyokat cuppogtatva és cumizva. Én is követem példáját - nekem cumim nincs.