Konyhaszék keringő

Áron a konyhában kering a székkel.

Maci kommandó style

Kalandos nap

Már régóta szerettünk volna menni Pásztóra ringatóra, de végül is a ma jött össze minden: stimmelt a dátum, senki sem volt beteg, szerda volt és em hétfő, tehát nem voltunk úszni, nem hullott óriási hó. Csak egy dolog hibádzott: senkinek se volt autója. No, de mivel nagyon elszántuk magunkat, ezért Bettyvel úgy döntöttünk, hogy busszal megyünk be Pásztóra. Nincs messze, hat-nyolc kilométer lehet, kevesebb is talán, de babakocsival, babákkal nem egyszerű. Arrafelé alig fértem fel a buszra Áronnal és a babakocsival. Betty Emesét hordozóba hozta, babakocsit édesanyja elvitte munkahelyére. Visszafelé már több hely volt, de utálatos volt, hogy nem volt időnk arra, hogy megegyünk nyugodtan valamit egy vendéglőben, futva bedobtuk a teát, nem akartunk két óráig ott dekkolni, ahhoz azért túl hideg volt kint, szaladtunk a buszhoz. Fárasztó volt nagyon, az biztos.

És a ringató? Áronka nagyon élvezte, hallottunk új dalokat, új mondókákat, a Mátyás király levelet ír a legédesebb - ezt jegyeztem meg. Ennek a szövege: Mátyás király levelet ír, Mátyás király levelet ír, Átolvassa: itt egy hiba...átolvassa: még egy hiba... Összegyűri, és kidobja!!! a levelet a babuci hátán írjuk meg, az ujjunkkal, az átolvasás közben is simogatjuk a baba hátát, mintha keresnénk valamit, amikor megtaláljuk a hibát, akkor rá kell bökni, ujjal, kicsit megszúrni a babát, majd amikor összegyűrjük a levelet, akkor mindkét oldalát gyumickoljuk a babának, majd mikor kidobjuk a levelet, akkor a babával együtt dobjuk ki, vagyis a babát dobjuk a levegőben.

Fáradtság

Ma délelőtt olyan 45-60 percnyit aludt Áronka. Délután csak játszott kiságyban, nem jött az álom a szemére. Estéig sok minden történt, beszélgettünk nagymamival, magytatival, keresztanyuval, Ákossal a Skype-on, sétáltunk a vízílóval, katona stílusban kúsztunk, másztunk. Estefelé, olyan fél hét körül én kis vacsit készítettem, apuci meg Áronkát a kis vízilován tologatta előre-hátra. Már korábban is mutatkoztak rajta a fáradtság jelei, de a kis lovacskán, így ülve előre hajlott a feje, szinte koppant a műanyagon, majd felriadt. Majd apuci megállt a tologatásból, Áronka feje a kis vízílóra bukott és nem is akaródzott onnan felemelődni. Apuci fogta a babát, betette az ágyba, Áronka már instans aludt, ahogy rákerült a kis pokróc. Gondolom éjjel valamikor majd megébred, hogy éhes - tejcsi már előkészítve -, aztán kap pizsamát és uzsgyé, tovább alvás. Ma a fürdi biztosan kimarad.

Update: 40 perces alvás után felébredt a kis béka. Mégis lesz fürdi :-D.

Kis mackó

Van Áronnak egy kis macija, ajándékba kapta a nokiás lányoktól, a pr ügynökségtől. Ezzel a kis macival alszik, ezt szorongatja magához. Kicsit helyenként le is hányta, szereti rágosgatni a maci fülét, szóval a nyállal is találkozik bőven a kis pihe-puha macika. Reggel mikor kiveszem a kiságyból, még mindig azt szorongatja, néha-néha visszatesszük a kiságyba, de leggyakrabban a földre esik. Ilyenkor a cumi is kikerül a szájból - azt csak többnyire alvásra használjuk.

Tegnap reggel is a földön volt a maci, a cumit meg odaadtam Áronkának, mert kicsit nyöszörgött én meg épp telefonon beszéltem. És ekkor Áronka elvette a földről a maciját, és ahogy a kiságyban szokta, magához ölelte, rátette a fejét - játékosan mondta, hogy aludni szeretne. Be is tettem a kiságyba, ahol öt percet még birkózott a macival, majd pedig nagyokat cumizva felállt az ágyban, jelezve, hogy akkor most ő már aludt is, lehet tovább játszani. Nagyon édes volt.

Sok a járás

Áronka nagyon-nagyon szeret járni. Nagyon ügyesen felkapaszkodik a bútoroknál, ide-oda tologatja magát. Két napja volt, hogy egyedül, minden támaszték nélkül, megállt egy pillanatra a saját lábán, majd hirtelen megkapaszkodott. Főleg akkor teszi ezt, mikor két érdekes dolog is van a kezében és mind a kettőt meg szeretné kóstolni egyszerre. Már az is előfordult, hogy pár lépést megtett egyedül. Na jó, egy, maximum két lépésről van szó, és az is úgy, hogy mind a ketten körbefogjuk és egyikünktől a másikhoz megy. Az utóbbi időben magtanult térdén üldögélni, ezt jobban szereti, mint a fenéken való üldögélést - és egyedül térdre tud állni vagy ülni, ki ahogy nézi. Tegnap már az is előfordult, hogy a kiságyában, melyben alszik lábra állt. Ez azért érdekes, mert ez az ágy utazó ágy tulajdonképpen - meg is utaztattuk karácsonykor - és nincsenek rácsai. Nem tudom, hogy csinálta, de csinálta :-D.

Az utóbbi időben imádja a könyveit nézni. Van egy szép színes formákkal tele könyv, vagyis a különböző formákra különböző tárgyakat fotózott le egy amerikai fotós. Erről a könyvről van szó pontosan. Amikor a dobókockás laphoz érünk, akkor ott a dobókockát megismeri és ujjal megmutatja. Ma este lapoznom kellett a könyvet, nem volt hajlandó a kockát megmutatni, hanem az utolsó oldalon lévő rózsaszín szappanoknak kacagott. Édes volt, de nagyon.

Iza kérésére

Iza kérésére lefilmeztem Áronkát, ahogy kúszik kommandó style. Íme, nézzétek, örvendjetek!!!

Sírások

Eléggé sírós, mondhatni kicsit még hisztis is lett az utóbbi időben Áronka. Egyik nap, amikor még Tibi is itthon volt, már nem volt türelmem hallgatni a sírását, ezért betettem a járókába, ahol még hangosabban rázendített. Hagytam sírni vagy tíz percet, nem szokásom, de most úgy éreztem muszáj volt. Tíz perc nonstop sírás után volt egy kis vízivás, majd felvettem az ölembe. Fejét szomorúan a vállamra hajtotta, kis kezecskéivel megfogott, és nem akart elhagyni. Tibi is átvette, de nála is ugyanez volt. Fél óráig szorongatott, amíg megnyugodott, hogy nem mentünk el sehova, nem tűntünk el, még ott vagyunk neki.

Úgy döntöttem, többet nem hagyom sírni, majd valahol csak kialakul...

Egy ideje, ha Áronka sokat alszik éjjelre, akkor délelőtt már nem alszik. Ma két nap szünet után épp alszik, bár lehet a délutáni alvás marad majd el? Majd meglátom...

Sokat igényli Áronka, hogy foglalkozzunk vele, csak délután-estefelé hajlandó egyedül játszani. Illetve akkor bámulja a tévét, igaz én kapcsolom be, a híradót nézem meg. De ha úgy hagyom a tévét, akkor fürdi után hajlamos felállni a pelusos asztalról és úgy bámulni kifelé.

Fürdi: már egy hete, ha nem több úgy zajlanak, hogy megtöltjük a kád alját vízzel, Áronkát beledobjuk, ő pedig feláll és matatja a csapot, a tusolót, mindent. Ilyenkor félek, hogy ne csússzon el, hogy ne verje be magát a csapokba, ezért a kádba hajolva vigyázok rá. Egészen elfárad a derekam ilyenkor. Meg úgy egészében kidőlök a fürdetés után.

Ja kijött alul a hetedik fog, a jobb oldalon, lehet, hogy azért is volt nyűgös???