2010. március 31., szerda

És most

És most így húsvét közeledtével, egy kis nyuszi ül a fűben.

Nyuszi ül a fűben

Babakocsi

Áronnak most már két babakocsija van: az egyik egy Pierre Cardin PS822 típusú (nem ebből az üzletből, itt találtam linket), univerzális kocsi, ezt újszülött kora óta használjuk, a másik egy esernyőre csukható Hauck kocsi, most vásároltuk, ici-pici, és arra jó, amire kell: babát tolni benne.

A Pierre Cardin babakocsit annak idején az eladó nagyon dicsérte, hogy ezt a sorozatot nagyon rég óta gyártják, mert mindenki olyan elégedett vele. De sajnos én nem vagyok vele elégedett. Sok a funkció benne, de egy sem tökéletes. Vegyük a téli lábzsákot például: egész télen azon szívtam, hogy a kocsihoz kapcsoljam, ezzel öt perc s eltelt, mert olyan szarul lehetett rögzíteni, hogy folyton kapcsolódott ki. Vagy az ülési pozícióban a háttámlának még öt fokkal meredekebbnek kellene lennie, de nem az, így a baba folyatamosan csúszik előre. Ebben a biztonsági öv is segít, annak elülső része túl elő van, így lehúzza a babát. Nagyon nehezen irányítható és tolható, az embernek izomláza lesz tőle szinte - télen, latyakban már csak húzni tudtam magam után.

Buszra csak egyszer merészkedtem vele, végül is elfértünk, még úgy is hogy tömeg volt, ezt akkor vegyük piros pontnak.

A leírás szerint a kocsi egy kézzel összecsukható, nos ez nekünk nem sikerült egyszer sem. Az nyilván a mi hibánk, hogy emiatt nem tudtuk megfelelően rögzíteni a babakocsit és be sem fér az autó csomagtartójába - az első ülésen utazott abban a pár ritka pillanatban, mikor muszáj volt magunkkal vinni, egy kezen megszámolható, hányszor volt így velünk. Ahhoz képest, hogy alumiínium váza van, dög nehéz, de hogy miért, nem tudom - bár lehet csak én nem emeltem meg nehezebb kocsikat. Amíg vízszintesen megdőltve használtuk - akkor nyár is volt, nem kellett semmi extra hozzá - addig még kibírhatóak voltak ezek a gyenge pontok. De télen eléggé macerás volt már, Áronka nkább ülve szeretett benne lenni. Ha még eyszer választani kellene, akkor biztos nem ez lenne az.

A Hauck esernyőre csukható kocsit a Vaterán vettem, összesen 6000 forint volt, ebben a postaköltség is ott van. A kocsi egyszerű, van biztonsági öve, van lábtartója és van, ahová üljön a baba. Pikk-pakk összecsukható, tényleg, nem kell erőművésznek lenni hozzá, elfér a csomagtartóban - Yaris-unk van, ami kisautónak számít. Nincs napellenzője, nincs italtartója, nincs bevásárlókosár alul, nem forgatható ide meg oda a tolókarja, kerekei kicsik, keményebbek mint a Pierre Cardin kocsijé, de teszi a dolgát. Könnyű, könnyen tolható, minden pénzét megérte, igazi nyári babakocsi.

A Hauck babakocsi


A Pierre Cardin PS822-es

2010. március 25., csütörtök

Szülinap - folytatás

Alvás után ébredés. kis evés, játszás következett. Elmentünk sétálni egyet, babakocsival of course, épp jó későn, este hat óra lett, mire az utcán voltunk. Apuci és Gyuszi a tervezettnél hamarabb jöttek haza, szóltam nekik telefonon, hogy van joghurttorta, amit ugye Kitty készített, esetleg térjen be Gyuszi is hozzánk, hadd egyen belőle. A kis békuci pedig mind itt ugrándozott és játszadozott körülöttünk. Este volt fürdi, majd azután lefekvés, tejet, mint már egy ideje, most sem akart inni. Nos, ennyi volt a folytatás, nem annyira eseménydús mint a nap első fele.

2010. március 23., kedd

Szülinap - eddig

Áronka első szülinapja.... hát igen, közhely, de gyorsan telik az idő. Ma reggel apa órája csörgött, Áronka is megébredt rá, ekkor már negyed 8 is lehetett. Apuci elkészítette a tejecskét, én ki is vettem Áronkát az ágyból, adtam volna neki a tejet, de csak keveset ivott. Meglátta ugyanis az asztalon a sós pálcikát, ezért az után nyúlt. El is vett egyet, és meg is ette, ezek után még egy pici tejecskét ivott és kész, ennyi, több nem is kellett.

Apuci hozta a szülinapi ajándékot, építőkockákat kapott, gumisakat, illatosakat, hogy ne tudja túl megütni magát vele. Kibontottuk, mi jobban örvendtünk neki, de hát ez van. Előkaptam a fényképezőgépet, Áronka pedig gyorsan elkezdett örvendezni, hogy fotózzák, így sok szép vidám kép készült. Majd apuci elment, nekünk pedig kezdődött a nassolásos délelőtt: odavitette magát ahhoz a fiókhoz, ahol grissinit és kölesgolyókat tartunk és néha kinyitjuk Áronnak, hogy tudjon vele játszani. Kinyitottam a fiókot és a grissini lett az áldozat (grissini nagyon kövér sós pálcika, nincs só rajta, csak benne, sajtba szokták mártogatni az ínyencek, mi babaételnek tartjuk).

Majd kilenc órakor jött a reggeli, szokás szerint egy joghurt volt az áldozat. Áron eljátszadozott a majdnem üres joghurtos dobozzal, egy bébiétel kupakját tette bele, joghurtos lett minden. Reggeli után kicsit betettem az ágyba, mert álmosnak tűnt, de végül nem kért az alvásból. Közben elkészítettem a szendvicseket, mert a babaklubos lányokat vártuk hozzánk. Áronkát kivettem az ágyból, mert nem aludt, játszadoztunk kicsit, a hálószobában, majd kiválogattam a fehér szennyest, mosni kell, mert Áronnak elfogytak a hosszú ujjú body-jai. Majd megérkeztem a lányok, eljött mindenki most az egyszer. Meg is telt jócskán a lakás, volt itt minden, sepregetés, sírás, lufidobálás. Kitty készített egy joghurttortát és azt is hozta ajándékba, a lányok meg hoztak mindenféle érdekes rágni való játék ajándékot Áronnak: bohócot, melynek az arcát kell kirakni mindenféle formával, kis edénykéket, melyeket egymásba kell tenni, és egy Spongya Bob-os lámpát éjjelre, amit majd valahova el kell helyezni.

A gyerkőcök pedig szétszedték a lakást, Inez folyamatosan hordta szét a cipőket, majd megtalált egy számítógép billentyűzetet, azt vitte az édesanyjához. Emese végigrágcsálta a délelőttöt, evett burgonya szirmot, grissinit, szendvicset is talán. A tortát felszolgáltuk, felvágtam a babáknak, de végül is inkább az anyukák ettek belőle, finom volt, Kittytől el kell kérjem a receptet.

Miután Áront betettem az ágyába, mert álmos kezdett lenni, Viki megtöltötte az ágyat sok-sok lufival, Inezt is betettük oda, nagyon élvezték a babák. Áron persze nem aludt.

Miután a lányok elmentek, nem úgy tűnt, hogy Áron nagyon aludna, ezért gyorsan megetettem, zöldséges lazac volt ma a menü, kis készen vett babaétel, nem én főztem. Evett az almás őszibarackból is a kis béka, lett peluscsere is, majd pedig alvás. Ami most is folyik.

Szülinap

2010. március 21., vasárnap

A bicilkizésről

Szóval a biciklizés. Úgy döntöttünk, Áronnak kell egy bicikliülés. Eleinte arra gondoltunk, hogy egy olyan ülést veszünk, amit előre teszünk, hogy mi is lássuk a babát, a baba is lásson jól előre. Ám ezt az ötletet a bicikliülést is áruló boltban dolgozó bácsi tanácsára elvetettük: kevés ideig jó neki, 15 kilóig talán, hátul is jól megvan a baba, az előre tett üléstől picit kényelmetlen lehet a karikázás, szóval van érv az előre szerelhető ülés ellen elég.
Nem a legolcsóbbat vettük meg, hanem volt ám ára, 14 ezer forint volt, de olyan, hogy másik biciklire is könnyen fel lehet szerelni ha kell. De végül is úgy tűnik, én is boldogulok majd Áronnal és a biciklivel és a babaüléssel egyaránt. Ezt a bicikliülést vásároltuk meg végül, kék-piros kivitelben.

Az első biciklizésről három fotó készült, itt tekinthető meg, de rövid kis videó is van róla.

2010. március 20., szombat

Biztonsági öv az élet

Ma jól belegondoltam, hogy Áronka nagyon sok időt tölt biztonsági övekbe csatolva. Ami nem olyan rossz, csak szegény kis békát néha sajnálom emiatt.
Amikor még kisebb volt, akkor csak az autósülésben csatoltuk be a biztonsági övet. Olyan pici volt abban a nagy ülésben és annyira nem tudta, hogy milyen világon van... Akkoriban a babakocsiban nem ülve, hanem többnyire feküdve közlekedett - nem is tudott ülni, nem is volt az annyira javasolt. Így a babakocsiban nem kellett őt bekötni, legalább is addig nem, míg nem kezdett el nagy csodálkozó szemekkel nézni a világra. Ezt már ülő pozícióból teszi, így be kell őt kötni - nem emlékszem, hogy leírtam volna, de ha nem, akkor a babakocsi biztonsági övére úgy leltem rá, hogy felhívtam a boltot, ahonnan vettünk, hogy én vásárolnék biztonsági övet a kocsihoz, az eladó meg mondta, hogy ők olyat nem árulnak, de hogy most már EU-s előírás, hogy a babakocsinak biztonsági öve legyen, így még telefonálás közben megnéztem jobban a kocsit, és hát a huzat alatt lapult az öv. Bingó! Azóta mindig bekötöm a babakocsiban is, ha elaludna, akkor vízszintesre döntöm a háttámlát és kikapcsolom az övet, aludjon picit kényelmesebben.
A harmadik biztonsági öv az az etetőszék öve. Mikor pici volt, akkor egy hintaszékhez hasonlító etetőszékben adtuk a sok barackot és almát neki, annak nem volt öve. De ahogy nőtt és ahogy jobban tartotta magát, áttettük az etetőszékbe - ami bekapcsolható biztonsági övvel jár együtt.
A negyedik biztonsági öv az a bicikliülésnél van. Mert hogy Áronnak ilyenje is van már - erről később írok - és kétszer már voltunk is biciklizni. Ennél az ülésnél nemcsak a babát, hanem a lábát is rögzítjük, hogy véletlenül se kapja be a bicikli küllője - Tibi szerint olyan, mintha villamosszékben ülne, És igaza is van, de hát kell ez a biztonságért...
Szóval, a kis békuci evéskor, utazáskor, biciklizéskor, babakocsizáskor mindig be van kötve. Nem lehet azért ez igazi legényálom...

2010. március 19., péntek

Nyolcadik fog

Majdnem elfelejtettem megírni: Áronnak a nyolcadik foga már szépen nő, már csak keveset sír miatta. Így a hétfogú kis sárkányunkból nyolcfogú barika lett. A nyolcadik fog lent, a baloldalon nő, sorban a második ezen az oldalon.

2010. március 11., csütörtök

Kaki

Szóval a kaki. Ez nagyon idegesítő, szagos és vicces is tud lenni. Áronkával volt egy időszak, amikor naponta kétszer is kellett cserélni a teljes ruházatot, mert a pelusból egyszerűen kifolyt a szubsztancia. Akkor ezt úgy orvosoltuk, hogy egy ideig egy számmal kisebb pelenkát adtunk rá - segített is egy ideig.

Manapság akkor fordul elő a kakás ruházat, ha:
  1. Rosszul helyeztük fel a pelust, ami a sok ficánkolás miatt nem kizárt, hogy előfordul.
  2. Pont ülve kakál - ez ebéd után közvetlenül fordul elő gyakran - ekkor a kakának nincs helye, így kitolódik a ruhába.
Ma is így jártunk, ebéd után. Szerencsére Tibi is itthon volt, így a babát a fürdőkádba vittük, ott mostuk le a sok koszt , akarom írni kakit róla. Aztán peluscsere, új ruhák, a kakisakat meg rögtön beáztattam, mert egyébként esély sincs arra, hogy kimenjen belőle a folt. így is látszani fog a helye szerintem...

Egyébként kíváncsi vagyok, kinek milyen kaki folt eltávolítási tippjei vannak???

2010. március 10., szerda

Játékaink

Rengeteg játékot vásároltunk Áronkának, kapott is ajándékba sokat, érdekeset. Van közöttük csillogó-villogó, van közöttük színes és szagos is. A Sütifaló Kincsesbödön megunhatatlan, a zenélő telefon is tetszik. sokat nézegeti az Első pillantásra: Formák című könyvet is - már egy lapja ki is hullott. Kedveli az állatos könyveket, szereti a kockákat megevő, járássegítő vízilovat - már ő meg oda hozzá, tápászkodik fel mellette és tolja maga előtt egyedül.

A lamaze játékai közül a dalóló polippal egyelőre nem tud mit kezdeni: örvend neki, ha meglátja, még nagyobb az öröm, ha lejátszok rajta egy dalt, de mindezek után csak ott hever. A Tanuló kutyus annál sikeresebb, bár igényli, hogy vele legyek, mikor nyomogatja és énekel a kutyus. Van még egy telefonja is, annak a gombjai szólnak, ha nyomogatja meg forognak képek, ezt is szereti.

Ám Áronka nagyon gyakran nem a játékaival játszik. Van például egy könyvektől kiürített doboz, azzal tíz percet is elszöszmötöl: nyitja-zárja a tetejét, tolja maga előtt és lépeget. A mostani kedvenc a kamrában tárolt porszívó: reggel korán, mikor ma is megébredt megfogta a kezét és oda vitette magát. Leül, kihúzza a drótot - ez olyan visszatekerődös, ha megnyomná a gombot, de azt még nem sikerült -, rágja a csövet, tologatja ide meg oda. Ha ezt megunja, ott a felmosóvödör, azt is meg kell nézni, jól működik-e. Majd ott van egy csomó érdekes dolog még, ami veszélyes, az fenn a polcon, elérhetetlen távolságban, a többi meg ártatlanul várja, hogy felfedezzék.

A mosogatógép is nagy sztár: ha hallja, hogy nyílik az ajtaja, már szalad is oda, na jó kúszik is oda. Az ajtónál megkapaszkodik és húzza fel magát. Van benne egy kosár, abba kell tenni az evőeszközöket. Nos, az az első, amit kiürítek és az az utolsó amit megtöltök. De hogy ne legyen nyafi, miután kivettem a tisztákat, visszateszem a helyére és teszek belé egy tiszta nagykanalat. Ezt Áronka kiveszi és rögtön ízmintát vesz róla, majd harci jogarként lobogtatja kezében. Néha visszateszi a kosárba vagy ledobja a földre. Ahogy pakolom az edényeket, kinyílnak a fiókok - magától még nem tudja kinyitni őket, vagy tán nem akarja? - Áron megkapaszkodik bennük és rögtön matatni kezd, kivesz belőle dolgokat, visszatesz.

Ha netán épp mosás van, akkor a forgó ruhákat szereti bámulgatni, de inkább azt szereti, ha az ajtót tudja tolni ide-oda, beledugja a fejét, megnézi, van-e benne valami. Ha van, akkor azt kihúzza, megnézi mi is az.
Erről Tibi készített is egy rövid videót, hadd álljon itt:



A számítógép töltője a másik nagy kedvenc. Már annyira benyálazta a töltő részét, hogy rá kellett tenni a fűtőtestre hadd száradjék ki és töltse továbbra a gépet. Kedvenc a mobiltelefon töltő is, no meg a földön heverő bármilyen dróthoz valamelyst hasonlító eszköz - Áronka a sólámpa kapcsolóját már rég elrágta, azóta sem volt lelki erőm megjavítani vagy megjavíttatni. Apuci le is vágott egy drótdarabot, ilyen konnektorba passzoló csatlakozóval, hadd játszódjon azzal. Konnektorokba nem tudja bedugni, azokon van dugó, úgy hogy... csak rágja.

A vécében a vécekefével szeretne közelebbről megismerkedni, de ezt érthető okokból nem engedhetjük meg, így most a kefe magasan a polcon díszeleg. A vécepapírt azonban a helyén hagyjuk, a múltkor szépen előre feldarabolta, és a vécekagyló melletti bidébe helyezte, hogy elérjem.

A munkaszobában is van egy doboz, azt is szereti nyitogatni. Ott egy óriási váza, zörgős mizékkel az oldalán - keresztanyu ajándéka - is van a földön, azt csak felügyelet alatt birizgálhatja, mert a múltkor eldöntötte.

A nappaliban is sok az érdekesség, ott a földhöz közeli polcon lévő DVD lejátszó meg videó lejátszó technikai állapotát kell megvizsgálni naponta: teszteli, hogy jól nyílik-e még az ajtó, jól bírja a zsíros ujjlenyomatot. A hangfalon egy tárcsa hangszabályozó van, így távirányító nem is kell, Áronka önként és kérés nélkül halkítja-hangosítja a tévét. Hiszen ez is az ő feladata...

Majd elfelejtettem: este, a fürdés is egy igazi játék lehetőség. Ekkor a vízben úszáló micsodák, a kád szélén lévő bármik mind-mind érdeklik Áronkát. Azt is szereti, ha kukucst játszunk vele, csak hát ilyenkor ő csal egy kicsit, mert feláll lábra és kikukucskál a kádból, így a mi angos bekukukcskálásunk már nem olyan meglepetéssel teli. Amint az esti fürdetés posztban már írtam, ott van a profi buborákkészítő gépezet baba mandulatejes tusfürdővel, na az, az megunhatatlan...

2010. március 7., vasárnap

Konyhai kacagás

Evés után apuci Áronkát szórakoztatja. Ez már a lecsengés, de még mindig nagyon édesen kacag a kis béka.

2010. március 3., szerda

Emese naplója

A babaklubos csajok közül végre sikerült valakit meggyőzni, hogy indítson blogot. Ez a valaki Betty, aki Emese anyukája. Az ő blogjuk a penderikemese.blogspot.com címen érhető el. Olvassátok őket is szeretettel!!!

2010. március 2., kedd

Esti fürdizés

Rég meg szerettem volna írni az esti fürdizés rituáléját. Minden nagyjából akkor kezdődik, amikor hat óra körül Áronka vacsorázik egyet - ezután már csak lefekvés előtt a tejcsi következik. Azután bekapcsoljuk a tévét, Áronka megnézi kedvenc műsorát, a Hírek előtti reklámblokkot, én megnézem a Híreket, majd Áronka a Hírek utáni kedvenc műsorát, a reklámblokkot. Nagyon leköti ez a színes-hangos műsorszakasz, ha véletlenül elébe állunk, akkor képes félrehajolni és úgy nézi a képernyőt. Ilyenkor megszűnik előtte a világ, se kép, se hang. Még a rajzfilm se köti le ennyire, ő azt keveset követi.

Nos ezután néha még játszadozunk, néha meg jön a fürdi - fáradtsági szintől függően. Megfogom a kezét, illetve Áronka az ujjamba kapaszkodik és hangos menjünk a fürdőbe felkiáltással, elindulunk a fürdőbe. Áron az ajtóban megtorpan, felkapcsolom a lámpát, majd bemegyünk. Áron a leengedett fedelű vécecsészébe kapaszkodik, én pedig megengedem a vizet, beállítom, hogy jó legyen a hőmérséklete, majd bedugom a kádat. Ekkor Áronka még babrál kicsit a fürdőben, majd újból a kezembe kapaszkodva, menjünk levetkőzni felkiáltással megyünk a nappaliba a pelusosasztal környékére. Azért csak a környékére, mert utóbbi időben pelusozni őfelségét csak úgy egyszerűen nem lehet, valahogy le kell kötni figyelmét, kell játékot adni a kezébe, kell valami, amivel babrálni tudjon. Így sem bírja túl sokáig, hamar megfordul és a pelusosasztal szélébe kapaszkodva kezdi felhúzni magát. Ha tudom biztosan, hogy kaki nincs, akkor biztosan a földön vetkőztetjük le a babát - itt jut eszembe, apuci vásárolt tegnap egy sép zöld bilit (zöld az anya kedvenc színe :-D), hadd barátkozzon majd vele.

Pucéron néha ide-oda szeret még mászkálni a házban - bár ez veszélyes, a múltkor az ágy alá pisilt, azelőtt a takaróra, de végül is egészséges, hogy kicsit a feneke kitakarva legyen, pelenka nélkül -, ha itthon van apa és eszünke jut, akkor mérlegelünk (volt Áronka 9 és fél kiló is, de az utóbbi egy hétben rosszul eszik, jöhet valamelyik foga, így 9,14-re visszaesett). Ekkor kézfogás, menjünk fürödni felkiáltással irány a fürdőszoba. Itt Áronka a földön még várakozik kicsit - de jó, hogy van padlófűtés!!! - míg anya megnézi, hogy a víz valóban megfelelő hőmérsékletű. Ezután zupp be a vízbe, hasra.

A kedvenc tevékenység szappanbuborékok kipukkantása. Vásároltunk pár forintért profi szappanbuborék készítő szerkezetet, kikísérlezetük, hogy a baba mandulatejes tusfürdő alkalmas leginkább a sorozatbuborék készítésre, és Áronka szórakoztatására bevetettük. Imádja nézni őket, ahogy lefelé szállnak, imádja megtapizni őket, csak hát azért szétpukkannak, de sebaj, ott a következő.

Azért a kádba sincs maradása, ide-oda masírozgat, feláll, megtapogatja a kád szélén lévő dobozokat, megcsócsálja kicsit a szivacsot, mielőtt anya kivenné a szájából, néha a csapot is megrágosgatja, de azt eléggé kényelmetlenül lehet megenni, így kevés ideig foglalatoskodik ezzel. Vannak üres dobozai is, ezeket megtöltjük vízzel és csorgatjuk ki belőle.

A sok játék után eljön azonban valamikor a fürdés ideje is, ilyenkor anyuci veszi a gyógyszertári szappant - mert hogy az ételallergia okozta kiütések miatt ezzel mosdatjuk a babát -, szivacsba bedörzsöli, majd a babát - aki ekkor ábn állva kapaszkodik a kád szélében - lecsutakolja. Végkifejletnek a fej samponozása következik - ezt igyekszünk csak kétnaponta megejteni -, a samponból jut az arca is bőven, de nem csípi a baba arcát, mert a keresztanyutól karácsonyra ajándékba kapott könnymentes fajtából van ez a fejtisztító.

Ekkor jön egy kis általános letusolás, majd szép zöld törülközőbe csavarás - le kell fotózzam, nagyon édes, van neki egy fejfedője is, fülekkel. A baba szárítása szigorúan a pelusos asztalon történik, a dörzsölés után - ilyenkor a cumi a szájban van már, mert egyébként nagy lenne az elégedetlenkedés - jön a pelus feltevése. A pelus csatolását követő ruháztatás már a földön történik, mert a baba türelme csak 1 pelusozásra elegendő. Esti pizsama feladását mesélés, tejcsi ivás, kis birkózás, némi képernyő nézegetés, játszás váltogatja, mind-mind a fáradtság fokozati szintjének függvényében. De általában a mese, a szokásos elköszönés után - aludj jól, álmodj szépeket, rózsás csókokat, bajuszos angyalokat szurdokpüspöki kis hercege - egyedül marad Áronka az ágyában, ahol hamarosan el is alszik.

2010. március 1., hétfő

Rég írtam...

Rég írtam.... de mivel most Áronka úszás után nagyot durmol, és a tavaszi nap is szépen süt, hát írok pár sort.

Ma érdekes volt Áron az úszáson, nagyon nem akarta azt tenni, amit a többiek, folyton ide-oda rángatta a lábait, engem. Egy adott ponton szó nélkül levette a szemüvegem és bedobta a vízbe, Kitty jött és mentette ki a víz alól, bevallom, eléggé rosszul láttam volna, és nem akartam letaposni. Majd folyamatosan burrogott, ez a legújabb kedvenc időtöltése. (jut eszembe, erről van is egy videófelvétel, később felteszem). Az biztos, hogy sok vizet ivott a medencében, mert amikor itthon kínáltam vízzel, nem akart inni. Sőt, nem evett kekszet sem, pedig Kitty kínálta őt úszás után. Mikor megérkeztünk Gyöngyösre, az úszáshoz, akkor kicsit hányt, igaz, hogy rég nem ült a régi hordozóban, és rég utazott háttal az üésnek - szerintem emiatt volt a hányás.

Egyre értelmesebb Áronka. Múltkor megfogtam a kezét, felállt és csak viccesen mondtam neki, menjünk a mosogatógéphez, pakoljuk ki - ezt imádja, én is szeretem, hiszen elfoglalja magát, amíg ki-be pakolok. Áronka fogta magát és engem, irány a konyhában a mosogatógép, megállt előtte és várta, hogy akkor történjen valami. Teljesen meglepődtem.

A lábán egyre stabilabban áll, de elindulni egyedül nem mer. Azt már megtanulta, hogy ha felkapaszkodik, akkor le is lehet szépen ereszkedni a földre - ezt óvatosan, megfontoltan teszi. Eléggé fél a kudarctól, ezért óvatosan próbálja ki az új dolgokat.

De azért vannak újdonságok: tegnap este sütöttem egy kis palacsintát és Áron is evett belőle. Mikor először az apucija megkínálta, akkor kiköpte azt a falatot, de percekkel később maga vette el a tányérról a palacsinta darabkákat. Imádnivaló volt!