Minden könyv írja, de soha sem hittem, hogy a kicsi gyermekek is a szokások rabjai lennének. Ezért nehéz egyelőre Áronkával ide-oda utazni, ilyen meg olyan programon részt venni. Mert vegyük az alvás kérdését: Áronka vagy a kiságyában vagy pedig autóban hajlandó aludni. Így egész napos programot nehéz, illetve nem nagyon érdemes túl gyakran tervezni, mert a délutáni alvás túl rövidre sikeredne, így nagyon fáradt, nyűgös lesz Áronka. Voltunk például állatkerben, ott a babakocsiban aludt háromnegyed órácskát, de nehezen, nyögve-nyelősen aludt el. Vagy voltunk nemrég magyarlapád rokonoknál, ott csak úgy aludt el, hogy beültünk az autóba, és autókáztunk. A falu határában már elaludt, de hát az autóülésben való alvás nem volt az igazi, újból 40 percnyit sikerült aludnia. Vagy most, hogy itt vagyunk a nagy unokatestvérnél, Ákosnák szokásává vált mindenben utánozni őt. Tegnap például Ákos beszállt az ugrálóba, Áronka addig ügyeskedett, amíg felmászott a lépcsőn, és bejutott az ugrálóba. Egyet-kettőt ő is ugrált, utánozta unokatestvérét. Persze, nem tudott ugrálni, de anál inkább akart volna. Sírt is alaposan, amikor lehoztam az ugrálóról.
Vagy például ott van a tej: a szokásos, banános tejpor már fogyóban, ezért vásároltam itt egy másikat, ami csak minimális apróságokban tér el a hazai tejportól. Áronka számára a különbség nagyon nagy, egyszerűen nem hajlandó enni belőle. Próbálkoztam úgy is, hogy két kanál új tejport kevertem öt kanál régivel, no de ez sem nyerte el tetszését. Így ha elfogy a régi tejpor - úgy számolok, hogy hétfőre már nem nagyon marad -, akkor majd eszünk joghurtot vagy mit.
2010. augusztus 28., szombat
2010. augusztus 25., szerda
Nyaralunk
Hogy a kolozsvári naymama, nagytata, nagynéni és unokatestvér kedvére is legyünk egy kicsit, most éppen nyaralunk Kolozsváron. A kis békuci meg rettenetesen élvezi, hogy ő van a figyelem középpontjában, hogy körülrajongják, hogy puszilgatják - sok-sok puszit és ölelést kell bepótolni, az biztos.
Mióta itt vagyunk Áron sokat változott. Először is mindent megért, amit az ember mond neki. Nem csak a régi, begyakorolt dolgokat fogja fel, hanem az újdonságokat is megérti és ha kedve tartja, meg is fogadja amit mondunk. Nagyon élvezi nagymamáéknál lévő tükröt, az előszobában egyszer csak leül és szerepel. Néha fel-felteszi kis kalapját és azzal is illeti-billegeti magát. Sokat birkózik 10 éves unokatestvérével, Ákossal: Ákos nagymamáéknál aludt többször, reggel már szinte csak neki volt hajlandó kacagni. Ákos szegény nagyon türelmes és foglalkozik is a kis unokatesóval, felviszi a csúszdára, tolja a kocsiját, gyakorolja, hogyan is kell lefelé tolni a lépcsőn, hogy Áronka ne zötykölödjön túlságosan. Bohóckodik neki, ha esetleg sírna, rosszabb kedve lenne.
Kolozsváron sorra fedezzük fel és vesszük birtokba a játszótereket. Mert itt nem csak egy van belőle, hanem rengeteg, és az egyik szuperebb a másiknál. Nyilván, itt rengeteg ember is lakik...
Voltunk bábszínházba, azt úgy tíz percig figyelemmel is kísérte, de hát túl sok volt ott a minden más, ahhoz, hogy csak az előadásra figyeljen. (Zárójelbe kívánkozik, hogy a Kolozsvári Magyar Napok keretében voltunk ezeken a rendezvényeken.) Voltunk klasszikus zene koncerten, Vivaldi Négy évszakja volt a meghallgattatott mű: Áron dicséretére legyen mondva, egy órán át bírta zokszó nélkül az utcai zenélést, azután már más ingerekre vágyott, ki is sétáltam vele a tömegből, ahol a rendőrbácsikat nézegette, szalad a kisgyermekek után.
Sokat utaztunk trolival és busszal, ezt nagyon élvezi. A Monostoron mindig megfordította a fejét a zörögve elhaladó villamos után, de sírt, mikor csupán a villamosozás kedvéért felültünk rá. Igaza is volt, nagyon zörgött, hangos lármás volt. Nem is értem, miért ilyenek.
Kevesebbeket eszik, annál többet mozog, annál több gyümölcsöt és zöldséget töm magába - a múltkor egy negyed paprika volt a reggelije. Meg is látszik ez a pociján, kicsit le is ment. Este tejivás közben a táskámban keresi a vajas kekszet, amit a kiruccanásokra szoktunk tartogatni, azt rágicsálja most már második este és iszik rá finom tejecskét.
Beszéd terén is haladunk: nem mintha most sokkal többet beszélne, de egyre több szótagot tesz egymás mellé. Kijött már a száján a hoppá, a táj, bácsi és táska is, a mámmá és babba az klasszikusnak számít.
Puszit ad az ő stílusában: arcát a mi arcunkhoz simítja, miközben ájjj hagyja el a száját. Nagytatát egy cuppanós puszival is megtisztelt, azóta se gyakorolta ezt a kegyet senkin.
Készült sok-sok fotó, videó, ezeket hamarosan belinkelem.
Mióta itt vagyunk Áron sokat változott. Először is mindent megért, amit az ember mond neki. Nem csak a régi, begyakorolt dolgokat fogja fel, hanem az újdonságokat is megérti és ha kedve tartja, meg is fogadja amit mondunk. Nagyon élvezi nagymamáéknál lévő tükröt, az előszobában egyszer csak leül és szerepel. Néha fel-felteszi kis kalapját és azzal is illeti-billegeti magát. Sokat birkózik 10 éves unokatestvérével, Ákossal: Ákos nagymamáéknál aludt többször, reggel már szinte csak neki volt hajlandó kacagni. Ákos szegény nagyon türelmes és foglalkozik is a kis unokatesóval, felviszi a csúszdára, tolja a kocsiját, gyakorolja, hogyan is kell lefelé tolni a lépcsőn, hogy Áronka ne zötykölödjön túlságosan. Bohóckodik neki, ha esetleg sírna, rosszabb kedve lenne.
Kolozsváron sorra fedezzük fel és vesszük birtokba a játszótereket. Mert itt nem csak egy van belőle, hanem rengeteg, és az egyik szuperebb a másiknál. Nyilván, itt rengeteg ember is lakik...
Voltunk bábszínházba, azt úgy tíz percig figyelemmel is kísérte, de hát túl sok volt ott a minden más, ahhoz, hogy csak az előadásra figyeljen. (Zárójelbe kívánkozik, hogy a Kolozsvári Magyar Napok keretében voltunk ezeken a rendezvényeken.) Voltunk klasszikus zene koncerten, Vivaldi Négy évszakja volt a meghallgattatott mű: Áron dicséretére legyen mondva, egy órán át bírta zokszó nélkül az utcai zenélést, azután már más ingerekre vágyott, ki is sétáltam vele a tömegből, ahol a rendőrbácsikat nézegette, szalad a kisgyermekek után.
Sokat utaztunk trolival és busszal, ezt nagyon élvezi. A Monostoron mindig megfordította a fejét a zörögve elhaladó villamos után, de sírt, mikor csupán a villamosozás kedvéért felültünk rá. Igaza is volt, nagyon zörgött, hangos lármás volt. Nem is értem, miért ilyenek.
Kevesebbeket eszik, annál többet mozog, annál több gyümölcsöt és zöldséget töm magába - a múltkor egy negyed paprika volt a reggelije. Meg is látszik ez a pociján, kicsit le is ment. Este tejivás közben a táskámban keresi a vajas kekszet, amit a kiruccanásokra szoktunk tartogatni, azt rágicsálja most már második este és iszik rá finom tejecskét.
Beszéd terén is haladunk: nem mintha most sokkal többet beszélne, de egyre több szótagot tesz egymás mellé. Kijött már a száján a hoppá, a táj, bácsi és táska is, a mámmá és babba az klasszikusnak számít.
Puszit ad az ő stílusában: arcát a mi arcunkhoz simítja, miközben ájjj hagyja el a száját. Nagytatát egy cuppanós puszival is megtisztelt, azóta se gyakorolta ezt a kegyet senkin.
Készült sok-sok fotó, videó, ezeket hamarosan belinkelem.
2010. augusztus 23., hétfő
2010. augusztus 4., szerda
Alakul a molekula
Alakul a kicsi baba, alakul. Most már annyira ügyes, hogy a nagy, terasz előtti lépcsőn egyedül fel tud mászni, igaz, a térdét azért lehorzsolja útközben. A pólóját felemelve a pociját simogatja, ha azt kérjük tőle, hogy mutassa azt meg - jól idomítottuk :-D. Ha kedve szottyan, megmutatja a fejét, lábát. Sír és hisztizik, ha valamit akarata ellenére teszünk - nyilván vele. Ha nem ízlik annyira az étel, turkál benne: tegnap wok zöldséges sajtos laska - tészta - volt az ebéd, a zöldségeket kihalászta, a laskákat elkerülgette - néha azért egy-egy becsúszott. Esténként olyan sokat iszik, hogy reggelre a pelus már nem bírja, átázik és nedves lesz a huzat is. Ötös pelenkát használunk, de az is néha lóg rajta. Nagyobbal kellene próbálkozni?
A fogai jócskán kínozzák, sírva ébred éjjelente, egy kis Dentinox ilyenkor enyhíti a fájdalmat annyira, hogy visszaaludjék. Még mindig a maci a kedvenc: múltkor a doktor nénihez is magával vitte. Igaz, ennek megfelelően, eléggé gyakran kell mosni. Ezt a kis távollétet is nehezen viseli: mosáskor rátapad a mosógépre és sírva mutatja, hogy ott a maci, kell neki. Ilyenkor jön képbe a pótmaci, ami egy hasonlóan barna színű majom. Élvezi használni a felnőtt elektromos fogkefét: van egy pótfej, ami csak az övé, azt bekapcsolja, beteszi a szájába és masszírozgatja a fogait. Már csak fogpasztát kellene tenni rá, és megvan a fogmosás... mi neki baba fogkefe!!!
Beszéd terén is egyre próbálkozóbb: papa szót ismételte meg a tegnap, mikor édesapja a nyakában lógó belépő igazolványon mutatta a fotót, hogy az a papa. Míg régebb a baba volt a kedvenc, most a pa szótagocska a menő: halvány apa is hallható, meg papa. Anya az nehéz meg. Nos, ennyi jut eszembe....
A fogai jócskán kínozzák, sírva ébred éjjelente, egy kis Dentinox ilyenkor enyhíti a fájdalmat annyira, hogy visszaaludjék. Még mindig a maci a kedvenc: múltkor a doktor nénihez is magával vitte. Igaz, ennek megfelelően, eléggé gyakran kell mosni. Ezt a kis távollétet is nehezen viseli: mosáskor rátapad a mosógépre és sírva mutatja, hogy ott a maci, kell neki. Ilyenkor jön képbe a pótmaci, ami egy hasonlóan barna színű majom. Élvezi használni a felnőtt elektromos fogkefét: van egy pótfej, ami csak az övé, azt bekapcsolja, beteszi a szájába és masszírozgatja a fogait. Már csak fogpasztát kellene tenni rá, és megvan a fogmosás... mi neki baba fogkefe!!!
Beszéd terén is egyre próbálkozóbb: papa szót ismételte meg a tegnap, mikor édesapja a nyakában lógó belépő igazolványon mutatta a fotót, hogy az a papa. Míg régebb a baba volt a kedvenc, most a pa szótagocska a menő: halvány apa is hallható, meg papa. Anya az nehéz meg. Nos, ennyi jut eszembe....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)